<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nappali álmok</provider_name><provider_url>https://kapitanyimola.cafeblog.hu</provider_url><author_name>KISMADAR</author_name><author_url>https://kapitanyimola.cafeblog.hu/author/KISMADAR-2/</author_url><title>váltózuhany</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Annyira vicces az élet. Tegnap azon siránkoztam (sokadszorra), hogy nincs pénzünk. Erre ma a kollégámmal találtunk egy csinos kis összeget az utcán, mikor kiszaladtunk a boltba. Nem volt kinek visszaadni, így megtartottuk. Még visszafelé is néztük, hogy látunk - e valakit, aki keresgél, de semmi. Kocsit ugyan nem fogok venni belőle, de erre a hétre ki fogjuk fizetni a terápiákat és vehetünk kaját.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;A nap másik nagy eseménye, hogy Ember eladta az Omegát. Holnap viszi el a vásárló. Az olyan gyenge kifogások, mint ne vigye, mert azzal megyek dolgozni és nem is olyan jó az az autó, sajnos nem jöttek be. Persze holnap még elkergethetem véletlenül vasvillával a fickót, de délután jön, amikor dolgozom, tehát nincs menekvés.&lt;/p&gt;&lt;p&gt; Racionálisan tényleg a legjobb döntés, csak az a baj, hogy nagyon megszerettem azt a kocsit. Sosem gondoltam, hogy olyan liba leszek, aki nyafog, hogy mit szeret vezetni, de ide jutottam. Fáj a szívem a szép nagy öreg autóért és nem vagyok lelkes a Szuzukitól. De a mi anyagi helyzetünkben sajnos döntő fontosságú a fogyasztás. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ráadásul megint szervezhetjük egy autó köré az életünket, ami Embernek nem igazán praktikus. Nem baj, volt vagy két lazább hónapunk.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Petya ma nagyon fura volt. Amikor érte mentem az oviba, mondták, hogy aludt. Itthon is nagyon jó gyerek volt, ilyenkor mindig megijedek kicsit. A pocakja biztosan fáj, szerintem megint kakabaja van. Lehet, hogy tegnap megevett némi gyurmaragit és parafát. Meglehetősen találékony abban, hogy megtalálja és megegye a cuccokat. Viszont sikítozás nem volt. Sokat mosolygott és bújt, amivel két perc alatt megfőz. Ezeket is a maga auti módján csinálja. Mondjuk úgy igazgat, hogy üljek a háta mögé, ahol már nem lát, ő pedig hátracsavarja a kezét és megfogja az enyémet. Néha eszembe jut róla a Csinibabából a magányos dal. Nem emlékszem&nbsp; címére, de arra táncoltak ilyen furcsán a párok.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ma megtaláltam a zsebemben a harapót és rájöttem, hogy már nagyon régen nem kellett használnom. Igazán jó kedvem lett tőle. Remélem nem kiabálom el. :-)&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>