szomorkás vasárnap
2011 június 19. | Szerző: KISMADAR
Elég rosszul indult a nap. Petya morcosan ébredt, még meg is harapott és nekem sem volt annyi türelmem, mint amennyi kellett volna. Átdöcögtünk a reggelin és az öltözésen. Ember is eléggé zombi volt és nagyon sajnáltam, hogy nem egy rendes felesége van, meg két pirospozsgás mosolygó gyereke, mint a reklámokban. Közben folyamatosan zavart a tegnapi mindenféle kenegetéstől maszatos padló. A csekkek könyvelgetése sem tett sokat a hangulatomhoz. Ráadásul kiderült, hogy azért nem fér a szemét a kukába, mert Anyu oda dobálja a szelektív zsákjainkat. Szerinte úgyse viszi el senki, ezért megoldotta. Megnéztem azt is, mibe kerülne egy ajtós szekrénysor. Még gyűjtögethetek egy darabig.
Végül nekiláttam és majdnem üresre pakoltam a nappalit. Aztán felsöpörtem, felmostam és fel is gőzöltem a padlót. Ember meg előtte a fürdőszobára vetette rá magát. Sokadszorra jövök rá, hogy mélabú ellen a legjobb csinálni valamit. A terápiás takarítás esetünkben sokszor bejön. Mire mindezzel elkészültünk, láthattam neki az ebéd készítésének. Petya nagy örömére fasírt volt krumpligolyóval.
Ebéd után pihenő következett és egy kicsit mindenki aludt. Ráadásul Petya mosolyogva ébredt. Panni nem túlozta el, én pedig akkor dőltem ki, mikor a többiek már keltek. Eljött hozzánk a majdani gyerekvigyázó bácsi is és az óvónéni, aki javasolta. Aranyosak voltak, csak valahogy fáradtak. Végül kiderült, hogy a lovardából jöttek, ahol végig asszisztálták egy ló halálát. Ráadásul azon a lovon Petya is lovagolt és olyan szép és türelmes volt, hogy még. Nagyon rossz rágondolni, hogy meghalt. Pannival sütöttünk gyorsan egy tepsi cseresznyés piskótát és jó sok kávé is elfogyott. B elég sokat nézegette Petyót és szerintem Petinek is bejött. Remélem megtalálják a hangot egymással. Addig beszélgettünk, hogy eljött a vacsiidő. ők elmentek, mi maradtunk és vacsiztunk. Peti nagyon jókedvű volt. Aztán fürdés, szabadidő,fekvés. Panni a saját ágyába bújt be és mesét kért. Meséltem neki Tücsök és a hangyát, meg a molnárt és a fiát és szépen elaludt. Petya a hintalovon próbált elaludni. Mióta leesett róla, két szekrény közé húzza a lovat. Így sokkal nehezebb levenni róla, de végül őt is ágyba terelgettem.
Peti formában
2011 június 18. | Szerző: KISMADAR
Nem tudom mi ütött a gyerekeimbe, ma reggel nyolcig aludtak. Illetve Peti felkelt reggel korán, de odafeküdt Apjához és ráhúztak még egy kicsit. Én lent aludtam Pannival, mert nagyon fáradt voltam. Egyedül szerettem volna, de ez nem jött össze, Panni ragaszkodott a társaságomhoz.
Este még elalvás előtt összepakoltam a romokat Petya után. Maximálisan megértem Sziszifuszt. Pontosan tudtam, hogy ma estére legalább ugyanakkora kupihegyet kell majd eltolnom és ennek semmi köze ahhoz, hogy hányan jönnek ma vendégségbe.
Peti simán felülmúlta az elképzeléseimet. Az egy dolog, hogy lerámolt a polcról mindent, de napközben kilopott a hűtőből egy négyes csomag joghurtot és a fotelig meg sem állt vele. Én kint paníroztam az ebédre szánt husit a kertben és mire bejöttem, már jutott mindenhová belőle. Amíg sütöttem az ebédet, egy új üveg sampont is rányomott. Végül délután hanyag csuklómozdulattal kiborította a kárpittisztítót a konyhaasztalra.
A dologban az a kínos, hogy nem rá kell haragudnom, hanem saját magamra. Végülis ki hagyta kézközelben a cuccokat? Bár most először komolyan elgondolkodtam a hűtőzár használatán. Persze kisikáltam a fotelt és mostanra a kupi nagy részét is eltoltam, meg összehajtottam egy csomó ruhát is. Holnap feltehetőleg kezdhetem elölről.
Petya kicsit morcos volt, mert nem engedtem a fotelba ülni. Mondtam neki, hogy vizes, mert ki kellett takarítanom. Szerintem vette az adást, bár nála sosem lehet biztos az ember a dolgában.
Nagyon nehéz hetünk volt, súlyos dolgokkal kapcsolatban kellene gyorsan és jól döntenünk. Ember folyamatosan őrlődik, hogy munkahely, vagy vállalkozás. A függetlenség nagyon jól jön, mert hogyan tudna szükség esetén itthon maradni Petyával, meg vizsgálatokra rohangálni, meg ilyenek. A kettőnk szabija is kevés lenne. Csak a függés és a bizonytalanság szépen lassan felőröl minket. Ráadásul nekem is nehezebben megy most a munka. Nem a közvetlen kollégáimmal van gond, ők most is tündérek. Feltehetőleg bennem van a hiba. A dolgok kezdenek olyan irányba fordulni, hogy már nem tetszenek annyira, mint régen. Ez azért van így, mert eddig minden munkahelyemhez kialakítottam egy jó kis erős érzelmi kötődést. Ezzel a hellyel kapcsolatban sincs ez másképp. Profán hasonlattal élve most úgy érzem magam, mintha a kedvesem elkezdene olyan változásokon átmenni, amiket én nem szeretek. Mint m inden érzelmi alapon működő dolog erősen szubjektív, nem biztos, hogy igazam van. Szóval jó kis helyi válságot alakítottunk ki magunknak, rendetlenség kívül és belül. Nekünk kell rendet tenni, de vannak biztató jelek. A vállalkozással kapcsolatban vannak ötleteink, kérdés, hogy meg tudjuk – e valósítani őket. Én meg feltehetőleg át fogok lépni a kis dilemmáimon és valamit majd döntök.
A külső tényezők rendezése kicsit macerásabb. Alapból sem vagyok egy háziasszonyok gyöngye, de Peti elég extrém helyzeteket produkál. Előbb vagy utóbb be kell szereznünk egy ajtókkal ellátott szekrénysort, vagy elbúcsúzhatok a könyveimtől. Így a “felnőttel könyvezés” projekt sem megy túl jól, mert ahogy elfordulok, Peti elcsórja a könyvet és kiviszi a kertbe. Bár ha rajtacsípem, szépen leül az asztalhoz. Képpel sem kell kérnie, hiszen bármit le tud venni. És az egészben az a legörjítőbb, hogy ez tulajdonképpen fejlődés. A legnagyobb trutymótakarítás közepén jutott eszembe, hogy régebben csak ült a fotelbe és dübizett, így nem tett kárt semmiben.Kényelmesebb volt és költséghatékonyabb, de nem kívánom vissza.
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy Panninak sincsenek igazán tiszta és rendes dolgai. Semmi garancia nincs rá, hogy Petya nem tépi szét a mesekönyvét, vagy teszi tönkre a játékát. Elméletben persze tudom, hogy csinálhatnék neki egy szekrényt, vagy valamit, ahol az ő dolgai vannak. Feltehetőleg mindkét gyerek megtanulná idővel kezelni a helyzetet. De a biztonság kedvéért zárható szekrény kéne. Majd még kitalálom.
D-ék jöttek ma vendégségbe s ez igazi jó kis stresszoldás volt. Ráadásul DÉ nek volt két tök jó ötlete egyesületi dolgokban. Apja dolgozik, én meg a Manderley – ház asszonyát nézem, az eredetit, amit Hitchcock rendezett. Annyira szeretem a magyar hangokat Gábor Miklós, Kútvölgyi Erzsébet és persze Laurence Olivier sem utolsó. 🙂
kivasalva
2011 június 15. | Szerző: KISMADAR
Döbbenet, hogy milyen jót tesz egy átaludt éjszaka. Pláne, hogy az allergia gyógyszerek is használni kezdtek, tehát nem egy buci vízágy a fejem. Mindjárt eszembe is jut, hogy megírjam, hogy a napokban Petya használta a triangulumot. Rendesen a verővel zenélt és láthatóan figyelte a hatást. Nem tehetek róla, de egyből Zs jutott az eszembe. Mennyit dolgozott Petivel, hogy rávegye ilyen fajta eszközhasználatra. Én tényleg próbálok “leválni” de az asszociációimról nem tehetek. :-)))
Ma elmentem dolgozni és utána a keresztanyámhoz mentünk cseresznyét szedni. Ő sajnos paralízisből kifolyólag nem egy fára mászó alkat és sajnálja a cseresznyét, amit nem tud leszedni. Inkább megeteti velünk. 🙂 Én nagyon szívesen megyek oda, mert szeretik Petit és ez is egy lehetőség arra, hogy máshol legyen. Ma olyan jó fiú volt, hogy nem győztem dicsérni. Szerintem örült, hogy megyünk valahová, mert egy hete nincs ovi és ilyenkor elég unalmasan telnek a napjai. Szerencsére holnap már megy.
Szegénykém megint a hintalovon aludt el és nem voltam eléggé résen, így leesett róla. Gyorsan áttereltem a babzsákra és most már szépen szuszog. Remélem legalább reggel hatig.
kikapcs
2011 június 14. | Szerző: KISMADAR
Nem tudom mennyire gyávaság beismerni, hogy valami nem sikerül. Én ma mindenesetre ezt tettem. Ugyanis heroikus elszántsággal elindultam dolgozni, de gyakorlatilag nem láttam ki a fejemből az álmosságtól. Úgy benéztem egy autót az egyik jobbkezes utcában, mint a pinty. Tudtam, hogy mi a szabály és láttam is, hogy jön, de valahogy nem esett le, hogy most akkor meg kéne állni. Szerencsére végül satuztam egyet és nem lett gond, de utána felhívtam a főnöknőmet és kértem, hogy had maradjak ma itthon szabin. Ez nem volt szép tőlem, mert hosszú hétvége után mindig több a munkánk, de azért maradhattam. Valahogy nem tett jól a hajnali hármas Petya féle ébresztő. Ember is a székben szunyált Petyó mellett, mikor elindultunk Pannival és ez sem nyugtatott meg különösen. Így aztán némi bűntudattal hazafordultam és megbeszéltem Emberrel, hogy felváltva pihenjük ki magunkat. Amíg ő aludt egy kicsit, én játszottam Petyóval. Utána meg jött egy telefon, hogy lenne munka. Mivel szokás szerint az utolsó utáni pénzünket éltük föl, futott dolgozni. Mi megebédeltünk és pihenő. Petya tündérke volt, nem kizárt, hogy ő is aludt, én biztosan. Utána sokkal jobban éreztem magam. Találtam egy régi gumimatracot, azt felfújtuk és Peti azon ugrált a kertben. Nagyon tetszett neki. Úgy volt, hogy Ember siet haza, hogy elmehessek orvoshoz, de egyre kevésbé volt kedvem és a munka is elhúzódott. Így kompromisszumos megoldásként hozott a gyógyszertárból mindenfélét, amit a gyógyszerész jónak gondolt allergia ellen, én meg beszedtem. Estére javarészt helyre pofoztuk a lakást is. Petya éppen gyurmázott, mikor megjöttek. Kíváncsi voltam, hogy tetszik Panninak a másik ovi, úgy fest, jó neki ott is. Nem egy elveszett gyermek. 🙂
Éjszakára azt találtam ki, hogy Embert leküldtem aludni. Nincs semmi haszna, ha rosszul sikerül az éjszaka és mindketten kriplik leszünk. Ha elfáradok, majd én alszom lent. Mondjuk a legtutibb az lenne, ha erre nem lenne szükség, de Petya ma is borzasztóan nyűgösen aludt el. Iszonyú meleg van itt fent, de rács nélkül nem merek ablakot nyitni.
Fura dolog a félelem. Sokkal nagyobbnak mutatja a tárgyát, mint amekkora. Ha objektív akarok lenni, annyi történt, hogy Petya néhány napja rosszul alszik és ingerült, feltehetőleg a sok szabadidőtől. De mivel tavaly is így kezdődött a rossz időszak, én már kombinálok és rémeket látok. Szívesen szembe mennék a saját lidércemmel, de most még nem lehet, mert csak lidércke. Remélem az is marad.
A gonosz anya
2011 június 14. | Szerző: KISMADAR
Azt hiszem már meséltem, hogy szeretném megvédeni a könyveimet Petyától, ezért kitaláltam nagy okosan, hogy csak asztalnál ülve nézegetheti őket. Vannak egy helyen saját könyvei, azokat nyúzhatja, de a többi csak felnőttel mehet.
Tegnap levettük a polcról azt a könyvet, amit az oviban kapott évzáróra. Kicsomagoltuk és irány az asztal. Petyus persze bepróbált, hogy viszi a hintába, de nem engedtem. Nagyon gyorsan megértette az új szabályt, de nem akarta elfogadni. Próbálta így is, úgy is megszerezni a könyvet és amikor rájött, hogy ez most komoly, olyan ordenáré hisztit rendezett, hogy zengett belé a ház. Én meg elég furán voltam eközben. Egyrészt forgott a gyomrom és utáltam, hogy így megkínzom, másrészt pontosan tudtam, hogy erre szükség van. Mindig van egy pont, amikor szívem szerint engednék neki, nem ér annyit semmi, hogy ennyire kiforduljon magából, de muszáj őt is nevelni kicsit, ha másképp nem megy, akkor így. Este kaptam meg a jó sorsomtól a piros pontot, ugyanis fürdés után Petya simán lecsücsült a könyvvel az asztalhoz és ott nézegette. Talán egyszer próbálta visszahajtani a borítót, akkor rászóltam, aminek nem örült, de ennyi. Lehetett utolsó és vége is. Ezek szerint van új napirendi pontunk, a könyvnézegetés.
Egyébként fura, de mostanában már egész könnyen “fordítom gyerekere” a dolgait. Amikor ő üvölt, Panni nyafogna, vagy kérlelne. Ez azért jó, mert nem ijedek meg minden hisztitől, mint az elején, tudom, hogy ő így kommunikálja a dolgait, hiszen normálisan nem tudja.
Sajnos mostanság újra kezdi sokszor elveszíteni a türelmét. Megint kezdődnek az éjszakai rodeók. Sikítás, fejverés két kézzel, ilyenek. Meg lovaglás orrvérzésig. Nem olyan húzósak, mint tavaly, de akkor is fokozatosan durvult el a helyzet. Én meg töröm a fejemet erősen, hogy mi lehet az, ami ilyentájt kezdi zavarni és eltart akár télig is. Allergia? Nem tudom. Akkor gondolom legalább a szeme piros lenne. Őszintén remélem, hogy nem jutunk el a tavalyi szintre, de most csak várni tudok és ez elég idegölő.
Hogy valami jót is írjak a végére elmesélem, hogy tegnap délután is voltunk játszón és Petya nagyon ügyes volt. Magáról kipróbálta a mászóka házikót és felment a hálós részén és azon is, ami sok vékony gerendácskából van összerakva, meg a létráson is. Utána kukucskált rám át a korláton és jókat nevetett. Hintáztunk is együtt úgy, hogy az ölemben ült és jó nagyokat nevetett, mikor magasra hajtottam a hintát. Párszor még dőlt is picit velem előre és hátra. Apjával próbálták azt is, hogy Petya maga ült a hintán. Olyan, mint egy kis fababa :-)))
Panni holnap már az ügyelete oviba megy és nagyon várja. Remélem jól fogja magát érezni. Nekem meg dolgoznom kell, úgyhogy megpróbálok aludni még egy kicsit.
évzáró és pocakpuszi
2011 június 12. | Szerző: KISMADAR
Nem volt túl mozgalmas hetünk. Úgy tűnik Ember ügyei lassan leülepednek. Hogy mennyire kielégítően rendeződik a helyzet, csak idővel dől el. Még szerencse, hogy velem ellentétben ő nem egy verbálagresszor és meglehetősen türelmes azokkal is, akikkel szemben én már rég nem lennék az. Azért is jó, hogy így alakul, mert ő van itthon Petivel. Ugyanis csütörtökön lesz legközelebb ovi.
Kérték az óvónénik, hogy ne vigyük Pannit, mert ugyan nem lázas, de betegnek tűnik. Kicsit tényleg köhögött, hát elvittük a dokinénihez. Előtte egész nap Apjával “dolgozott”. A doki néni szerint betegebb gyerekek is járnak oviba, hát engedte. Végül megfájdult a füle és eléggé elgyalázva jött el pénteken az oviból. Jövő héten már csak ügyelet lesz egy másik viban, úgyhogy most fülcsepp és köptető, aztán majd kiderül.
Ami jó volt, az Petya évzárója csütörtökön. Még bohóckodtunk is, hogy biztos fa lesz a műsorban. Nem vártam túl sokat, hiszen ismerem. Tudom, hogy egy tündér, de nem ő a színpad császára. Ehhez képest végig részt vett a műsorban. Kis dalokat énekeltek, meg táncoltak és hangszerekkel zenéltek. Petya és az egyik óvónéni kezdett és tk sokáig álltak középen. Bújj – bújj zöld ág volt és ők voltak az első aranykapu. Aztán volt valami guggolós dolog is, ahol Petya rendre csinálta, amit kell és volt sarokrakosgatós is, amit ugyan nem csinált, csak billegett, de nem teli talpon, hanem az egyik lábát mintha próbálta volna úgy rakni, mint a többiek. Persze végig segítette egy óvónéni, de akkor is csodás volt. Utoljára az első (többségi) ovijában szerepelt műsorban, de akkor is jóval passzívabban. Az előző ovijában mindig szépen megkértek, hogy ne hozzam, mert “túl megterhelő lenne neki”. Én ökör meg elhittem. Bár ott és akkor tényleg nem biztos, hogy jó lett volna. Itt tudják, hogy mit csinálnak és ez nagyon látszik.
Borzasztó dühös voltam egy nagymamára. Az unokája hasonló módon érintett, mit Petya és ez a kedves nagymama végig azt magyarázta, hogy azt sem tudják, hol vannak, holott láttam, hogy az a kisfiú is nagyin ügyes. A közös ünneplés alatt is savanyú arccal állt és nézte, hogyan táncolnak az óvónénik az unokájával. Az a baj, hogy ők nem hisznek a legénykében és bár az érintettsége hasonló Petyáéhoz, az állapota sokkal rosszabb. Szerintem ha rajta állna ez a kisfiú egy csupasz szobában rohangálna egész nap, mert úgysem ért semmit, jó így neki.
Magamon így utólag jól szórakozom, ugyanis én aki nem sírtam a diagnózistól és akkor sem ha furán néznek a játszótéren, meg mikor Petya szétrontotta egy csomó kedves holmimat, most mikor inden jól ment, átmentem Niagarába. Ott szepegtem, mint egy liba. Ráadásul megkaptuk egy szép mappába Petya ezévi munkáit és ezekről tényleg elhiszem, hogy ő csinálta, nem az óvónénik.
Pénteken már nem volt ovi és Apja volt Petivel. Mindketten eléggé elfáradtak, Apja szerint volt jó adag hiszti is. Délután ő elszaladt, mert bejött egy munka, mi maradtunk itthon. Megint bebizonyosodott, hogy Petya nem boldogul a sok szabadidővel. Negyed óránál többet nem szabadna neki hagyni, Ez persze nem túl élhető. De adtam neki kis feladatokat és utána pocakpuszit. Pl összeszedte a dobozba a floppykat (ezek az ő játékai) és utána kapott puszit. Ezt biztos mindenki játszotta a kisbabájával, hogy jól megfújja a hasát és ennek iszonyatos hangja van. Így pusziszkodva egész sok mindent összeszedtünk. Kicsit a kertben is hemperegtünk a takarón és ez mindenkinek jót tett. Mire Ember megjött, egésze kisimultunk.
Tegnap mentortali volt és végre ez az útvonal is kezd rutinná válni. Így nem volt gond a vezetéssel, sőt jól esett, mert ezalatt kicsit leülepedett a dolog. Sajnos Petya kibabrált velem amíg Ember bringázott. Elcsórta a kakaót és beterítette vele a babzsákfotelt (is) amin aludni szokott. Le kellett vennem a huzatot róla és kimosni. Letakartuk egy ágytakaróval, de ez valamiért nem komfortos, úgyhogy már néhány órája fent vagyunk. Próbált rajtam is aludni, de ez sem volt neki kényelmes. Végül leengedtem a földszintre, hátha a fotel lesz a megfejtés, de csak pakol. Miutánvagy egy hónapja szénanáthával szórakztatom magam éni is viszonylag ébren vagyok. Már megfürödtem és felköhögtem egy tál kocsonyát, de félek meglesz ennek még a böjtje és délelőtt tízkor álmon halok.
A vörös villamos
2011 június 7. | Szerző: KISMADAR
Kányádi Sándor:
KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓL
avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre
holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos
kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos
nem volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett
bíborló színben sok beszéddel
meg volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett
vöröslött de amint utólag
utólag minden kiderül
bíborát nem a pirkadó nap
vértől vereslett mint utólag
utólag minden kiderül
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
a színen csak siránkozás van
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
hát sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
s tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
félre ne értsd a dalom testvér
nem sirató csak szomorú
nem szeretném ha lépre mennél
félre ne értsd ismét/lem testvér
nem sirató csak szomorú
Mellékdal a pótkerekekre
de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is s ha lenne visszatérte
boldog aki nem éri meg
1992
Peti új játéka
2011 június 6. | Szerző: KISMADAR
Elég lelombozó napom volt. Ezért aztán nagyon örültem Petya új tudományának. Nevezetesen, hogy felfújja a pofiját és néha ki is pukkasztja. 🙂 Ha én is felfújom az arcomat még jobban szórakozik. Úgy látszik, tetszik neki, hogy a szájával játszik. Lehet, hogy a szívószál miatt van.
Ember ma is elment bringázni, én meg sütöttem palacsintát, az nyugtat. :-))
költözöm
2011 június 22. | Szerző: KISMADAR
Kedves Mindenki, aki kíváncsi rá, hogy mi történik velünk!
Ezen a helyen nem írom tovább a blogomat, folytatom a
http://nappalialmok.blogspot.com/ címen.
Oldal ajánlása emailben
X