rég jártam erre
2008 december 16. | Szerző: KISMADAR |
Pedig sok minden történt,csak nagyon sokat dolgozom.
Megünnepeltük a szülinapomat, jól sikerült. Panni a nyakamba esett,mikor hazaértünk este és közölte velem, hogy boldog születésnapot anya:-)))
A másik jó egy kolléganőm volt,aki megölelt,pedig nem vagyok túlzottan ölelkezős fajta és azt mondta,hogy jó,hogy ott vagyok.Ráadásul úgy tűnt, hogy komolyan gondolja. Kaptam mindenféle tárgyiasult ajándékot is és azokat is sikerült a családnak úgy eltalálni, ahogy kell. Ráadásul volt tortám. Ez azért izgis,mert évekig én rendeltem mindenkinek tortát és nekem meg senki,mert mindenki dolgozott.
Az öcsköseimnek is eszébe jutott,pedig erre nemigen volt eddig példa. Anyu tagadja,hogy szólt volna nekik:-))
Felköszöntött egy rég elveszett barátom is,akinek külön örültem. (Tőle van a nick-em)
Petikém bekajált vasárnap egy egész csomag kolbászt,aztán persze jól kihányta az egészet. Kicsit megijedtem,mert az óvónénije azt üzente,hogy kalici vírussal van otthon. Ráadásul éjjel már én is nagyon rosszul voltam. Aztán mindenki jobban lett,most Anyu a soros,de ő is javuló tendenciát mutat.
Vasárnap kedves vendégeket hozott Ember. Egy volt osztálytársnőjét és a családját. Nagyon jó fejek voltak, hoztak egy fél éves “nagyfiút”is, aki különösen kedves volt,bár azt hiszem,minden gyerkőc az:-)
Tegnap még elvittük Petyót a Koraiba,Karácsony előtt utoljára. Jó volt újra látni Zs-t. Peti nagyon ügyes volt.Bemászott a csőbe,ugrált a trambulinon és ami nekem a csoda teteje volt,beült a tölcsérbe. Abból régebben úgy futott ki,mint a macska a vízből. Most meg mosolygott,bűvölte Zs-t és láthatóan jól érezte magát. Januárban valószinű, hogy újra elkezdünk szenzomotorozni.
Vittünk Zs-nak kicsi ajándékot. Sütöttünk mézest, volt benne olyan,amit Peti szaggatott ki. Meg kapott az elrekvirált karkötője helyett egy másikat. Örültünk, mert láthatóan tetszett neki,bár félő, hogy Petinek is.
Mikor jöttünk haza,már elég vacakul voltam,mert egész nap nem tudtam enni,de az én zseniális Emberem kitalálta, hogy nyomjunk erőlevest,meg pirítóst. Nem tudom, mi van a leveskockában (na jó,nagyjából tudom,hiszen ez az egyik végzettségem)de csodát tett. Gyorsan elaludtam és ma már jól vagyok.
A betegeskedéshez még csak annyit, hogy mikor tegnap bementem, a főnénim,csak rám nézett és mekérdezte, miért nem maradtam itthon, aztán megköszönte többször, hogy bemetem és teát is akart nekem főzni. És az a jó, hogy nem műmájerkedett,hanem komolyan gondolta. Kicsi adalék ehhez,hogy könyvszakmában decemberben csak a születés és a halál a mentség a munkából.
Röviden ennyi volt,bár biztos kihagytam egy csomó dolgot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: