leltár és minden más

2009 január 11. | Szerző: KISMADAR |

Csütörtökön leltároztam, ami elég jó volt,mert legalább egy kis
változatosság. Az ovivezetőnek megint szóltam az átadó és befogadó
papír miatt és kiderült, hogy azt sem tudja,miről beszélek és,hogy hol
a papír.:-(

Amikor mondtam neki,hogy megígértem a némedi ovinak és nem szeretnék
a számból egy másik testrészt kreálni,lefitymálóan kijelentette,hogy az
önkormányzati ovik folyton ragaszkodnak ehhez,de majd ő ír három
sort,hogy el legyen intézve.Azóta csönd.

Pénteken voltunk a Tanulási Képesség Vizsgálóban és már reggel
bepöccentem,mert figyelmetlenül olvastam el a levelüket, ezért nem volt
kitöltve a nyomtatvány,amit kértek. A dokinéni azt mondta,hogy ehhez a
vizsgálathoz nincs is rá szükség. Azért én leszedtem a netről és
kitöltöttem azt a három sort, amit nem a védőnőnek kell. Végül a kutya
nem kérte, tehát a dokinéninek igaza lett.

Egyébként is utáltam az egészet,mert ezekről a vizsgálatokról
mindenki azt mondta,hogy tintanyalók és nem figyelnek a
gyerekre,viszont nagyon megváratnak.Ezért úgy mentem oda,mint a vicc
béli nyuszika a létrával.

Ehhez képest tíz perccel az időpontunk előtt bent voltunk,addig
vártunk,míg Petyát átöltöztettük. Kedvesek voltak és külön elnézést
kértek azért, hogy olyasmit kérdeznek,amit már másutt is el kellett
mondanom. Egy kedves gyógypedagógus és egy katonás pszichologus
vizsgálta Petit.Megkérdezték,hogy jól eszik-e,mert olyan vékony. Azóta
fürkésszük Apjával:-)

A végső megfejtés egy Delej utcai vizsgálat,mert azt mondták, ők nem
tudják Petit biztonsággal vizsgálni, viszont biztosan szeretnék tudni,
hogy van-e Petyónak bármilyen járulékos betegsége. A Korait
respektálták, de az Autizmus Alapítvány véleménye fontos nekik.

Nem tudtam,miért adagolják ezt olyan óvatosan,ha vizsgálat kell, hát
kell. Azt is mondták, hogy a vizsgálat fizetős, de ez sem új.Ma
megnéztem,mennyi az annyi és leesett az állam.Plusz kinyomtattam a 45
oldalas kérdőívet,amit majd ki kell töltenem a vizsgálat kéréséhez.Meg
Zs-tól is kérnek pedagógiai véleményt meghatározott szempontok alapján.
A dologban az a szomorú, hogy lefogadom, hogy az ottani dolgozók sem
Gucciban járnak Ferrarival. Arra szeretnék “finoman”célozni,hogy a
vizsgálat díja nem azokat gyarapítja,akik ténylegesen az autistákkal
foglakoznak,viszont mivel Állam bácsi nem támogatja az ilyen hiábavaló
dolgokat,mint a krónikus beteg gyerekek életének jobbá tétele, a
szülőknek kell és ők meg is teszik, hiszen a gyerkőc nekik
fontos.(cinikus megjegyzés vége)

A vizsgálat után Petyót hazahoztuk és Pannival elmentünk H
barátnőmhöz, aki néhány héten belül szül. Elég nehezen viseli a
terhességét,úgyhogy szerintem várja a végét, de terhességi
cukorbetegséggel nem lehet egy sétagalopp. Karácsonyoztunk egyet,meg
összeeresztettük a gyerekeket.

Sokszor elgondolkodom rajta és a barátságunkon,mert középiskolában
igazán jó barátok voltunk,de azóta nagyon különböző életet élünk,
nagyon eltérő értékrend szerint.Gyanítom,hogy ő is elfilózgat ezen néha.

Láttam náluk olyan lámpát,amit Petya nem tud összetörni.Olyan a
borítása,mint az ütésálló mobiloknak. Már be is szereztük őket,itt
mosolyognak mellettem.

Péntek este még elszaladtam Anyuval fodrászhoz,úgyhogy most a lehetőségekhez képest kultórált külsővel bírok.

A hétvége elég húzós volt,mert Ember szombaton dolgozott,a mai napja meg a zenekarra ment rá.
Mikor hazajött,felment Petyával, most meg dolgozik fent. Néha komolyan
nem tudom, mi lesz a házasságunkból. Persze, amíg aggódom,addig jó.

Peti tegnap nagyon furát csinált. Pont térdeltem,mert ruhákat
válogattam, ő meg odajött és belenézett az arcomba.Kimondottan
fürkészett. Nem akart tőlem semmit,csak állt és nézte az arcomat.
Kíváncsi vagyok, miért csinálta. Attól félek, ez megint egy olyan
kérdés,amire csak Petya tudna válaszolni.

Odahordta nekem a narancsokat,hogy tisztítsam meg neki.Szerintem nem csak enni akrt,hanem örült,hogy megértem a kérését.

Ma háztartást vezettünk Pannival.Segített nekem főzni.Ezt úgy
csinálja, hogy feláll egy székre a pultnál és nézi,mit csinálok,meg
belenyúlkál, ha engedem. Ma leginkább felkarikázott nyers répát evett.

Segített nekem teregetni is. Örököltünk egy kicsi szárítót és
folyton nyúzott,hogy ő is akar (szejetne) teregetni, ezért behoztam
neki. Teljesen jól lehet rá bugyikat és zoknikat teríteni és Panni
ügyesen meg is tette.

Este kicsit ideges lettem,mert a híradóban mondták,hogy szmogriadó
van és holnap mi nem használhatjuk az autót. Persze, ha meglenne az
igazolványunk,mehetnénk. És holnap van lovaglás,meg Korai. Abban
maradtunk Emberrel,hogy betesszük a dokinéni igazolását és útnak
indulunk. Remélem,nem lesz baj. Azért megpróbálok jövő hétre időpontot
szerezni az Okmányirodába,hátha mármegcsinálták a gépet. Legutóbb
ugyanis ezért nem tudtak időpontot adni. Igaz, ez nem most volt és
azóta nem próbáltam,mert nem volt fontos.