hétvége

2009 január 25. | Szerző: KISMADAR |

Csütörtökön megszületett H barátnőm kisfia, így szombaton elszaladtunk a kórházba megnézni. Nagyon szép. Most először nem fájt a szívem, mikor bementem a szülészetre. Eddig valahányszor ott jártam, mindig irigyeltem kicsit a friss anyukákat, hogy milyen jó is nekik. Most is nosztalgikus volt, de nem volt a szokásos sóhajtozás, még belül sem.

Történt egy fura dolog is. Szóba került a szülésfelkészítő tanfolyam roppant reális szoptatásról szólófilmje, amit a barátnőmék nem láttak. a film a norvég anyákkal példálózik. H barátnőm férje Z. megkérdezte, hogy a cigányokról nem beszéltek-e. Nekem,meg gyorsabban,mint ahogy végig tudtam gondolni, kiszaladt a számon, hogy nem a nyilvános szoptatással van a baj, hanem ,hogy a magyarok jó része cigányozni kezd, ha a téma szóba kerül.

Ez azért fura,mert én sem szoktam úton, útfélen kitenni a cicimet,mert a gyereké,meg az enyém. (boldogabb időkben Apáé:-))

A másik amin csodálkozom, hogy általában féket tudok rakni a nyelvemre. Mostanában viszont önálló életet él. Mentségemre szóljon, hogy nem bírom a cigányozást(zsidózást,buzizást)

Meg Z-n is csodálkozom. Normális értelmes ember, hogy mondhat ekkora hülyeséget.

A lényeg, hogy mi lányok egyet értettünk, hogy a gyereket biztos nem hagyjuk éhen halni mások szeme miatt.

Egyébként kellemes tevős,vevős nap volt.Délután játszottam Anyuval.

Éjjel Panni felkelt és sírt, meg mindenfele mászkált. Végül feljött az emeletre. Olyan fura, hogy lassan megvalósul,amit mindenkinek hajtogattam, hogy majd leválik a gyerek, meg nem fog az ágyamból pasizni menni és cicimet sem fogja vég nélkül vegzálni.

Annyit mondtam,hogy már kezdtem nem elhinni.Erre Panni most is fenn alszik Apjával, igaz Petya ma lent aludt el, de ágyban, betakarva.

A vasárnap estéim meg vannak átkozva. Hiába voltam egy hétig szabin, mégis kapkodtam este.

Délelőtt ügykezeltem.Mindenféle hülye nyomtatványt töltögettem ki,amit már rég kellett volna.

Délután fánkot sütöttem. Bizarr sajátossága a sütiknek, hogy az ember dolgozik velük másfél órát,aztán tíz perc alatt eltűnnek.

Peti felfeküdt a gördeszkára és tologatta magát, mint régen kellett volna a tornájában.A végén már mindenkinek fülig ért a szája.

Este berajzoltam Peti füzetébe a hétvégét.Napközben a “házi feladatát”csináltuk,vagyis piros dolgokat kerestünk.Meglepően sokszor találta jól el.Megint a szokásos olyan mintha helyzet.