nagymama

2009 március 1. | Szerző: KISMADAR |

 Bombahír: megjött Anyósom csütörtökön. Lepakoltak otthon és máris jött hozzánk megnézni az unokákat. Nem tudom, milyen lehetett neki látni Petit. Örült nekünk. Hozott az aprónépnek virágot, ami műanyagból van és olyan fura vékony szálakból, amik világítanak. Panni alig akarta letenni:-))

Éppen tisza idill voltunk, mikor megjöttek. Gyerekek szépen megfürödve az asztal körül, bundáskenyér, tea. Állítólag Anyósom azóta is emlegeti. Ő ugyanolyan, mint volt, pedig nem láttam 5 éve. Tiszta életerő és jókedv.Pedig nem lehet könnyű a Nagymamával(Ő Ember nagymamája)

Panni nagyon sasol, mikor oroszul beszélnek előtte:-)

PÉnteken elmentek ügyintézni és az sem tűnik olyan bonyolultnak, mint gondoltuk.(Mármint Ember és az Anyukája)Petya nem volt oviban, mert farsangoltak és az ő termüket nyitják össze egy másikkal,így megszűnik a nyugihelye.

Anyu észrevette, hogy Petya újra kukucsol. Mondjuk, ha fáradt fent felejti a takarót a fején és dübizik. De ha nem, akkor élvezi, hogy levesszük a takarót,vagy leveszi ő maga és mosolyog.

Tegnap Embernek dolga volt és elvitte magával Pannit “dolgozni”. Mindketten meglehetősen büszkék voltak, de csak Panni kent csokit a hajába. Ma reggel megint magyarázta, hogy ő megy Apával dolgozni.

Ma megint jött Anyósom, Ember hozta el. Beiktatott valami autósboltos kört is, úgyhogy viszonylag későn jöttek meg, de nem volt gond, mert kicsaptam a csibéket az udvarra. Látunk katicabogarat és nagyon büszke vagyok a lányomra, mert még emlékezett rá, hogy nem bántjuk,csak nézzük. megnéztük a hóvirágokat is.Petya meg hintázott, hintalovagolt, meg játszott a földdel. Úgy nézett ki, mint egy törp, mikor behoztam.

Ebéd után kis csoda, mindkét gyerkőc aludt. Délután még Nagymamáztunk kicsit, aztán Ember hazavitte, mi meg addig itt galeriztünk a lakásban.

Már mindenki alszik, csak nekem van mégmindenféle sürgölődni valóm.

Remélem szerencsém lesz az éjjel. Apja azt mondja, Panni most éjszaka nem éjfélkor, hanem “csak ” négykor kelt. Hátha ma is alhatok kicsit.

Egyébként a legutóbbi katasztrofális hétvégéhez képest ég és föld. Mostanság elég nyugisak vagyunk, csak én fáradtam el estére annyira, hogy teljesen két dimenziósnak éreztem magam. Szerintem Ember még mindig aggódik, de gondolom, az ilyen dolgok nem múlnak el két perc alatt.

Azért az olyan képek, mint szombaton, mikor mentem fel az emeletre és ott játszott a két törpe nagy egyetértésben a tetőablak alatt a napsütésben, mindenképp jót tesznek a lelki egyensúlyomnak.

Azt még gyorsan megírom, hogy Barbie szép. Az egész úgy volt, hogy mostanában van Pettson, meg Fifi a Minimaxon és tólem stokatlan módon engedem nézni a gyerekekenek. Legutóbb, előbb kapcsoltam be, mint ahogy a Fifi elkezdődött és belefutottunk valami mini Barbie-kat nápszerűsítú reklámba. Én zsigerból lefikáztam őket, mire Panni közölte, hogy nem anya,ez szép.

Tisztességben megőrült lányos anyáktól tudom, hogy Barbie-t senki nem kerülheti el, de azért komolyan elgondolkodtam, hogy miért is vágtuk ki az öreg szilvafát, íg hová kötöm fel magam, ha elönti a házat a rózsaszín álom.(majd a barackra,csak az munkavédelmi,leér róla a lábam)