nyomi napok

2009 március 7. | Szerző: KISMADAR |

 Csütörtökön voltunk tornázni. Megállapodtunk benne, hogy nem érdemes ilyen módon folytatnunk, hiszen majdnem mindig hiszti a vége. Meg kellett volna könnyebbülnünk, hiszen heti négy kötelező tornától szabadultunk meg, ami nem csak lelkileg, de fizikailag is igen megterhelő, mert Petya testileg szépen fejlett, egészséges négy és fél éves és igen sok kilós férfiemberke.

Két okból sem jöttünk el könnyebb szívvel. Az első igazán egyszerű, nagyon szeretjük PÁ-t,aki a tornákat tartja. Persze nem vész el, de azért jó volt megint rendszeresen találkozni vele.

A másik kicsit bonyolultabb.Amíg tornáztattuk Petit, biztos voltam benne, hogy hetente négyszer ténylegesen teszünk valamit érte. Mivel igen kevés egyértelmű visszajelzés jön tőle, jó volt, hogy ez van. Persze nem szabad elfelejtenem, hogy nem mindenféle önigazolás a cél, hanem, hogy Petyónak jó legyen és úgy tűnik, most nem volt az a torna.

Tegnap Ember muzsikált és elmentem vele. Aggódtam, hogy hogyan sikerül, mert a sületlen tulaj kitalálta, hogy beugrót szed, aminek a jó része lefogyasztható, de akkor sem jó ötlet szerintem. ennek ellenére minden jól ment és Ember végre jól érezte magát.

Panni tegnap megint új dalocskát énekelt, én meg vele. Ismerem ezeket a dalocskákat, csak valahogy nem jutnak eszembe. De legalább tudom folytatni, ha elkezdi.

Ma megint túl korán lett reggel, pedig Ember kicsit hagyott tovább aludni. Peti egész nap dobál. Megőrülök. Egyszer még a türelmemet is elvesztettem, de szerencsére mire felértem a lépcsőn, már lecsillapodtam.Viszont összeszedetem Petivel, amit szétdobál. Az oviban tanulta. Persze nem kell szó szerint venni, elég, ha néhány darabot bedobál a helyére, azt is úgy, hogy én irányítom a kezét, bár egy idő után rá szokott kapni és ő is hajol, meg fog és tesz.

Majdnem elfelejtettem megírni, hogy kaptam egy nőnapi hóvirágos montázst,a mit Peti csinált a kezével,mármint az óvónéni, Peti kezével. Mindenképp örülök neki. Ráadásul tegnap azzal vártak, hogy felfűzött Petya egy egész hosszú fűzögetőt. Legalább fél órán keresztül “benne maradt a feladatban”

De vissza a mához. Kicsit zűrös vagyok, mert holnap jön ME, hogy az Early Bird-es első videót megcsinálja és nem bánnám, ha nem  futna el az ajtóból, mert ekkora kupit még nem is látott. Na nem holmi Szép Otthonok illusztrációra gondolok, csak a szokásos ragacsra a székeken, meg a szennyeshalmokra és egyebekre. Meg ebédet is ma kéne főznöm, mert holnap délelőtt mással leszek elfoglalva.Sajnos nem kedveznek nekem a körülmények, mert Ember délelőtt dolgozott, azán elhozta az Anyukáját, most meg hazavitte.Elvitték Petyát is, mert látták, hogy már nagyon nehezen bírom a csapkodást. Tehát most takaríthatnék, de én betettem a Négy esküvő és egy temetést és mindenféle válogatott képzeletbeli kajákat eszem, amiket Panni főz nekem.Lusta disznó

Néztem Pannival Elmot és leesett az állam. Kisfilmben mutatták, hogy egy kislány odaviszi a hozzávalókat, mejd kalapot készít magának. A kislány tolókocsiban ült. Semmi nyálverés, vagy túllihegés, de ott volt. Magától értetődően ott volt és játszott. Ez nagyon tetszik, mert így természetes a dolog a törpéknek.

Azt hiszem írtam, hogy egy mesekönyvet is ezért vettem meg.

Vettem a Booki-n egy könyvet, az a címe, hogy Igazi szinek. Arról szol, hogy hogyan érzékelnek az autisták. elég érdekes.