egy újabb hét

2009 április 6. | Szerző: KISMADAR |

 Elég rég nem jutottam bloghoz, úgyhogy csak villanásokat fogok leírni. Pl múlt hétfőn, mikor hazajöttünk a Fejlesztőből, átmentem Öcsköshöz, hogy elújságoljam, milyen ügyes volt Petya, Ő meg  az új számítógépes játékát mutatta meg nekem. Két meglehetősen külön világ. Csak vagy tíz percig néztem azt a vackot, de teljesen elfáradtam tőle. Utcán lődöz témakörű, túlszines, túlhangos dolog, de neki tetszik. Azért örült Petya ügyességének is.

Még mindig tart a parázás Ember munkája körül, bár lassan körvonalazódik a dolog. A hét jórésze azzal tellt, hogy mufurckodtam, mert nekem kellett a csibéket összeszedni és még mindig nem szeretek vezetni. Alapjába véve luxushiszti.

Pénteken nagyon elkenődtem, mert Ember sokáig dolgozott(aznap is) és valahogy nagyon igazságtalannak tűnt, hogy megint nem tud velünk játszani a kertben, hanem dolgozik egy olyan munkán, amit nem tudom, mikor fizetnek ki. Aztán győzött a napsütés és felhagytam az ön- és közsajnálattal.

Egyik nap itt voltak D-ék. Már rég nem tudtunk találkozni, mert valaki mindig beteg volt. E nagyon örült Petyónak és mintha Peti is örült volna nekik. 

Szombaton Gy- ék jöttek, mielőtt elutaznak Amszterdamba dolgozni. Elővettük a bringákat. Rendesen vérzett a szívünk. Beszélgettünk bringákról, meg autókról, meg arról, hogy miért mennek az emberek külföldre. Akit most elmentek a cégtől, azok közül sokan mennek kintre dolgozni és ez nem is baj. A gond az, hogy jónéhányan úgy gondolják, hogy ami itt vab az “szar”(bocsi) és kint meg jobb. Szerintem maradni jócskán nehezebb és ha valahányan így gondolkodnánk, egy idő után nem lenne Magyarország. (Csak az utolsó oltsa le a villanyt)

Ma is végighallgattam az ebédlőben egy ilyen spleen-es beszélgetést és jól elgondolkodtam. Kit hagyjak itt? A fogyatékos gyerekemet, az öregedő anyámat és/vagy a majdnem kész házamat. Persze tudom, alapvetően más élethelyzet. Csak valahogy nagyon öregnek érzem magam, mikor ezeket a huszonéves “mindenttudókat”hallgatom.

Egyébként Ember kivételével mindenki igen beteg. Begolyóztam és vettem Bérescseppet, meg Stodahlt, me midenféle c vitaminos cuccot, hogy hátha ér valamit. A gyerekek nagyon leleményesek abban, hogy hogyan ne vegyék be a gyógyszereket és vitaminokat. :-)))

Vasárnap tutira kitört a tavasz, sőt TAVASZ, mert Ember a sufnit rendezte. Lett volna fontosabb dolga is, de ez régi restancia és láttam rajta, hogy szívesen csinálja.

Murphy nemtomhányas törvénye alapján a csibék varázslatos helynek látják a sufnit. Szerintem dohos és tele van ócskaságokkal, de ők egész nap ott lábatlankodtak.

A tyúkhúslevest és a palacsintát hajlandók voltak megenni és csodák csodája, mindkettem aludtak délben, de egyébként egész nap a kertben voltak.

Én meg telemostam a szárítót és örültem, hogy az összes szennyest eltakarítottam. Ősz óta nem volt ilyen

Ma megint volt fejlesztő és Petya egyre ügyesebb. Megakadt a csalafinta formatáblával és Zs rávezette, hogy mondja, hogy segíts és Petya mondta. Mondjuk, mi értettük. Egy csomó “feladatot”megcsinált és csak a végén dühösködött, mikor eltettük a játékokat. Hazafelé simán kikötötte magát a kocsiban,de szerencsére csak egyszer. Remélem, nem kap rá. Már így is van két új rossz szokása. Szétcsócsálja a képeit és megrágja a ceruzákat. Ez gond, mert így Panninak nem adhatok színes cerkát.

Ápr 2 volt az autizmus világnapja, aminek kapcsán a Dunán leadták a Mami blu-t. Anyu persze megnézte,aztán itt drámázott a konyhába. Nem igazán értem, miért kínozza magát. Szépen végighallgattam, aztán megnyugodott.

Ja!Egyébként ápr. 2 Adrian Mole szülinapja is 🙂