túl a nehezén

2009 május 20. | Szerző: KISMADAR |

 Hétfőn megvolt a tárgyalósdi. Sokkal jobb ajánlatot kapott Ember, mint vártuk, de persze ahhoz nem eleget, hogy ne legyen gond a váltás. Két dolognak nagyon örülök. Az egyik a partnerek felől jövő korrektség, a másik, hogy Ember milyen jól csinálta ezt az egészet. Sokadszorra bizonyosodik be, hogy az ő normális természetével messzebbre lehet jutni, mint az én hirtelenkedéseimmel.

Persze megpróbálok pluszokat vállalni kék könyvvel, ha lehet. Úgy sejtem, ott is többen várnak munkára, mint amennyi van. Meglátjuk.

Hétfőn elvittem Petit a Koraiba, Ember bringával jött utánunk. Nem is lett volna semmi gond, ha kedves barátaink, akiknél vasárnap vendégeskedtünk, nem poénkodtak volna azon, hogy félek a vezetéstől. Így kicsit nehezebb volt, de azért jól ment.

Zs kiderítette, hogy igaz, hogy a Korai 5 éves korig lát el gyerekeket. Esetleg még egy évünk lehet, de az is sanszos. Az a gond, hogy nem csak egy intézményt veszítünk ezzel. Persze tudom, nem megy senki az Antarktiszra mozgóárusnak, de a folyamatos kapcsolat biztos lazulni fog és (végre elsüthetem egyik kedvenc szófordulatomat) ez úgy emberileg, mint szakmailag megviseli a családot. Gondolom az emberi részt nem kell bontogatnom, viszont a folyamatos szülőnevelés nagyon fog hiányozni.

Egyébként meg esszük egymást Emberrel, de már leírni is unom. Azért teszem csak, mert hozzá tartozik az életünkhöz. A köreink a szokásosak. Vezetés, rend gyereknevelés, ki mit végez.

Holnap jön E megcsinálni az utolsó felvételt Petiről, de Pannival el kell menni a dokinénihez, aki délután rendel, mert folyton csipás a szeme. Sűrű nap lesz.