pengeélen

2010 szeptember 22. | Szerző: KISMADAR |

 Peti nagyon változó hangulatban van. Annyira nem durva, mint a múlt héten, de elég könnyen kiborul. Mondjuk, most nem harapja a fa hintalovat rojtosra és rajta is jóval kevesebb a hupli.

Egyre biztosabb vagyok a testi okokban. Szombaton megkönnyebbült, azóta nem. Ma próbált neki alakulni a dolog, de elég keservesen. Az a baj, hogy az eddig ajánlott megoldások egyike sem tűnik tökéletesnek. A hashajtóval és a glicerines kúppal is csak még jobban megkínzom szegényt, ezért nem adom neki. Nem arról van szó ugyanis, hogy “érdeklődés hiányában” nem teljesít a gyerek. A szándék elég erőteljesen adott, csak nagyon nehezére esik kivitelezni a dolgot. Ezért nem jöhet szóba olyasmi, ami erővel gyorsítja a dolgot. Egyébként ma frászt kaptunk Emberrel, hogy véres a Petyó széklete, aztán kihúztunk az érkezési oldalon egy darab vörös cérnát. Ördög tudja, hol ette meg, de ez legalább kijött. Kicsit félek attól, mi az ami bent maradt és kínozza Petit.

Amiért nyugodtabb vagyok, az az, hogy sikerült beszélnem az SJ által ajánlott doktornővel. Jövő kedden kettőre megyünk oda, hogy megnézze Petit. Vicces, hogy utána SJ-vel találkozunk, mert mindenféle egyesületi okosságot szeretnék megtudni tőle.

Pannit is úgy kaptuk vissza tegnap az oviból, hogy már csak egészséges igazolással vihetjük, tehát a héten itthon vagyok vele. Ebből kifolyólag ma nagyon kellemes napunk volt. Észbontó, hogy mennyivel egyszerűbb, ha normális gyerkőcről kell gondoskodni. Ő is hisztizik, persze, de nem ugyanaz.

Délután mentünk a dokinénihez. Tisztára feltúrták a rendelő utcáját. Láttunk egy csomó markolót, meg mindenféle munkagépet. Panni nagyon élvezte. Sajnos nekem eszembe jutott, hogy Petya mennyire félne ugyanebben a helyzetben és ettől kicsit elszomorodtam, de nem nagyon. Hazafelé cukrászdáztunk, mert Panni jó volt, meg benéztünk a könyvtárba és a postára.. Még E-vel is találkoztunk, Panni bölcsödei gondozónőjével.

Mikor hazaértünk, Ember épp telefonált és jól felbosszantotta magát. Végül sikeresen megnyugodott valamennyire, én meg elmentem a gyógyszertárba. Elkárhoztam egy gyrosra és így összefutottam D-val, akit rég nem láttam. Kicsit beszélgettünk, aztán felhívott DÉ és a főnöknőm. Sűrű este volt. Panni még elmesélte, milyen mesét szeretne megnézni, majd ugyanazzal a lendülettel elaludt. Petya szenvedett még kicsit, aztán ő is kidőlt. Lassan én is elteszem magam holnapra, hátha az könnyebb lesz.