a napos oldal

2010 szeptember 24. | Szerző: KISMADAR |

 Most kicsit Panniról szeretnék írni. Itthon vagyunk kettesben.Nagyon élvezem, hogy ilyen kis okos. Folyton aggódom miatta, mert túl sokat néz tévét, főleg a klasszikus Disney-ket, amikhez még kicsi. Tartottam tőle, hogy sérül a fantáziája és kis monitorfejű szörny lesz belőle. Erre ma azon kaptam, hogy a gesztenyékkel és a hurkapálcákkal valami kis mesét játszik az ágyon. :-)) Ennyit az elméletről.

Tegnap sétáltunk haza a kisboltból és elment mellettünk egy markoló, rajongásának aktuális tárgya. (Persze szigorúan a Hófehérke Barbie-val egy szinten) Elmondtam neki, hogy biztosan élvezte volna, mikor az utcánkat leaszfaltozták, mert akkor mindenféle gép járkált itt egész nap. Megpróbálta utánam mondani. Leasztafartozták. :-))) Másodikra sikerült.

Mivel beteg és nem kell rohannunk, reggelenként olvasok neki mesét. Ezt eléggé szeretjük mindketten. Eddig a könyvtárból kikölcsönzött Hófehérkét olvastam neki, ma a Pöttyös Panni az óvodában – t. Ma majd elballagunk a könyvtárba, hozunk neki másik könyvet. Szeret ott lenni és nem bánom, ha tudja, hogy van ilyen.

Most ismerkedik a kölcsönzés és a pénz fogalmával .Nehezen értette meg, hogy könyvtári könyvet nem megvesszük, hanem kölcsönözzük, de már tudja. Úgy, mint mikor a Koraiból “vendégségbe jöttek” a játékok. A pénzzel még lesz dolgom. A könyvtár mellett van egy játékbolt, annak a kirakatában látta a már említett Hófehérke babát. Nagyon szeretné és tegnap egész nap nyúzott, hogy menjünk és vegyük meg. Elmagyaráztam neki, hogy nincs rá se pénzünk, sem alkalom, de nem értette. Ehhez sajnos még okosodnia kell.

Most, hogy kiömlengtem magam, gyorsan elmondom, hogy Petya tegnap jobb kedvű volt, pedig nemigen “termelt” semmit. Estére aztán kicsit megkönnyebbült nagy sírásokkal, de félek, hogy a java még hátra van.

Tegnap volt szülői és kiderült, hogy egy hét őszi és két hét téli szünet lesz, az eddigiektől eltérően nem lesz ügyelet. Hurrá! De akkor is rendesek az oviban, tehát jobban állunk, mint eddig.

Ők sem értik, hogy egy gyerkőc, aki rendesen fejlesztve volt, miért nem működik. Ember úgy érezte (de ezek csak érzések, tehát tévedhet is), hogy szerintük nem vagyunk elég következetesek. Ez azért vicces, mert egyrészt tényleg nem, másrészt én is sokat töröm a fejem, hogy miért nem működik nálunk az, aminek működnie kéne. A PECS elvben minden ilyen gyerkőcnek tanítható. A napirend szintén. Persze Petya nagyon megváltozott az elmúlt néhány hónapban. Majd a vizsgálat után talán okosabbak leszünk.

Itt volt a keresztanyám is és hozott mindenféle gyerekcipőket. Panni igen boldog volt, mert talált a dobozban egy piros gumicsizmát. Most is abban parádézik a kertben. Utána játszótérre mentünk, ahol nagyfiúkkal és nagylányokkal játszott. Az elején félénk volt, de aztán ugyancsak kinyílt a szája és persze minden rosszaságot eltanult tőlük.

Petit tanítjuk úgy kérni, ahogy az oviban javasolták, vagyis felfelé tartott tenyérrel. Az a baj, hogy nekem ez elég rosszul esik, de túl kéne rajta lépni. Nem kéregetőt képzünk ugyanis, hanem egy olyan eszközt adunk Petyának, ami  mindig kéznél van.