rossz tapasztalat

2010 szeptember 28. | Szerző: KISMADAR |

 Ma volt az orvosi vizsgálat. A pszichológiai rész jó volt, a doktornő, akit SJ ajánlott, nagyon kedves és türelmes volt, pláne miután Peti az orra előtt harapta meg elég rondán a kezemet. Azt mondta, úgy látja, hogy ez a rossz időszak lecsengőben van Petinél és utólag nehéz kideríteni, hogy mi váltotta ki. Kérte, hogy végeztessünk el neurológiai és gasztroenterológiai vizsgálatokat. Utóbbit a székrekedések miatt. A gasztro – ra nem tudtunk bejelentkezni, de a neurológia teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Petit altatásban szeretnék megvizsgálni (Ha jól emlékszem CT-t csinálnak, de mindig bajban vagyok az orvosi dolgokkal). Egy hihetetlenül bunkó orvoshoz kellett időpontot kérni (nov 29). Az volt a legnagyobb problémája, hogy akkor még nem ebédelt. Tényleg fél öt felé jártunk, de én sem ebédeltem, mert korábban jöttem el a vizsgálatok miatt. Több mint egy órát vártam, hogy aláírja a papírt, amit adtak, holott mikor a nővérke megcsinálta, akkor odavitte hozzá, hogy írja alá. Amíg kizavart a váróba kb háromszor szignálhatta volna. Egy óra elteltével bementem és megkérdeztem, más is aláírhatja – e ezt a papírt, mert a gyerek kezdi verni a fejét lent a kocsiban, akkor megint kizavart (úgy kezdtük, hogy elmondtam, hogy autista, autoagresszív. Akkor is rám förmedt, hogy beszéljek érthetően) Annyi becsület azért volt benne, hogy miután szóltam, kijött és aláírta a nyavalyás papírt. Nagyon rég nem voltam ilyen dühös és megalázott. Azt sem értem, minek kell egy időpont megadásához feltétlenül egy orvos, de ha már kell, hogyan lehet ilyen végtelenül tahó. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy majd a vizsgálat előtt egy branült akarnak Petya karjába tenni. Mondtam nekik, hogy ki fogja tépni, de nem hallgattak rám. Félek, hogy majd egy életre meggyűlöli a kórházakat.

SJ sajnos lemondta a délutáni találkozót, de úgysem értem volna oda. Felszedtem Pannit és jöttünk haza. Ember egész este a gép előtt ült, tehát megint minden megúszott. Tudom, hogy nem tehet róla és nem direkt csinálja, de amikor nyolc körül kiszólt, hogy késő van és Panni nincs ágyban, nem voltam boldog. Pedig nem gonoszságból mondta, csak fáradt lehetett ő is a kórházi mizériától (a várakozás alatt ő autóztatta Petit) és a napokban beszéltünk róla, hogy korábban kéne fektetni a csibéket.

A mai közjátéktól eltekintve jól állunk. Hétvégén volt a munkahelyemen a csapatépítés. Senki ne gondoljon a szokásos “uncsi szállodában kötelezően jókedvűek vagyunk” programra. A főnöknőm és az anyukája látott vendégül minket a saját házukban. Voltunk kirándulni és bobolni a bob pályán és este bográcsban csináltunk paprikás krumplit. Utána társasoztunk. Egyik kollégám nagyon jó képeket készített. Az egyik leányzó, aki fest gyönyörű medálokat csinált gyöngykavicsra. Mindenki választhatott. Én végül egy zöld alapon citromot kértem és Panninak elküldtek egy kisebb hasonló mintájút. Egy másik lány sütit hozott és volt aki házi pálinkát. Ha jól meggondolom szinte csak én nem tettem az eseményhez, de úgy tűnik, ez senkit sem bánt. Elhívtuk RE-t és így Ember is oda tudott jönni estére. Reggel együtt jöttünk haza. Szívesen maradtam volna, de Embernek volt még munkája. A képek alapján a többiek jól érezték magukat.

Itthon a Panni beadta RE-nek, hogy vasárnaponként pizsiben szoktak lenni. Elég jól szórakoztam rajtuk. Aztán sok munka Apjának. Panni egy csomót segített. Valahogy nagyon békés vasárnapunk volt. Peti kicsit megkavarodott, mert Ember a konyhában dolgozott és minden máshol volt, mint általában.

Tegnap D jött látogatóba. Nagyon örültünk neki, mert már régen láttuk. Kiderült, hogy E nem nagyon szeretne sehová menni és végül ő eljött nélküle, mert kíváncsi, hogy vagyunk. Hát így.