a mási kisfiú

2010 október 8. | Szerző: KISMADAR |

 Talán már írtam róla, hogy auti srácok kapcsán néha egész fura “UFÓ élményeim” vannak.

Tudtam, hogy valahol a környékünkön lakik egy másik auti fiú, aki kicsit idősebb Petinél. Azt nem tudtam, hol mert a dokinéni (szerintem nagyon helyesen) nem egy pletykafészek.

Néhány hónapja, úgy gondoltam, tudom, hogy melyik az a legényke. Hihetetlenül jó szürke szeme van és elég fura hangulatú arca. Néhányszor már megnéztük egymást, de sosem hallottam beszélni és nagyon drukkoltam, hogy tudjon. (Nem tudom, miért, végülis nekem attól nem lesz könnyebb Petivel, de van ilyen) Ma Peti ovijának a kapujában találkoztunk vele és az anyukájával beszélt. Még most is beleborzongok. Ezt magyarázza meg valaki.

Egyébként jól vagyunk, zajlik az élet. Petya az orrszívásoknak köszönhetően szépen kigyógyult a takonykórból és ritkán dühösködik. Az oviban megpróbálta a kutyaterápiát és a beszámolók szerint kedvelte. Tegnap lovagolni is voltunk kettesben, mert Apja dolgozott. Nagyon korán értünk oda és Petya körbebarangolta az istállót. Láthatóan jól érezte magát és a lovon is ügyes volt.

Múlt hétvégén O-nál és M-nél voltunk, az is jól sikerült. Kicsit féltettem Petit, de teljesen alaptalanul. Boldogan elkanapézott és pakolászta a mindenfélét. Még a könyvekben sem tett kárt.

Egyesületileg fontoskodom sokat, mert lehet pályázni arra, hogy bemutatkozhassunk az auti napon. Jó lenne. Mostanáig ilyesmit írtam, úgyhogy most elég fáradt vagyok. Holnap meg mentorszülősdi lesz, úgyhogy futok aludni.