darts

2010 november 5. | Szerző: KISMADAR |

Peti dartsozott 🙂 Ez úgy volt, hogy Öcskösöm és én dobáltunk egy
kicsit,. Petya meg jó szokása szerint nézte, hogy mit művelünk.
Valamiért szereti a dartsot Talán a hangja miatt, nem tudom. Amikor
befejeztük (egész pontosan, öcskös nyert) Petya felkapta az egyik nyilat
és eldobta. Ennyit az utánzásról.

A napokban megint nagyon gödörben éreztem magam. Mindenféle fontos
dolgot összekavartam és ettől persze nem lettem kiegyensúlyozottabb, a
szokásos hó végi bajok is jöttek és a gyerekekkel sem volt egyszerű.
Mikor éppen teljesen kétségbe voltam esve, egyszer csak azt éreztem,
hogy már ezen is túl vagyunk, ilyen már annyiszor volt, ezt is meg lehet
szokni. Eléggé meglepődtem, de azóta emésztettem kicsit a dolgot és
tényleg ez van. Vagyis, hogy a folyamatos bajt is meg lehet szokni, meg a
saját hülyeségemet is. Meg azt is, hogy rutinból fogom le a gyereket,
mikor harapni akar.

Azóta szerencsésen megoldódtak a dolgok, bár megint olyan helyről
kaptunk segítséget, hogy azóta is vitatkozom a lelkiismeretemmel, hogy
szabad volt – e elfogadni. Az a helyzet, hogy van amikor az a bunkóság, ha visszautasítom a kedves, jó szándékú segítséget, még ha olyantól is jön, aki maga is gondokkal küzd.

Petinek őszi szünete van, a hét elején én voltam vele itthon.
Próbáltam rendesen napirendezni vele, úgy tűnt ez tetszik neki.
Asztaliztunk is, meg sokat hancúroztunk.

Voltunk sétálni is. Az egyik ilyen alkalommal nagyon elszomorodtam,
mert eszembe jutott, hogy Pannival mennyire más ezen az útvonalon
sétálni. Petivel időnként olyan, mintha egy kiskutyával, vagy kisbabával
lennék. Azután nosztalgiázni kezdtem, hiszen CS- val rengetegszer
toltuk ott el a babakocsikat és eszembe jutott, mennyire szerettem
volna, hogy Petya a lábán jöjjön, ne kocsiban kelljen tolni. Mindjárt
szebb lett a világ, hiszen kézen fogva ballagott mellettem és nem
kocsiban tolva. Nem csacsogott, na bumm. Majd egyszer talán fog.

Sokat bosszankodom a Rendszeres Gyermekvédelmi Támogatás nevű remek találmányon.
Úgy kerültem kapcsolatba ezzel a szuper dologgal, hogy Panni ovijában a
szülőin elmondták az óvónénik, hogy akinek három, vagy annál több,
illetve fogyi gyereke vannak nem kell a gyerkőce ebédjéért fizetni.
Mivel Panni ebédjének az ára a bölcsi és az ovi közt csaknem megduplázódott, félretettem a szégyenérzetet és jelentkeztem, hogy szeretném, ha
nem kéne ebédet fizetni. Az óvónők roppant kedvesek voltak, ráadásul
másnap a családlátogatáson látták is Petyót, aki sajnos minden kétséget
kizáróan feljogosít minket a mindenféle hűde kedvezményre.

Mondták, hogy vigyek be nekik orvosi papírt. Bevittem, visszakaptam.
Vigyük be az önkormányzathoz. Ember bevitte, visszakapta egy sok oldalas
igényléssel, ami nagyon alaposan kitér a vagyoni helyzetünkre. Ez nem
gond, hiszen én is úgy gondolom, hogy az kapjon segítséget, akinek
valóban szüksége van rá. De kutya legyek, ha értem, miért nem tudják az
ezzel foglalkozó ügyintézők munkaidőben ellenőrizni az adózással
kapcsolatos adatainkat. Az is logikátlan, hogy a GYES-ről és a
Családiról is nekem kell igazolást beszereznem. Ki lenne olyan hülye,
hogy segítséget kér és azt hazudja, hogy kap juttatást, ha nem. Ráadásul valami nagy gond van, ha az önkormányzat munkatársai nem tudnak az Államkincstárral
dolgozni. Inkább dolgozom én nekik, ha kell a segítség. És persze
bosszankodom a rosszul megszerkesztett adatlapon, ahol nem térnek ki,
hogy havi, vagy negyedéves adatokat kérnek (az igazolásokat negyedévre
visszamenőleg kérik ). Próbálom kisilabizálni  mindenféle adatokat a
papírkáimból és valahogy nem érzem a gondoskodó támogatást a társadalom
részéről. Még szerencse, hogy vannak barátaim.

Az oviban meg szépen fizetek. Azt mondták, majd levonják visszamenőleg. Az ingyenből hogy?

Egyébként ma nálunk volt Nagyapó és mire hazaértem, a fiúk szép rendet csináltak. Ember megjavította a mosogatót, így most megint van víz a konyhában és eltakarították a szárazság miatt kialakult mindenféle nyomokat. (Meg a vízvezeték szerelés következményeit)

Holnap DÉ-khez megyünk vendégségbe, mert nekik most nem jó a kocsijuk, nem tudnak jönni. Remélem, jól sikerül a nap.