Auti – nap Évinek

2010 december 6. | Szerző: KISMADAR |

 Kedves kérésnek teszek eleget, mikor bővebben írok az Autizmus – napról. Nem tudom, mennyire lesz megfelelő, ugyanis nem voltam bent előadásokon. Kint ültem a standunkon. A többiek roppant kedvesen felajánlották, hogy átveszik a helyemet, de nem akartam, hogy miattam ők maradjanak le bármiről. Legközelebb lehet, hogy önzőbb leszek, ha lesz még ilyen alkalom.

A standról is érdekes volt egyébként a rendezvény. Sokféle ember járt arra. Úgy tűnt nekem, hogy inkább szakemberek, mint szülők jöttek. Az nagyon fura volt, hogy az EarlyBird kapcsán azt latolgatták az óvónők, melyik gyerek szüleinek révén juthatnának esetleg be. Ennyire hiányos lenne a szakemberek képzése? Nem tudom. A Szülői kézikönyv kint volt és nagyon sokan nézegették. Egy idő után rájöttünk, hogy a tartalomjegyzéknél a legjobb kinyitni, mert ott a tanfolyam teljes váza.

A szülők általában azt hitték, hogy áruljuk a tanfolyami részvételt. Volt, aki dühös volt ránk, mert ez biztos horribilis összegekbe kerül. Mondtuk, hogy egyszeri max. tízezer forint regisztrációs díj és nem hitte el. Volt aki ezért is dühös volt. Biztosan nagyon rossz anyagi helyzetben van. Volt olyan anyuka, akinek húsz éves a fia, de neki is érdeke volt a dolog. Ez csak abban erősít meg, hogy többféle tanfolyamra is szükség lehet.

Voltak még autista emberek is. Ki jobban bírta a gyűrődést, ki rosszabbul. Volt egy fiatal férfi, aki végigfotózta a standokat. Nagyon precíz volt. Ha nem ismerném az autizmust, max. bogaras művészléleknek gondolnám. Volt eg kamasz fiú, aki az anyukájával jött, aki kiállított. A nap első felét jól bírta, a másodikban már elfáradt. Néha felpattant az asztaltól és elfutott a folyosó végéig. Az anyukája utána. Az egészben az ragadott meg, hogy az anyuka és a társai nem stresszeltek, meg idegeskedtek. Valahogy derűsek voltak és nyugodtak. Azt hiszem, ez a fiúnak is segített. Volt egy másik kiskamasz srác, aki komolyan kifordított magamból. Ugyanúgy üvöltött, mint Peti és a földhöz verte a fejét. Teljesen ugyanaz volt a tekintet és a mozdulat. Mindig azzal vigasztalom, magam, hogy mire nagyobb lesz Peti, leszoktatjuk erről valahogy. Szembejött a cáfolat és nagyon direkten. Ennek a fiúnak sok volt a zaj és a tömeg és egyszerűen nem bírta. Az ő szülei is szimpatikus kiállítók voltak. Ott volt az az öreg bácsi is, akinek nem jut eszembe a neve, de könyvet is írt az autizmusról azt hiszem, az a címe, hogy A félelem nem úr. MB is kint volt, őt kifejezetten kedvelem. A szülei is részt vettek a mentorképzésen és egyszer hallottam beszélni egy konferencián. Ő is kamasz srác, magasan funkcionáló (nem szeretem ezt a kifejezést, olyan,mint a vegetáló) auti srác, aki könyvet is írt.

A nap egyik legkellemesebb beszélgetését a nap végén az Autizmus Alapítványtól folytattam valakivel, akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét. Jó érzés volt, hogy úgy tűnt, érti mit szeretné(n)k.

Ott voltak többen az egyesületünkből, velük mindig jó találkozni és beszélgeti. Kinek hogy van a csibéje és ő maga.

A standon kint volt a mentorszülő képzés szórólapja is, hiszen DÁ és én mentorszülők vagyunk. Erről is sokan érdeklődtek. Fura módon itt is sokszor szakemberek voltak, akik arról beszéltek, hogy zátonyra futottak egy szülővel és lehet, hogy egy mentortól szívesebben fogadná az infót.

Más most nem jut eszembe, de ha valakinek igen, tegye hozzá nyugodtan.