konfliktus

2011 január 7. | Szerző: KISMADAR |

 Továbbra is zajlik az élet. Én személy szerint élvezem, hogy visszazökkentünk a normális kerékvágásba. Tegnapelőtt pl bevásárolni mentem és elhívtam az öcskösöm kedvesét is. Jó fej, élvezem a társaságát, pedig még nincs húsz éves. És a gyűlöletes bevásárlás után olyan jó volt hazajönni a családhoz és pici palacsintákat sütni. Ennek gyorsan ideírom a receptjét, mert hátha más dolgozó anyuka is hasznát veszi. Szóval egy bögre tej, meg egy bögre liszt, meg egy tojás, csipet só, kis sütőpor. Forró serpenyőbe kanállal beleteszem és gyorsan megfordítom, ha kezd jó illata lenni. Kicsi és vastag palacsinták lesznek, amiknek nem hajigálja szét a felét Petya. És lehet a tésztába almát, meg ilyesmit reszelni, úgy is működik.

Az év elejét csak az árnyékolja be picit, hogy Peti az oviban megharapott egy kislányt.Az óvónők próbáltak beszélni a szülőkkel, de ők nagyon dühösek, úgyhogy vélhetőleg még hallunk róluk. Ma pl meg akartak várni minket, hogy közöljék velünk, vigyük haza Petit. Az óvónénik próbáltak velük beszélni, de nem lehetett. Végül elmentek, mielőtt Ember és Petya beért volna, de gondolom, hétfőn újra próbálkoznak.

A baj az, hogy ők nem az intelligens, elfogadó kategóriából kerülnek ki. Konkrétan az évnyitó szülőin azt hittem, hogy értelmi fogyatékos szülők értelmi fogyatékos gyereke fog Petyával egy csopiba járni. Szóval hiába hangzott el a szülőin, hogy itt előfordul ilyesmi és ezt mindenki vegye tudomásul, nem biztos, hogy könnyű dolgunk lesz.

Egyébként én sem lennék lelkes, ha valaki harapdálná a gyerekemet és biztosan jogos a felháborodásuk, de ez egy szegregált ovi, ahol nem lehet külön Kapitány Peti csoportot létrehozni. Ráadásul Petya néha nagyon gyorsan “vált” egyik állapotból a másikba, így hiába próbálnak résen lenni az óvónők. A szegény kislány meg sikít, ami Petinek a legrosszabb és játszani akar Petivel, esetenként akkor is, ha Petya ezt nem kívánja. Szóval nehéz ügy, nem tudom mi lesz a vége.

Tegnap mutatott jót is Petya, a kocsiban dühösködött és én odatartottam elé a harapóját, ő pedig a szájához húzta és jól megharapta. Talán mégis meg tudjuk neki tanítani, hogy azon vezesse le a feszültséget.

Lovagolt is tegnap délután és a morcossága ellenére egész szépen dolgozott. Utána kicsit beszélgettem a terapeuta lánnyal, hogy adott -e valakinek mentorszülős szórólapot. Mondta, hogy igen és megkérdezte a véleményemet a diétával kapcsolatban. Nagyon örült, mikor elmondtam neki, hogy nem szeretem. Meg annak is örült, hogy mondtam neki, hogy már régóta szeretnénk meghívni hozzánk vendégségbe, hiszen a lovardában csak két szót tudunk váltani, máris jön a kövi gyerkőc. Azt mondta, szívesen jön és úgy festett, hogy tényleg örül.

Most már futok tovább, mert ma szabit vettem ki, mert ég a bőr az arcomról az újságírás miatt. Ha addig élek is megcsinálom azt a szegény riportot, amit “csak” le kéne szedne a diktafonról, mert szerintem az újságtól csak tapintatból nem piszkálnak.

És este megyünk Bödőcs Tibort hallgatni, mert EP -éktől azt kaptuk Karácsonyra. Azt még gyorsan megírom, hogy Panni a farsangi jelmezét tervezgeti. Cica szeretne lenni. Ezt gyorsan meg tudom csinálni és ő teljesen lelkes. Fekete póló és harisnya, fehér kesztyű, zokni, szoknya, hajráfon fülek, popón farok, mondjuk kitömött drótozott harisnya. A pofiját meg kifestem arcfestékkel és ha akar, kaphat egy masnit a nyakába. Szerintem tuti lesz, csak legyen időm megcsinálni.

Most már tényleg munkára!