Apja a zseni

2011 január 11. | Szerző: KISMADAR |

 Legutóbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy még le kell vágnom Petya körmét. Ez sajnos akkor nem sikerült, mert hiába aludt, annyira mocorgott, hogy végül hagytam az egészet, nehogy felébresszem.

Emberem a zseni, másnap megkérdezte, hogy ha a branül berakását a gyerkőc zokszó nélkül viseli, akkor biztosan nem tudjuk éber állapotban vágni a körmét. A felvetés nem nélkülözte a logikát, ezért tegnap este rápróbáltunk. Annyira sikeresek voltunk, hogy Petya összes körme konszolidált állapotba került. Én meg elgondolkodtam, hogy kicsit túlspilázom néha a dolgokat, mint a Gyalog – galoppban a varázsló.

Egyébként ma sikerült lekagylóznom azt a beszélgetést, amivel legutóbb kudarcot vallottam. Persze még van munka vele, de ez volt a neheze. Ha holnap is fent tudok maradni, lehet, hogy befejezem.

Ezen kívül nem sok történik. Rágódom a PECS-en és a napirenden, de nem jutok sehová. Illetve mindig az a lelombozó végkövetkeztetés, hogy nem vagyunk elég következetesek. 🙁

Panni mindenféle verbálsziporkákkal lát el minket. Egyik este bundás kenyeret vacsiztunk, amikor is közölte, hogy bundás kenyér fát vág a szája. Ma meg konstatálta, hogy felébredtek a bokrok. Ugyanis néhány hete kértük, hogy ne rázza le a bokrokról a havat, mert alszanak és így takaróznak be. Az egy dolog, hogy talált egy bokrot, ami “kitakarózott” de már fel is ébredtek. Csak lábra ne keljenek, mint a birnaimi erdő fái. 🙂