Eredmények
2011 január 23. | Szerző: KISMADAR |
Hétfőn elmentünk a neurológushoz, részemről zabszemmel a fenékben. Igazán semmit nem tudtunk meg. A konzultáció ugyanis itt azt jelenti, hogy átküld minket egy másik orvoshoz, (akihez február 16-ra kaptunk időpontot) az összes leletünkkel egyetemben. Gondolom, a másik doki visszaír valamit, amit mi visszaviszünk és akkor végre talán ki meri valaki mondani, hogy van – e baj, vagy nincs és merre tovább. A dolog pikantériája, hogy az MR- hez beadtuk a CT leletet is, de azt már nem kaptuk vissza. A doki meg nem értette, miért nincs ott és kicsit úgy beszélt velem, mintha valami trehány alak lennék. (Egyébként az vagyok, de ilyesmit nem nagyon szoktam elkutyulni.) Ezután beugrottunk EP-hez és utána Ember elvitt a Millenárisra. Az igazira. Ez egy bringapálya. Valamikor nagyon modern volt, de most már meglehetősen retro. Kíváncsi voltam rá már rég. Olyan kiállítás van a folyosón, ami régi bringásokat mutat be, meg tornateremszag.
A hét többi része elcsorgott valahogy. Hét elején még mosolyogtam rajta, hogy nincs pénzünk, tehát rántott csirkét eszünk. Múlt hét végére vettem husit, azt csináltam meg, mert így nem kellett másról gondoskodni. A hét második fele ilyen szempontból jobban alakult.
Megint elutasították az egyesületünk bejegyzésére vonatkozó kérelmet, pedig már úgy örültem, mikor megláttam, honnan kapok levelet. 🙁
Tegnap volt az AOSZ éves közgyűlése, amire elmentem. Fura dolog ez. Nem hiszem, hogy az én agyamra van ott szükség, de azt gondolom, hogy ha nem megyek el, annak kicsit olyan “sz@rok rá, csináljátok!” hangulata van. Ezért bosszant, mikor a Facebook – on, vagy másutt “osztják” az AOSZ-t olyanok, akik méla csöndben vannak, mikor az arcukat vállalva dönthetnének, vagy véleményezhetnének dolgokat. Most is volt ott valaki, aki nekem kevéssé tűnik kedves embernek és kiver a víz, ha huzamosabb ideig kell hallgatnom, de ő legalább veszi a fáradtságot és eljön elmondani a mondandóját.
A hét elején egyébként mentorszülő berkekben is volt egy kis érzelmi hullámzás. Történetesen pont DÉ-t vádolta valaki inkorrektséggel. Ebben az ügyben nyilván nem tudok objektív lenni, hiszen É-t nagyon kedvelem, a morgós másik meg nem kifejezetten a szívem csücske, de nagyon elszomorított, hogy már megint piszlicsáré dolgokon megy a vita, pedig lenne mire használni a fölös energiáinkat. Félek, hogy olyan dolgokból csinál a dühösködő presztízs kérdést, amiből nem kéne, de a saját szempontjai szerint neki biztosan igaza van.
Ha már mentorszülőség, megírtam végre azt a levelet, amit a tourette – s családnak kellett elküldenem. Remélem lesz valami haszna, bár így közvetítőn keresztül sokesélyes.
Péntek este Ember fellépett a zenekarával. Elmentem meghallgatni, mert RE ráért. Nem bántam meg. Az első zenekar is jó volt, Emberék meg persze hogy. Most kifejezetten jókedvűek voltak. Ez a felszabadultság lejött a színpadról és mindenkire átragadt.
Tegnap a változatosság kedvéért mi mentünk D – ékhez és nagyon jól sikerült a vendégség. Peti időnként elborult, de nem vészesen. Szépen használja a harapót, de sajnos közben csíp. Nagyon keményen tolja. Olyan a csukóm, mintha megmarcangolt volna egy dühös csivava. D – éknél készült egy csomó nagyon jó kép Petiről és annyira örültem neki, hogy nem csak az autizmus látszik rajtuk, hanem Petya is.
Ma kellemes nap volt. Apja fát vágott a lányával, mi Petivel tettünk s vettünk. Mostam, főztem, ilyenek. A családnak meglehetősen jó főzni. Nagyon hálás közönség. Este Ember emlegette, hogy milyen finom volt az ebéd és én örültem, hogy az “élet apró örömei” típusú közhely ebben az esetben működött.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: