türelmet most

2011 február 12. | Szerző: KISMADAR |

 Petya tegnap megint nagyon keményen nyomta az auti dolgokat. Gyakorlatilag csak akkor kereste a társaságomat, ha éhes volt. Egyébként eltolt, meg ellökött. Ilyenkor lehet finoman próbálni együtt lenni vele, de tapasztalat, hogy ha erőltetem, rossz vége lesz. Tegnap is volt néhány hiszti. Engem ez a helyzet majdnem úgy megvisel, mint az önagresszió. Bármennyire tudom agyból, hogy beteg is, meg auti is és türelmesnek kell(ene) lennem, azért mégiscsak az anyukája vagyok és mint ilyen, rosszul tűröm, hogy nem akar kapcsolatot létesíteni velem. Gyakorlatilag olyan vagyok neki ilyenkor, mint a telefonnak a töltő.

Sajnos estére elvesztettem a türelmemet és csúnyán rákiabáltam, mikor lökdöste az ételt és hisztizett az asztalnál. Nem nagyon lát tőlem ilyesmit, úgyhogy eléggé meglepődött és az este további részében viszonylag szépen működött.

A tegnapban az volt jó, mikor délelőtt leültünk kicsit gyurmázni. Történetesen a tévé is be volt kapcsolva és a Spektrumon autós műsor ment. Petinek a Kánaán. Autók és gyurma. 🙂

Ma már sokkal jobb a helyzet, bár most folyamatosan szívni kéne az orrát, aminek nem örül. De legalább nem lökdös le a lépcsőn, hogy egyedül szeretne lenni.

Apja elment dolgozni és vitte magával Pannit is, úgyhogy megint ketten vagyunk. Azt még nem tudom, hogy fogom beadni Panninak, hogy az aktuális kedvenc mesekönyvét Petya lapokra szedte, de remélem a farsangi készülődés eltereli a figyelmét. Keddre cicát csinálok belőle. Szerdán Petyáéknál lesz farsang, szerintem neki jó az almafa jelmez. Csak egy zöld póló és egy barna nacó kell. A pólóra rakok filcből almákat, meg leveleket, abban tud mozogni és úgy sejtem, őt nem izgatja különösen, hogy mi van rajta.

Na, megyek szívni!