Életmódváltás

2011 március 5. | Szerző: KISMADAR |

Azt hiszem megírtam már valahol, hogy birtokunkba került egy kis autó. Ennek segítségével Ember régi vágya valósult meg, ami mindenkinek érdeke volt, nevezetesen, hogy a külön tudjunk mozogni, vagyis Embernek ne kelljen a munkanapja közepén hazafuvarozni a családot. Ez most így van és munka szempontjából mindenképpen helyes. Úgy néz ki, hogy többletköltséget sem jelent, hiszen a nagy autó nem megy annyit, a kicsi meg segíti Embert. Anyagilag tehát jelenleg ugyanott vagyunk, de munkában előbbre.

A dolognak van egy olyan vonzata, hogy megszűnt a kényszerű együttmozgás, de ezzel együtt a segítő kezek száma is feleződött. Aki hazahozza a gyerekeket, az egyedül oldja meg azt, amit eddig ketten csináltunk. Néha segítenek Cs-ék és Panni is sokáig maradhat az oviban, de azért ezt még szokni kell. Amikor elkezdtük, volt olyan, hogy Pannival mentem Petiért, akivel az ülésmagasítóját is ,i kellett hozni az oviból és végül bent felejtettem a slusszkulcsot. Szerencsére nem kellett visszamennem, mert az ovivezető utánam szaladt vele.

Többször fordul elő, hogy Petyával megyünk Panniért és ez nem mindig egyszerű. Ha pl nasi van kitéve a gyerekeknek, nem könnyű Petyussal megértetni, hogy nem nyúlhat hozzá. De szerintem idővel mindenki belerázódik és a mozgásszabadság mindenképpen jó.

Pl tegnap el tudtam menni a Koraiba az aktuális TASZ-os leülésre és bevallom nem bánom, hogy nem másfél- két órán keresztül jöttem haza.

Ma a Bárczy-n volt ugyanezzel a programmal (Intézetek helyett) kapcsolatos vitanap és oda is elmentem. Mindig meglep, hogy milyen kevés szülővel találkozom az ilyen rendezvényeken. Persze értem, hogy nem könnyű a gyerekek, pláne beteg gyerek mellől elmenni, de az a fura érzésem van, hogy a szülők “önként”átadják a döntés jogát és felelősségét annak, aki hajlandó ezt vállalni. Aztán ha nem felel meg, amit kisütöttek, akkor ki – ki vérmérséklete szerint jelzi ezt. Gondolok itt a közösségi portálokon odamondogatott kommenetktől a hivatalos megkeresésekig mindenre. Valahogy falsnak tűnik a helyzet.Ugyanakkor ezeken a rendezvényeken azért is furán érzem magam, mert sokszor olyan szakmai dolgokról is beszélnek és vitatkoznak a résztvevők, ami nekem olyan magasan van, mint nyúlnak a  lórács. És ez az egész nagyon zárt kör. A résztvevők ismerik egymást, én meg csak nézek ki a fejemből. Bár ma pont voltak ismerős arcok, akiket jó volt látni 🙂

De lassan befejezem az érdekvédelmi szekciót és inkább visszaevickélek a békés mindennapokba, azokhoz úgyis jobban értek.

Elmesélem pl, hogy Panni ovijában nyílt nap volt és elmentem. Nagyon ügyesek voltak az aprók, de nekem olyan érzésem volt, mintha máris iskolások lennének. A tornaóra és a reggeli után egy órát ültek a szőnyegen és játékos formában az állatokról beszéltek. Olyanokat mondtak, hogy a róka testét szőr borítja, meg válogatták az állatokat élőhely, kültakaró, lábak száma szerint, meg ilyenek. Lehet, hogy ennek így kell lenni, nem tudom. De az tuti, hogy Panni sokszor emlegeti, hogy ő sulis lesz. Ez a sulis lesz az egyik óvónéni szóhasználata, mi itthon ilyet sosem mondunk.

Meg elmesélem Panni másik hőstettét, hogy fogorvosnál is voltunk. Még kicsi korában kilyukadt az egyik első foga. Nem értem miért, de ez van. Akkor dokinéni betömte és nem volt vele gond. Sajnos most megint rendetlenkedett, úgyhogy menni kellett. A dokinéni korrekt volt, előre szólt, hogy fájni fog és Panni egy hős, mert nem kapkodta a fejét, pedig láthatólag tényleg fájt a szuri. Kapott is hazafelé a játékboltban egy családnyi pónit. Az oviban meg napokig ő volt a hős. Jövő héten megint megyünk, mert van még dolog a szájában, de az már nem olyan gázos.

A jövő hét sűrű lesz, mert a TKVB is behívta Petyát. Szerintem nincs egy éve, hogy náluk jártunk. A szokásos remek levelet kaptuk a “ha nem töltjük ki a nyomtatványt, amit nem küldtek el, nem tudják elvégezni  vizsgálatot” kitétellel. Sebaj. Leszedtem a netről és másodjára is megadom az ötéves státusz adatokat. Oda se neki, hogy ez egy út a gyerekorvoshoz és az ő ideje is megy vele és az enyém is. Legalább a vizsgálat napjára az igazolást is elkérhetem egyúttal. Egyébként szerintem még a kutya nem kérte ezt a papírt, volt hogy utólag vittük be, de mindegy, legyen ott, mert nem szeretnék megint menni. Gondolom, a tanköteles kor közeledtével ilyesmire számítani kell. 

Apropó, tanköteles kor. Megkerestem idén is az Autizmus Alapítványt, ahol  tavalyihoz hasonló nagyon kedves válaszokat kaptam. Kérnek Petyóról pedagógiai jellemzést és majd kiderül, mi lesz. Vérmes reményeim nincsenek és ha jövőre még járhat a Benedekbe Peti, semmi gond, de olyan jó lenne, ha iskolába már a Delejbe mehetne. Mindenki arra biztat, hogy folyamatosan járjak a nyakukra, de ez nekem nem megy, közben meg furdal a lelki, hogy Peti érdekében abba kéne hagyni a szenvelgést és inkább piszkálni őket. Csak közben tudom, hogy ők is rendes szakemberek, de csodát tenni nem tudnak, a három férőhelyre száz gyereket nem vehetnek fel. Nyilván megfontoltan döntenek. Majd kiderül.

Egyébként Petya szépen PECS-ezik és az oviban a gyógypedagógus hölgy is észrevette ezt. Holnap szeretném is bővíteni a képparkot. Csak azok a fránya kártyák folyton összecsúsznak, meg leesnek, úgyhogy van ,amiből mindjárt többet fogok készíteni.

Az is vicces volt mostanában, hogy megelégeltem az állandó kupit és csináltam magamnak egy órarendet. Benne van, hogy mikor melyik szobát rakom rendbe, kinek mikor milyen foglalkozása és órája van és az mibe kerül, illetve hová és mit kell vinni. Még nem régen használom, de segít. Mosolyogtam i magamban, hogy nesze nekem vizuális segítség. De ha valaki olyan kétbalkezes háziasszony, mint én annak jól jön. Gondolom a Fly Lady tette a bogarat a fülembe.

Megjelent az újság új száma, ahová írok és most viszonylag jó lett, ami belekerült tőlem. Az a vicces, hogy többen meg is dicsérték. Én meg ilyenkor jól zavarba jövök, mert nem vagyok én újságíró.

Szervezem az idei miskolci nyarat is, úgy fest, hogy a tavalyi teljes csapat jön. Ennek borzasztóan örülök. Sajnos az egyesületünk még mindig parkoló pályán van, így nem hiszem, hogy tudunk pályázni.

Lassan el teszem magam holnapra, mert rántott csirkét ígértem a családnak kárpótlásul, hogy ma nem voltam itthon. Ember gyönyörűen kitakarította múlt hét végén a fritut, mert az még az építkezés óta nem került be a sufniból. Mindenesetre most olyan szép (a fritu), hogy kedvem is van sütni benne. Ráadásul EP is nálunk vendégeskedik, így jó lenne nem aktív szénnel etetni. (Milyen a passzív szén, az is csak fekszik?)

Ja! Embernek is jó nehéz hete volt és jövő héten derül ki, hogy mennyire volteredményes, bár szerintem jól végezte a dolgát. Addig drukkolunk.

Már megint itt szuszog mellettem az egész banda. Petya még a babzsákját is idecipelte. :-)))