elfáradtam

2011 március 11. | Szerző: KISMADAR |

 Petya ma minden volt, csak szellemgyerek nem. Gyakorlatilag folyamatosan működött. Értem ez alatt, hogy szétkente a popókencét és ellopta a leveles tésztát. Szanaszét hajigált mindent és pihenő alatt is csak én aludtam.

De hogy a jó dolgokat is említsem. Be tudtam neki adni az antibiotikumot úgy, hogy az “először gyógyszer, utána csoki” varázs mondatot használtam és mindkét objektumot fel is mutattam közben. Pedig nem ízlett neki a cucc, egyszer még öklendezett is kicsit, de a szent cél érdekében a lehető legtöbbet lenyelte abból a vacakból. Csak tudnám ki találta ki, hogy az egyébként nem tudom milyen ízre rádob egy kis jó aromát. A mostaninak olyan az íze, mint  a Donald rágónak, de a műnarancsos is bűn rossz.

A másik nagy győzelem  az volt, hogy ma először felhozta a PECS kártyát az emeletre utánam. A hűtőre tettem a joghurt és a piskóta képét és utánam hozta a piskótát. Mivel gonosz vagyok, egyesével adtam neki, legalább ötször utánam jött. Az is jó volt, mikor a kezemmel mutatta meg, hogy azt szeretné, ha pörgetném és hoppáznánk. (A hoppá az, amikor az ölemben van és hirtelen hanyatt döntöm. Még a tsmt-ből maradt csökevény, amit mindannyian szeretünk, bár félek, hogy Petya lassan túl súlyos lesz hozzá) Visított örömében, hogy megértettem.

A harmadik jó Ember volt. Mert én estére, mire megjött, bizony csúnyán kipurcantam. Petya rengeteget dobált, én meg pakoltam utána és fél órán belül megint olyan volt az emelet, mint ha házkutatást tartott volna a negyven rabló. Lerogytam a főzőtévé elé és bután néztem. Ember meg fent elkezdett szépen elpakolni. Ezt hallva én is beszálltam a buliba és sokkal jobb kedvem lett.

Pannival meg Repül a repül a játékot játszottunk. Mostanában már komolyan figyelnem kell rá. Például nem tudom, repül -e a szappanbuborék, de mi megszavaztuk neki, hogy igen.

Ja! És a keresztanyám is hívott, tőle is sokkal jobb kedvem lett. Még este elhoztam a hévtől öcskös kedvesét, most estem haza, de bezzeg most nem vagyok fáradt.

Olvasom az Életmentő kézikönyv szülőknek című könyvet és nagyon furán vagyok vele. Szerintem ez nagyon jó könyv, jó példákkal arra, hogy mások hogyan oldották meg a náluk felmerülő nehéz helyzeteket. Az is tetszik benne, hogy egyfajta szemléletmódot ad át, ami nekem szimpatikus. Ugyanakkor azt is érzem, hogy én azoktól az emberektől nagyon messze vagyok. Lerajzolják és elmondják a dolgokat a gyerekeknek. Petinél ezekkel nem sokra megyek. 

Szegény Petyus a nap végére jól elfáradt. Szeretett volna aludni, de a babzsákfotelje nem volt kéznél, mert az is csupa kenőcs lett és ki kellett mosnom. Végül a hintalovon nyomta el a buzgóság. Apjával megnéztük, megszáradt – e a babzsák és igen, ezért gyorsan összerakta. Peti átmászott rá és fél percen belül aludt. Csak tudnám, mit nem szeret az ágyán.