kisanygyal

2011 március 17. | Szerző: KISMADAR |

 Peti tegnap olyan jó volt, hogy ha nem tudtam volna, hogy beteg, tutira megmérem a lázát.Leginkább azt tesztelte, hogy ha a szám elé tartja a fejét, biztosan kap – e rá puszit.

Az egész napot napirendezve csináltuk végig. Voltunk sétálni és végre nem az volt az egyik fő szempont, hogy minden kerítésen végighúzhassa a kezét (Ezt a kerítés mögött álló kutyák általában személyes sértésnek veszik és Petya rezignáltan szokta figyelni a kerítés túloldalán a magukból kikelt ebeket.) Érdeklődve nézelődött, főleg az autókat és a nyakamba is csak egyszer kérte fel magát.

Sokat kucorogtunk a kanapén és Petyát roppant módon érdekelte a szám. Még Zs magyarázta, hogy a bubifújás, meg a gyertyázás azért van beépítve a foglalkozásokba, hogy a srácok a tudatos szájhasználatot (van ilyen szó egyáltalán?) tanulják.Ezen felbuzdulva, mikor már meguntam, hogy Petya nyitogatja és csukogatja a számat, továbbá változatos sorrendben dugdossa bele a végtagjait, elkezdtem levegőt fújni neki. Először meglepődött, azután örült és jót játszott azzal, hogy odatartotta (jobbára) a kezét és hallgatta, hogyan változik meg a kiáramló levegő hangja. Sokat képeskönyveztünk is, ezért újra megrendeltem neki a kedvenceit. Még szerencse, hogy a munkahelyem révén ezt viszonylag könnyen megtehetem.Az a címe a sorozatnak, hogy Első pillantásra. Van benne színek, formák, ellentétek kötet.

Asztaliztunk is és az is jól ment. Igaz az új bútorok miatt kicsit másképp lát Petya az elkövetkező feladatokra, de úgy tűnik, ez nem zavarja.

Este még beugrottak Cs-ék és a törpék együttesen felfordították a házat. Azután a szokásos esti rutin és szunya.

Vicces volt, hogy lefekvés előtt, már pizsiben ledőlt Petya a kanapéra és nézte a TV-t. Mondtam is Apjának, hogy most olyan, mint egy igazi gyerek. Boldogan néztük a mi szép és ügyes fiunkat, amikor valami gyanús lett. Rá is szóltam Petyára, hogy köpd ki! Erre ő  Apja tenyerébe köpte egy régi telefonom klaviaturáját. Hát ennyit az igazi gyerekekről :-))))