váltózuhany

2011 március 21. | Szerző: KISMADAR |

 Annyira vicces az élet. Tegnap azon siránkoztam (sokadszorra), hogy nincs pénzünk. Erre ma a kollégámmal találtunk egy csinos kis összeget az utcán, mikor kiszaladtunk a boltba. Nem volt kinek visszaadni, így megtartottuk. Még visszafelé is néztük, hogy látunk – e valakit, aki keresgél, de semmi. Kocsit ugyan nem fogok venni belőle, de erre a hétre ki fogjuk fizetni a terápiákat és vehetünk kaját.

A nap másik nagy eseménye, hogy Ember eladta az Omegát. Holnap viszi el a vásárló. Az olyan gyenge kifogások, mint ne vigye, mert azzal megyek dolgozni és nem is olyan jó az az autó, sajnos nem jöttek be. Persze holnap még elkergethetem véletlenül vasvillával a fickót, de délután jön, amikor dolgozom, tehát nincs menekvés.

Racionálisan tényleg a legjobb döntés, csak az a baj, hogy nagyon megszerettem azt a kocsit. Sosem gondoltam, hogy olyan liba leszek, aki nyafog, hogy mit szeret vezetni, de ide jutottam. Fáj a szívem a szép nagy öreg autóért és nem vagyok lelkes a Szuzukitól. De a mi anyagi helyzetünkben sajnos döntő fontosságú a fogyasztás.

Ráadásul megint szervezhetjük egy autó köré az életünket, ami Embernek nem igazán praktikus. Nem baj, volt vagy két lazább hónapunk.

Petya ma nagyon fura volt. Amikor érte mentem az oviba, mondták, hogy aludt. Itthon is nagyon jó gyerek volt, ilyenkor mindig megijedek kicsit. A pocakja biztosan fáj, szerintem megint kakabaja van. Lehet, hogy tegnap megevett némi gyurmaragit és parafát. Meglehetősen találékony abban, hogy megtalálja és megegye a cuccokat. Viszont sikítozás nem volt. Sokat mosolygott és bújt, amivel két perc alatt megfőz. Ezeket is a maga auti módján csinálja. Mondjuk úgy igazgat, hogy üljek a háta mögé, ahol már nem lát, ő pedig hátracsavarja a kezét és megfogja az enyémet. Néha eszembe jut róla a Csinibabából a magányos dal. Nem emlékszem  címére, de arra táncoltak ilyen furcsán a párok.

Ma megtaláltam a zsebemben a harapót és rájöttem, hogy már nagyon régen nem kellett használnom. Igazán jó kedvem lett tőle. Remélem nem kiabálom el. 🙂