itthon

2011 április 1. | Szerző: KISMADAR |

 Itthon betegeskedek és az a baj, hogy nemigen érzem jobban magam. Szerettem volna jövő héten már dolgozni menni, de nem fogok. Viszont az auti sétára biztosan elmegyek holnap Pannival. Már megígértem neki is és másoknak is. Remélem, nem lesz gond belőle.

Azért, mikor nem a kanapén fetrengek és fújom az orrom, csinálok is mindenfélét. Tegnapelőtt pl elültettük Pannival az árvácskákat. Ő úgy mondja, árvákat. Nagyon szép lett és ő locsolja őket. Remélem jól bírják a vizet.

A napokban befejeztük a társasunkat is, már csak egy színes dobókockát kell csinálnom és játszhatunk.

Ami bosszant, az az, hogy alig tudok itthon valamit csinálni. Pedig lenne mit. Takarítani való mindig akad. Ez meg csak egy kis megfázás, vagy mi. Remélem, hét végén már meg tudok moccanni. Délután így is én vagyok a csibékkel, mert Embernek vissza kell mennie dolgozni. Igaz, kedden itthon maradt és a hó eleje neki mindig erős. Szóval nyűgös vagyok, meg nyafka, mert beteg vagyok, de holnap megyünk sétálni.

Van a fejemben egy fura gondolatmorzsa, kiteszem ide, hátha békén hagy. Arról van szó, hogy most mindenfelé az autizmusról beszélnek, TV, rádió, net, ami belefér, lévén hogy holnap lesz az autizmus világnapja. Ebből kifolyólag ma este kéken fogják kivilágítani a parlamentet, akinek van kedve, nézze meg, mert gyönyörű lesz. És ezért van holnap a séta is. (Most jutott eszembe, hogy ezt még lehet, hogy nem is írtam meg.)

A mindenféle megszólalások persze rövid, néhány perces beszélgetések. Attól tartok, ezekben nem lehet “mélyen szántani”. Mégis az az érzésem, hogy amit hallottam, a magasan funkcionáló autistákról szól. Nyilván több oka is van ennek. Egyrészt ez a dolog a legelfogathatóbb a többségi társadalomnak és ez kommunikálható a legjobban. Másrészt ezeknek a gyerkőcöknek a szülei praktikus okok miatt könnyebben mozgósíthatók. (Nem véletlen, hogy a mentorszülők közt is többségben vannak az ilyen anyukák). Viszont a spektrum másik vége is létezik és erről. én úgy érzem, nem hallottam túl sokat.Ráadásul ezzel kapcsolatban sokkal nehezebb lehet bármit mondani két percben a színes hírek között. Meg azért is lehet így, ha tényleg így van és nem én érzékenykedem túl a dolgot, mert az autizmus annyira sokféle, hogy azt nehéz röviden elmondani egy kívülállónak.

Persze nem jutott el hozzám minden megszólalás és tudom, hogy voltak komoly szakmai rendezvények is, úgyhogy ez csak az én kis torz észrevételem és senkit sem szeretnék vele bántani, vagy kritizálni. Különben is nyilvánvalóan hazabeszélek :-))) És minden elismerésem azoké, akik vállalják, ezeket a szerepléseket.

Kis jó hír a végér, újra beadtuk az egyesületünk bejegyzésére vonatkozó kérelmet. Az ügyvéd anyuka szerint, aki a hivatalos részt intézi, van 60 napjuk csücsülni rajta, de azt reméli, hogy nem fognak. Én is azt remélem és legalább újra a bíróság előtt van a dolog. Talán őszre lesz egyesületünk.