Sziszifusz

2011 április 9. | Szerző: KISMADAR |

 Éjjel Pannus belázasodott, tehát orvos, gyerekorvos, stb. Én hivatalosan gyógyult vagyok, egyébként meg köhögök. Panni csütörtökön mehet oviba, így buktuk a holnaputáni vendégséget, pedig jó lett volna DÉ szülinapját együtt ünnepelni.

Peti egész nap csikicsukizott velem. Fent kihajigálta a ruhákat, (ennyit a rolóról) és miközben pakoltam, lent lenyúlta a hűtőből az eperlekvárt, amit a kertben fogyasztott el. Ehhez természetesen nem öltözött fel, így az orkán közepén rohangált megfázva, pólóban és mezítláb. A jó ebben az, hogy egész ügyesen ette a lekvárt, nem kent vele össze szinte semmit.

Amikor behoztam, igazi nagy könnyekkel sírt, mert rászóltam, ha az ajtónál próbálkozott. Döbbenetes erős bennem a késztetés, hogy magyarázzak, csak az nála kutya fülét sem ér. A mondat közepén, ami arról szólt, hogy ne menjen ki, mert beteg és hideg van, ránéztem a szétbőgött fejére és elkezdtem szépen felöltöztetni. Végülis így kimehetett, csak meztéláb, pólóba nem és nem kellett egy újabb számára érthetetlen korlátozást megélnie. Vicces, hogy csak a mondatban helyeződött át a hangsúly a nem mehetsz ki részről a mert hideg van részre. Nekem az volt a problémám, hogy hideg van, neki hogy nem mehet ki.

Ezután már viszonylag jó fej volt, szépen asztalizott és viszonylag keveset hajigált. Amit eldobált, azt jórészt össze is szedettem vele. De azért eléggé elfáradtam és sajnálom, hogy Ember megint egy kifacsart feleséget talált itthon. Biztos jobban örülne egy kiegynsúlyozott anyunak, hiszen ő is fáradtan jön haza. Ezen még van mit dolgozni.

Holnap (igazából már ma) mentorszülős esetmegbeszélés és DÉ szülinapja. Isten éltessen sokáig!