Mentorhétvége

2011 április 10. | Szerző: KISMADAR |

 Ez a hétvége gyakorlatilag a mentorszülőségről szólt. Szombaton volt egy újabb esetmegbeszélés. Most is nagyon jól esett látni a többieket és együtt dolgozni azon, amin most kellett, meg meghallgatni az ő “eseteiket”

Én jócskán elkéstem, mert Panni péntekről szombatra nagyon belázasodott és alig aludtunk éjjel. A dolgot bonyolította, hogy megint autóval mentem. Már nem tévedtem el annyira és Emberrel sokkal könnyebben kezeltük a helyzetet telefonon.

A megbeszélés után felkaptam EP-t, aki kijött hozzánk és nálunk aludt. Ha jól sejtem, mostanában erre nem nagyon fog sor kerülni, ezért mindenki örült, hogy tudott erre időt szakítani. Szegényt hazafelé bevonszoltam a TESCO-ba, de férfiasan kibírta a vásárlást velem. Mindenképp menni kellett, mert Panni szerdáig itthon van és ebédről kell neki gondoskodni. Anyu elvállalta, hogy vigyáz rá, de nyugdíj előtt a kaja már nem megy neki. Különben sem az ő dolga. Holnaptól dolgozom és Petya is megy oviba.

Mára barátokat vártunk, hogy megünnepeljük DÉ szülinapját. A vendégség végül elmaradt, mert még Petya is köhög kicsit, Panni meg vírusos és a dokinéni azt mondta, hogy fertőz. Remélem, a jövő héten bepótoljuk.

Így ma elég kellemes kis napunk volt. Panni reggel is meleg volt és ezért bekeményítettem és kúpot adtam neki. Kiabált, hogy ő nem kér púpot ( 🙂 ) de végül megoldottuk. Kárpótlásul nézhette a törpikéket. Sajnos nem igazán eszik, pedig tegnap este még lángost is sütöttem. Amíg iszik eleget, addig azt hiszem nem fogok aggódni. Ráadásul csináltam gyógy husilevest, úgyhogy remélem, holnap már enni is fog.

Igazából nem i erről akartam írni, de úgy tűnik nem tudok elszakadni a konyhámtól. 🙂

Délután társasoztunk és memóriáztunk. Panni nagyon jól játszott. Két párral szedtem fel többet, mint ő, pedig még azt hiszem sosem játszott ilyet. A társas szabályait is könnyen megértette.

Estefelé kaptam egy mentoros hívást. Ezekkel a megkeresésekkel kapcsolatban nekünk titoktartási kötelezettségünk van és ez így van jól. Annyit azért azt hiszem, szabad megírnom, hogy ez a beszélgetés nagyon megütött. Sokszor sírok itt, hogy nem jövünk ki jól anyagilag és milyen nehézségeink vannak, meg hogy nem tudok Petinek megfelelő módon berendezkedni, de ez a beszélgetés megint rádöbbentett, hogy nekem milyen jó dolgom van. Sokan vannak, akik sokkal nehezebb körülmények közt nevelik az auti gyereküket és a mi társadalmunk nem igazán honorálja ezt sem az egyén, sem a döntéshozók szintjén. Azt hiszem, megint lesz miről gondolkodnom és nagyon jó lenne, ha végül tudnék segíteni legalább egy kicsit.