2

2011 május 6. | Szerző: KISMADAR |

 Ijesztően jól mennek a dolgok Ember nélkül. Ma is felkeltünk és mindenki időre beért. (Mondjuk nálam az időre azt jelenti, hogy a szokásos késéssel)

Délután vásároltam, összeszedtem mindenkit hazajöttünk, uzsi, játszótér, kis szabadidő , vacsi, fürdés, pihi.

A játszótéren Petya libikókázott. Mivel Panni is jött, egész jó volt. Most voltak más anyukák is és érdekes volt megfigyelni a viselkedésüket. Levették, hogy mi a helyzet és nagyon kedvesek voltak. Az egyikük még a kisbabáját is ki akarta venni a babahintából, hogy Petya átülhessen, de mondtam neki, hogy most a rendeset tanulja. Panni mindenkivel kedves volt. Még a focizó “nagyfiúkkal” is szóba elegyedett és csodák csodája, azok válaszoltak neki. Sajnos a végére Petya elfáradt és hisztizve jött haza. Illetve itthon már megint vihogott, de a játszón harapott, meg ledobta magát a földre. Pedig mutattam neki a hazamenés tárgyát. (Erre még mindig nincs képünk.)

Petya ma már teljesen profin vette a Panni oviba szállítását. Nagyokat nevetett, meg ilyenek.

Amikor ma hazaértünk és megálltam a ház előtt a kocsival, akkorát sóhajtottam, hogy na. Azt gondoltam, már nem zavar különösebb módon a vezetés, de nagyon megkönnyebbültem, hogy most majd kicsit nem kell. Kicsit úgy érzem, hogy letudtuk a dolog nagy részét. Holnap D-ék jönnek, úgyhogy jó nap lesz, vasárnap pedig már Ember is jön. Azt hiszem, nem végeztem rossz munkát. Autóztam és túléltem, a terelések ellenére. Nagyobb rendben tartottam a lakást mint általában (ezt én sem értem). Napirendeztem és játszótereztem Petivel. Bevásároltam többször is. Mentorszülősködtem és nyaralást szerveztem. Dugulást és pénzügyi vészhelyzetet hárítottam el és magam főztem a kávémat. Hős vagyok, nem vitás! De azért nagyon jó lenne, ha Ember hazajönne. Már csak kettőt kell aludni.