1

2011 május 7. | Szerző: KISMADAR |

 Olyan napunk volt, amilyet vártam. Petya reggel korán ébresztett, de a reggeli és az öltözés után még lustálkodott kicsit, így én is.

D-ék jöttek hamar és nekiláttunk a sütögetésnek, meg tűzrakásnak és egyéb élvezetes szabadtéri programoknak. Közben még a holnapi ebédet is elő tudtam készíteni. A gyerekek jók voltak, szokás szerint rámoltak, meg kiabáltak, meg játszottak, meg nasiztak, meg ilyesmi. Egyébként a szétdobált játékok összeszedése nem tartott éjfélig, ahogy DÁ jósolta, már kész is vagyok vele. Panni volt fura, mert ott felejtette magát a TV előtt és csak ebédre jött ki, akkor is hisztisen. Mondjuk az én hibám is, hogy hagytam, neki. Ehhez képest ebéd után már boldogan rohangált Á – val (a kisebbikkel) a kertben. Egy kicsit a játszótérre is kimentünk. Megint voltak ott mások is, érdekes volt látni, kinek mikor esik le a tantusz. Peti rásegített kicsit, mert bevágta a legrondább hisztijét, mert nem vehette le a szandált. A gond az, hogy a játszó kommunális, tehát időnként elég ronda szemetek vannak, nem is beszélve a macskák nyomairól. Egyébként sem jó, ha megtanulja, hogy házon kívül mezítláb, mert nem tudom mi lenne belőle. Most az a szabály, hogy itthon lehet mezítlábazni.

D-ék estig maradtak, aztán vacsi – fürdi – pihi. Petya lefekvés előtt már fáradt volt és hisztizett. Kénytelen voltam lessokolni. A legkeményebb fegyveremet vettem elő, énekeltem neki. Ettől kínjában mindjárt jóvá lett és nem raplizott tovább. Végül ő is mellettem aludt el. Átraktam az ágyába, most is ott van. Vicces lenne, ha X hónap után megint ágyban aludna.

Miután a vendégek elmentek, felhívott egy régi barátnőm, kérdezte, hogy vagyunk. Elmondtam és úgy vettem ki a szavaiból, hogy rendesnek tart, amiért “elengedtem” Embert. Magam maradtam a kettőre és majd jól “ki kell pihennem magamat”.

Ez az elengedés dolog már máskor is előkerült, néha csak azért, mert Ember fellépett, vagy kocsmázni ment valakivel. (Kocsmázás alatt max. elfogadható mennyiségű sör fogyasztását értem átfolyó rendszerben, de főleg lelki életet) Én ezt sosem értettem. Ember nem a részem, vagy a tulajdonom, oda megy ahová akar. Mivel rendes, kíváncsi a véleményemre (vagy úgy csinál :-))) ) és vigyáz, hogy ne bántson. És ennek a mesének itt a vége. Visszataszító lenne, ha én akarnám megszabni, hogy ő mit csinál. Sajnos néha még így is túlságosan belemászik a család az életébe, de ez elkerülhetetlen. Ráadásul ő most azt hiszem pihen, de mindenképp feltöltődik és erre nagy szüksége van.

Hogy ki kell-e pihennem magamat, azt nem tudom, mert ugyan sokat nyafogtam, de nem érzem fáradtnak magam.(Majd holnap reggel) A két gyerkőc az enyém is, fura dolog megterhelő munkaként gondolni a velük töltött időre. Ráadásul néha kifejezetten szórakoztatók. Petya pl amikor jókedvű és bújik, Panni meg mikor be sem áll a szája.

Szóval szép napunk volt, még rendezkedtem is kicsit, hogy Ember jobban elférjen a dolgozójába. Holnap kiderül tetszik – e neki.

Megyek aludni, mert ahogy Panninak is levezettem, mielőbb elalszik, annál gyorsabban lesz holnap reggel és jön Apa.