együtt a család

2011 május 9. | Szerző: KISMADAR |

 Ember jött is hajnali fél háromkor. Mostanában behajtom a riglit, ha már nem megyünk ki, mert Petya túlzottan vágyik a szabadba. Ennek következtében az egész zenekar megtekinthette a szép cicás pizsimet.

Ember ugyanis felcsörgetett, hogy eresszem be, mert nagyon hajtja a szükség és az egyik zenészpajtit is. Lementem, hogy jó feleség módjára beengedjem, de nem volt sehol, csak a cuccok áztak az esőben. (a cuccok erősítők, meg gitárok, meg ilyesmik) Azokat gyorsan behordtam, mert nem tesz jót nekik a sok víz, aztán keresni kezdtem a szenvedőket. Azt gondoltam, kínjukban a bokrokra fanyalodtak. De csak a busznál kvaterkáztak.

Tegnap még pihengettünk, amennyire tudtunk és ma már visszazökkentünk a rendes kerékvágásba.

Fura nekem, hogy megint az történt, ami évekkel ezelőtt. Simán megoldottam az életünket Ember nélkül. Most, hogy itthon van, megint csúsznak szét a dolgok. Pedig nem csinál semmi rosszat. Az egész valahogy velem lehet kapcsolatban. Gondolom amíg magam vagyok tudom, hogy mit kell megcsinálnom és be is osztom az időmet. Ha Ember is itthon van, óhatatlanul számolok vele, anélkül, hogy ebben megegyeznénk. Ennek az okfejtésnek az a vége, hogy folyamatosan csak magammal kéne kalkulálnom, ez viszont nem megy.

A gyerekek nagyon örülnek, hogy Ember itthon van. Petya nagyokat vihog rá és Panni is láthatóan boldog. Remélem eltart egy darabig ez az idill.

Lehet, hogy Petyára a nyáron az óvónénije fog vigyázni. Kérdés, hogy eljön – e annyi pénzért, amennyit fizetni tudunk neki. Remélem igen. Jó lenne, ha olyan valakivel lenne, aki tud vele napirendezni, meg bánni.