a kerítést festő bácsi

2011 május 12. | Szerző: KISMADAR |

 Ma reggel ballagva vittem Pannit oviba. Visszafelé megfigyeltem egy bácsit, aki a kerítést festette. Szoktak ilyet csinálni az öreg bácsik tavasszal, általában kupaksapkában és olyan mackóban, aminek a lépésbetéte térdnél van. Az jutott eszembe, amiről már többször írtam itt is. Nevezetesen, hogy fog – e Ember öreg korunkban kerítést festeni. Leszünk – e amolyan szöszölős öreg házaspár?

Az általános közízléssel ellentétben én ugyanis nem az örök fiatalságra, vagy annak látszatára “gyúrok”, hanem a nyugodt, békés öregkorra. Szuper lenne megnézni Embert öreg bácsinak. Megbeszélhetnénk a nyavalyáinkat, néznénk hogyan cseperednek a gyerekeink és drukkolnánk, hogy ne rontsák el nagyon és ha eljön az ideje, nyugodtan és békében távoznánk.

Ennek elvben nem akadálya Petya állapota. Ha úgy alakulnának a dolgok, ahogy én szeretném, akkor Petya tizenhat és húsz éves kora körül elköltözne egy lakóotthonba. Persze nem egyik napról a másikra, ez is egy folyamat. Jó lenne, ha nem lenne messze ahol lakik, hogy sűrűn láthassuk és hazajöhessen, ha szeretne. Ha így lesz, megöregedhetünk békében.

A másik forgatókönyv egészen mást tartalmaz. Eszerint Petya vagy bekerül egy intézetbe, ahol feltehetőleg hamar gyógyszerezni kezdik, innen már csak vegetál, vagy velünk marad, amíg élünk és mi egyre fáradtabban, elhasználtabban és elszigeteltebben próbálunk gondoskodni róla és kapaszkodunk egymásba, míg valamelyikünk végképp kidől. Ezután pedig vagy intézet, vagy Panni vállalja a tesóját.

Őszintén remélem, hogy az elkövetkező tíz – tizenöt évben kialakul valami olyan rendszer, ami lehetővé teszi Petyának a méltó felnőttkort, nekünk pedig a békés öregkort.

De, hogy ne csak ilyen melankolikus dolgokról írjak, elmesélem azt is, hogy reggel az illatokon i jól szórakoztam. Ugyanis most van a bodza és az akác ideje és én már messziről érzem az illatukat. Ráadásul a mellettünk lévő bolgárkertész két üvegházra valót termeszt valami illatos virágból, aminek nem tudom a nevét, de volt belőle a ballagási csokromban. Már nyitott ablaknál alszunk, úgyhogy éjjel, mikor felébredtem, ennek a virágnak az illatát hozta be a szél. Nagyon fincsi volt. 🙂