év vége felé

2011 május 25. | Szerző: KISMADAR |

 Jó sűrű hetünk van. Tegnap gyereknap volt Petya ovijában, ezért volt ugrálóvár az udvaron. Még nem tudtam megkérdezni az óvónéniktől, hogy tetszett- e Petyának, de remélem, hogy igen.

Tegnapra már nagyon beteg volt a telefonom, így kapóra jött, hogy el kellett menni átírni Embernek a céges adatokat a telefonosoknál. Mondtam neki, hogy hozzon valamit, ami tudja azt, amit a régi és nem kerül sokba. Valahogy nem szeretek elérhetetlen lenni, mióta mentorszülő vagyok. Szemem szám elállt, mert egy okos telefonnal állított haza. Kiderült, hogy valami vicces összegért kapta meg az előfizetéshez. Örült, mert magának is tudott olyat venni, amilyet már régen szeretett volna.

Én jókat mosolyogtam magamba, mert átjött Öcskös kedvese és mindenfélét mutatott ezen a szép új csudakütyün, amitől valahogy nagyon öregnek éreztem magam. A jó az, hogy ennek a gépezetnek elég jó a fényképezője és viszonylag könnyen átrakhatók a képek a számítógépre, onnan meg már nyomtathatók, majd laminálhatók, tehát lehet, hogy könnyebb lesz PECS képeket csinálni.

Petya egyébként ma nagyon vicces volt. Lekérte a képes dobozát és komótosan válogatni kezdett benne. Persze nincs minden, amiről képünk va, tehát végül felpakoltam a hűtőre a választható opciókat. Ő szisztematikusan elkezdte tesztelni őket. Jókat vihogott azon, hogy a dolog megint működik.

Sajnos mostanra elfáradt, de még mindig nem alszik. Elkunyerált egy könyvet, én meg engedtem neki, mert azt reméltem, hogy meg tudom neki mutatni, mit csináljon vele. Ez nem jött be, a könyv meg amortizálódik. Az a baj, hogy a könyveket nem 180, hanem 360 fokban nyitja. Vagyis a címlapot hátratekeri a hátlaphoz. Ez is lehet az oka, hogy olyan gyorsan lelakja a könyveket. Pedig mostmár eldőlhetne, mert le szeretnék menni pakolni.

Mostanában kicsit könnyebb Petivel, mert egyre tovább bírja, hogy nem értem mit szeretne, szeretne, szeretne, AKAR és csak azután szakad a cérna, ha még mindig nem ér célt. Valahogy több türelme van hozzánk, ezért is szeretném nagyon használni a képeket. Ezzel együtt már elég nyűgös, úgyhogy remélem hamar elalszik és nem fog sikítozni, meg bántani magát.

Tegnap nem rámoltam el a működésének az eredményeit (Igen, az új telefonommal játszottam.), így gyakorlatilag játékokon járunk a nappaliba. Ez engem nagyon zavar, hát gondoltam, hogy lemegyek ha elaludtak és elmolyolok vele. De Petya nem alszik, hanem itt könyvezik, meg néha kicsit kiakad, mert nem gyújthatja fel a villanyt. A végén én előbb dőlők ki és marad a kupi. Azt azért sem szeretném, mert holnap az éjszakéba fogok nyúlni és nem szeretném Embernek ezt a rendetlenséget hagyni. Ma ő próbál a zenekarával, tehát nem tud nekem segíteni.

Ma is próbáltam szívószálazni Petyóval, de ma csak rágcsálta és igen keveset szívta. Nem baj, ha egyszer ment, menni fog máskor is.

Panninak holnap lesz az évzárója és ma, mikor mentem érte, ki volt szépen készítve az egész évi munkája. Az összes rajz, amit év közben nem kaptunk meg. Magam is meglepődtem, hogy örülök neki. Holnap fehér blúzocska neki és nekem ugrik a lovaglás.

Annak is örültem, hogy felhasználták a régi fóliákat, amiket adtunk nekik. Szép virágokat készítettek belőle a folyosó padlójára. Még szerencse, hogy nem a szemétbe került.

Egyébként, ha most elalszom sem biztos, hogy baj, mert Petyó újabban hajnal 5-kor ébred és gondoskodik róla, hogy én se aludjak tovább. Akár reggel is pakolászhatok abban a szabad másfél órában.