dobál

2011 május 28. | Szerző: KISMADAR |

 Ma se sokat láttam Embert. Délelőtt segített EP-nek, aminek nagyon örülök, mert szeretem az ilyen egymást segítős dolgokat. Meg EP is segített neki, mert Nagyapónál csőtörés volt és ki kell pakolni a pincét. Ennek folyományaként Embernek vagy három mappányi rajza hazajött hozzánk, mert nem lett volna jó, ha eláznak. Mindig meglepődök, mikor olyan rajzokat látok, amit rajzos ember (Ember) készített. Annyira másképp nézik a dolgokat, mint én. Nekem csak benyomásaim szoktak lenni egy dologról, ők tudják a tényleges külsejét is. Gondolom ez másfajta agy, pont ezért érdekes számomra.

Reggel Ember sokáig hagyott aludni, ezért nem tudtam boltba menni. Abból főztem, ami volt. Megpróbálkoztam életem első gyúrt tésztájával. Már régóta izgatta a fantáziámat, mert nem tűnik túl bonyolultnak, ráadásul jobban szeretem a házi dolgokat, mint a boltiakat. Ezt még gyakorolni kell, de nem reménytelen. Ráadásul Panni is segített. Délután meg zsemlét sütöttem, mert a kenyér is elfogyott, de azt már próbáltam.

Sajnos Petya egész nap dobált az emeletről. Azt találtam ki, hogy szépen lejön minden ledobált cuccért és felhozza. Elég gyorsan leesett neki, hogy mit akarok tőle és délutánra mintha kevesebb cucc koppant volna a padlón. Én meg könnyebben megőriztem a hidegvéremet, mert valamilyen módon kezeltem a problémát. Képesebb gyereknél csinálhatnék valamilyen tiltó képet, de Petyának szerintem ez még magas.

Pihenő után elterveztem, hogy rendbe rakjuk az emeletet, ami nagyjából sikerült is. Igaz, közben le kellett vinnem Petit a fürdőbe, mert úgy bekakilt és utána még a kádba is rakott. Ettől elég kevéssé voltam lelkes. Mikor az esti fürdésnél is bemutatta ezt a bravúrt, még annyira sem. Az a baj, hogy ez a dolog nagyon rosszul rögzült neki. Azt már ért, hogy a kádba ne, de akkor hová. A végén erről is csinálhatok képeket.

Ember hazajött, aztán elment muzsikálni, annak már vége, de még nincs itt, mert valahol messzebb léptek fel. A csibék szépen eldőltek és már nekem is aludnom kéne, mert az utóbbi napokban későn feküdtem.

Csütörtökön volt Panni évzárója. Elég jól sikerült, bár egy meglehetősen termetes anyuka az utolsó pillanatban elém ült, tehát Panni nem látta, hogy ott vagyok és én sem láttam sokat belőle. Az feltűnt, hogy az ünneplő ruhához le van ütve az alkarja. Én is folyton ilyen voltam gyerek koromban. Egyébként elég fura érzésem van ezektől a műsor dolgoktól. Kicsit olyan, mint a cirkuszban. Oda sem szeretek menni, mert sajnálom az állatokat, akik produkálják magukat. Tudom csúnya párhuzam, de ez van. Lehet, hogy túl is gondolkodom a dolgot, mert Panni nem tűnt lámpalázasnak. Bár péntek reggel nem igazán tudtam figyelni rá, mert jól sikerült a csütörtök esti kicsapongás. Kicsit sajnáltam, hogy Ember nem jöhetett velem, de nem  tudtuk megoldani.

Pénteken munka mindenkinek rogyásig, ezért én szedtem össze az aprókat. Ember meg bringázott. Panni újra ráesett a kezére, ezért egy jó nagy tapasszal adták haza, de túl fogja élni. Csak most érzékeny neki, mert horzsolást horzsolt újra.

Továbbra is próbálgatom Petivel a szívószálat több – kevesebb sikerrel. Valamiért úgy érzem van értelme ezzel foglalkozni.

Este mikor áttettem az ágyába, felállt félkómába és véletlen lefejelte az ágy végét. Egy pillanatig megállt bennem az ütő, de szerencsére ez nem olyan volt, mint a múlt decemberi. Nem szándékos és nem is akkora, úgyhogy csak ijedős vagyok.. Azt hiszem tényleg megyek aludni, mert holnap se lesz könnyű napunk. Jó éjt