visszafelé láncolás

2011 május 31. | Szerző: KISMADAR |

 Azt hiszem így hívták a szülőképzésen azt, amikor valamiben fokozatosan egyre kevesebb segítséget adok Petinek. Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap csak a fejére tettem a pizsifelsőt és ő egyedül áthúzta, meg beledugta a kezeit. Nem olyan régen még én öltöztettem. Aztán először az egyik kezét hagytam rá, aztán a másikat is, aztán csak a fejénél segítettem.

Persze tegnap vérszemet kaptam és mutattam neki, hogy ott a pizsigatya, vegye fel. Először a kezembe adta, én meg az övébe. De itt még van dolog. Elirányítottam az egyik lábát, arra akkurátusan felhúzta, a másikat meg elkezdte a rossz végéről bedugni és közben nagyon rötyögött. Az a vicces, hogy erről az egészről nem az jut az eszembe, hogy milyen szomorú, hogy hat és fél évesen nem tud egyedül öltözni és amit tud azt is lassan, hanem annak örülök, hogy már ennyit tud és főleg, hogy jó a kedve közben.

DÉ átküldte a fotókat, amiket a PECS kártyákhoz készített, úgyhogy most van dolgom bőven. Ehhez képest tegnap ruhástól aludtam el a Panni mellett. (Tudom, szégyenletes de így sikerült.) Beleszeretett A paprikajancsi szerenádja című versbe, azt énekelteti velem rogyásig, sőt már ő is énekelgeti. Valahogy furán hangzik a szájából a “meghal érted a Jancsi bohóc” Tegnap is ez volt műsoron, meg a Mátyás király, aztán reggel lett, én meg nem mostam kis zokót, nem hajtogattam és szendvics sem készült nekem. Nem baj, majd ma!

Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja

Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.”