amikor nagyon kevésen múlik

2011 június 3. | Szerző: KISMADAR |

 Tegnap megint magam voltam este a gyerekekkel, mert Embernek nagyon sok volt a munkája. Így fordulhatott elő, hogy Peti idefent volt az emeleten, ahol nyitva volt az ablak. Lent dolgoztam a számítógépnél, mindenféle banki dolgokat intéztem, amit már nem nagyon lehetett halogatni. Megörültem, mikor meghallottam az autót, hogy Ember hazaért. Ő borzasztóan zaklatottan szállt ki a kocsiból és felfelé mutogatott. Azonnal leesett a tantusz és a fülemen a telefonnal felrohantam az emeletre, ahol is Petya békésen üldögélt a nyitott ablakban, lábait ki is lógatta a kertbe és boldogan nyalogatta a szúnyoghálót. Átvillant rajtam, hogy mi lesz ha meglát és előre menekül, de közben már le is kaptam az ablakból. Valahogy befejeztem a telefonbeszélgetést  és leültem az ágyra. Azt hiszem lábon hordtam ki egy infarktust és nyugtattam magam, hogy hiszen nem történt semmi baj. Azt azonban nem tudtam meggátolni, hogy a fejemben változatos spotok menjenek azzal kapcsolatban, hogy mi lett volna, ha történik. Peti  egyébként jókedvűen hintázott a zsákhintában és tudomást sem vett arról, hogy túlzottan élénk képzelőerővel megáldott anyját ízekre marcangolja a bűntudat. Azóta párszor átvillant az agyamon, hogy sokszor milyen kevésen múlnak dolgok. Pl tízből kilencszer nem felejti el az ember odaadni a másiknak a slusszkulcsot, ha nem ő megy haza az autóval, hanem visszafordul az ajtóból, hogy nézd milyen buta vagyok, ez majdnem nálam maradt. A tizedik alkalom a ciki, de a héten ezt is megjátszottuk.

Ma volt Panni ovijában a családi nap. Oda kellett volna érnem fél négyre, Peti ovijába pedig háromnegyed háromra. Embernek sajnos annyi volt a munkája, hogy csak negyed négyre értünk Peti ovijába, ami azért baj, mert fél perccel előttünk ment el a srác, aki bébiszittelné Petit a nyáron. Ez is kevésen múlt. Ráadásul nem tudtam felhőtlenül jókedvű lenni, mert ott motoszkált a fejembe, hogy ebben az oviban táncház, meg arcfestés, meg zenés előadás és ugrálóvár, a Petyáéba meg no fejlesztőpedagógus. De Panni örömét nem szerettem volna elrontani és azt hiszem nem vette észre a kisördögöt a vállamon. Különben is olyan gyönyörű tigris lett, hogy nem győztem neki puszit adni. És ő választotta, mert ő a legerősebb és legnagyobb tigris, nem pedig királylány. 🙂

Megint fenyegetőbbnek tűnik a veszély, hogy Embernek megcsappannak a megrendelései, ezzel együtt a jövedelmünk is. Azon gondolkodom, hogy vajon egészséges gyereket nevelve is ugyanígy fél az ember az anyagi biztonság elvesztésétől? Hiszen nekünk még olyan mentsvárunk is van, hogy ha nincs munkahely, elmehetünk ápolásira. Bár ezt nagyon nem szeretném és remélem, hogy kevésbé drámaibb módon rendeződik a helyzet. Ember mindenesetre most nagyon feszült és én aggódom miatta. Egy biztos. Bárhogy alakul én támogatom őt, mert benne biztos vagyok és ez jó.