a hátizsákos dolog

2011 június 5. | Szerző: KISMADAR |

 A hétvégén elég sokat gondolkodtam magunkon és egy meglehetősen közhelyes hasonlat jutott eszembe. Nem hagy nyugodni, úgyhogy ideírom, úgyis elbírt már ez a blog sok butaságot.

Arra gondoltam, hogy az életünk hegymászáshoz hasonlít.Mostanában azokat a hegymászókat értékelik igazán, akik magukat és mást sem kímélve a lehető leggyorsabban érnek fel a csúcsra. Hogy eközben tanultak, vagy töltekeztek – e az őket érő élményekből, mit sem számít, csak a sebesség és a teljesítmény a fontos. Különösen igaz ez a munka világára és most nem a saját munkahelyemről beszélek. Aki rendszeresen olvassa a blogomat tudja, hogy kivételesen jó helyzetben vagyok, becsülendő kollégák között. De mivel ez az egész globális dolog, nem hibáztathatók a munkaadók sem, hiszen valahol valaki tőlük is ilyen módon vár el eredményeket.

Mi meglehetősen nehéz hátizsákot kaptunk erre az útra, így szinte biztos, hogy nem tudunk az élbolyban haladni. De a súlyos hátizsáknak előnye is van. Sok minden fér bele. Egy fajta túlélőcsomag. Szeretném azt hinni, hogy nehéz helyzetben találunk majd benne összetartást, szeretetet, megbecsülést és talán az alján egy kis önbecsülést is, hiszen a nagy egészhez képest elenyésző apró eredményeinkre azt hiszem joggal lehetünk büszkék.

Egy szó mint száz, az életünk verseny, de ebben a számban nincs paralimpia.

De túl az agymenéseken elmesélem a hétköznapokat is. Ember sajnos eléggé rosszkedvű volt, nagyon a szívére vette, hogy nem jól alakulnak a dolgai. Nem bírtam nézni és szombaton délután elküldtem bringázni. Ez még mindig működik. 🙂 Kicsit jobb kedve lett, én meg még most is szeretem nézni, ha bicajra ül. Egy nagyon szép öreg versenybringája van és tud is vele rendesen biciklizni, ráadásul nem mackóban, hanem mezben. Szóval jó az egész.

Pannival elmentem szombat délután görkorizni és nagyon ügyi volt. Egyszer sem esett el és ugyan fogta a kezemet, de nem húzatta magát. Délelőtt, mikor mindannyian elmentünk sétálni, bringával jött és már nagyon ügyes azon is.

Petya azért volt hős, mert alsónadrágot kapott a pancsoláshoz. Láthatóan nem akart belepiszkítan. Apja vécére is ültette, de a peló a megfejtés. Akkor is nagy eredmény a tavalyi állapotokhoz képest.

Délután tortát csináltunk Pannival, mert DÁ-nak szülinapja volt. A piskótához Panni keverte a tojássárgát a cukorral és a lisztet. A túrókrémet is ő keverte és a díszítés is az ő munkája volt. Nekem maradt a tojásfehérje, a sütés és a gyümizselé.

Este átlógtam Anyuékhoz társasozni, mert Öcskös kedvese hozott Cluedo-t, mert tudja, hogy nagyon szeretem. Meg sangriát is Spanyolországból, amit napközben nem akartam a gyerkőcök előtt inni. Így aztán éjfél után estem ágyba, de jó volt kicsit zülleni.

Ma D-ék jöttek, jó nap volt. Á sütött és örült az ajándékának, DÉ-t pedig elcsaltam a kínai boltba, mert nem bírok tovább hosszú nadrágban járni. Peti többször elvesztette ugyan a türelmét, de viszonylag könnyen meg lehetett nyugtatni. Sajnos tönkretette két szakácskönyvemet. Az egyiket nem szerettem, de a másikat nagyon. Talán megveszem újra, de csak akkor, ha már lesz megfejtés Petya pakolási hajlamának megfékezésére.

Estére persze feje tetején állt a ház, főleg Petya jóvoltából, de egész gyorsan rendbe tettük és viszonylag összeszedetten feküdtünk le aludni. Remélem a jövő hét hoz valami jót, hogy Ember ne legyen ilyen borzasztóan zaklatott. Ugyan ma is volt bringázni és felőlem minden nap mehet, sőt örülnék neki, de jó lenne őt jókedvűnek látni.