évzáró és pocakpuszi

2011 június 12. | Szerző: KISMADAR |

 Nem volt túl mozgalmas hetünk. Úgy tűnik Ember ügyei lassan leülepednek. Hogy mennyire kielégítően rendeződik a helyzet, csak idővel dől el. Még szerencse, hogy velem ellentétben ő nem egy verbálagresszor és meglehetősen türelmes azokkal is, akikkel szemben én már rég nem lennék az. Azért is jó, hogy így alakul, mert ő van itthon Petivel. Ugyanis csütörtökön lesz legközelebb ovi.

Kérték az óvónénik, hogy ne vigyük Pannit, mert ugyan nem lázas, de betegnek tűnik. Kicsit tényleg köhögött, hát elvittük a dokinénihez. Előtte egész nap Apjával “dolgozott”. A doki néni szerint betegebb gyerekek is járnak oviba, hát engedte. Végül megfájdult a füle és eléggé elgyalázva jött el pénteken az oviból. Jövő héten már csak ügyelet lesz egy másik viban, úgyhogy most fülcsepp és köptető, aztán majd kiderül.

Ami jó volt, az Petya évzárója csütörtökön. Még bohóckodtunk is, hogy biztos fa lesz a műsorban. Nem vártam túl sokat, hiszen ismerem. Tudom, hogy egy tündér, de nem ő a színpad császára. Ehhez képest végig részt vett a műsorban. Kis dalokat énekeltek, meg táncoltak és hangszerekkel zenéltek. Petya és az egyik óvónéni kezdett és tk sokáig álltak középen. Bújj – bújj zöld ág volt és ők voltak az első aranykapu. Aztán volt valami guggolós dolog is, ahol Petya rendre csinálta, amit kell és volt sarokrakosgatós is, amit ugyan nem csinált, csak billegett, de nem teli talpon, hanem az egyik lábát mintha próbálta volna úgy rakni, mint a többiek. Persze végig segítette egy óvónéni, de akkor is csodás volt. Utoljára az első (többségi) ovijában szerepelt műsorban, de akkor is jóval passzívabban. Az előző ovijában mindig szépen megkértek, hogy ne hozzam, mert “túl megterhelő lenne neki”. Én ökör meg elhittem. Bár ott és akkor tényleg nem biztos, hogy jó lett volna. Itt tudják, hogy mit csinálnak és ez nagyon látszik.

Borzasztó dühös voltam egy nagymamára. Az unokája hasonló módon érintett, mit Petya és ez a kedves nagymama végig azt magyarázta, hogy azt sem tudják, hol vannak, holott láttam, hogy az a kisfiú is nagyin ügyes. A közös ünneplés alatt is savanyú arccal állt és nézte, hogyan táncolnak az óvónénik az unokájával. Az a baj, hogy ők nem hisznek a legénykében és bár az érintettsége hasonló Petyáéhoz, az állapota sokkal rosszabb. Szerintem ha rajta állna ez a kisfiú egy csupasz szobában rohangálna egész nap, mert úgysem ért semmit, jó így neki.

Magamon így utólag jól szórakozom, ugyanis én aki nem sírtam a diagnózistól és akkor sem ha furán néznek a játszótéren, meg mikor Petya szétrontotta egy csomó kedves holmimat, most mikor inden jól ment, átmentem Niagarába. Ott szepegtem, mint egy liba. Ráadásul megkaptuk egy szép mappába Petya ezévi munkáit és ezekről tényleg elhiszem, hogy ő csinálta, nem az óvónénik.

Pénteken már nem volt ovi és Apja volt Petivel. Mindketten eléggé elfáradtak, Apja szerint volt jó adag hiszti is. Délután ő elszaladt, mert bejött egy munka, mi maradtunk itthon. Megint bebizonyosodott, hogy Petya nem boldogul a sok szabadidővel. Negyed óránál többet nem szabadna neki hagyni, Ez persze nem túl élhető. De adtam neki kis feladatokat és utána pocakpuszit. Pl összeszedte a dobozba a floppykat (ezek az ő játékai) és utána kapott puszit. Ezt biztos mindenki játszotta a kisbabájával, hogy jól megfújja a hasát és ennek iszonyatos hangja van. Így pusziszkodva egész sok mindent összeszedtünk. Kicsit a kertben is hemperegtünk a takarón és ez mindenkinek jót tett. Mire Ember megjött, egésze kisimultunk.

Tegnap mentortali volt és végre ez az útvonal is kezd rutinná válni. Így nem volt gond a vezetéssel, sőt jól esett, mert ezalatt kicsit leülepedett a dolog. Sajnos Petya kibabrált velem amíg Ember bringázott. Elcsórta a kakaót és beterítette vele a babzsákfotelt (is) amin aludni szokott. Le kellett vennem a huzatot róla és kimosni. Letakartuk egy ágytakaróval, de ez valamiért nem komfortos, úgyhogy már néhány órája fent vagyunk. Próbált rajtam is aludni, de ez sem volt neki kényelmes. Végül leengedtem a földszintre, hátha a fotel lesz a megfejtés, de csak pakol. Miutánvagy egy hónapja szénanáthával szórakztatom magam éni is viszonylag ébren vagyok. Már megfürödtem és felköhögtem egy tál kocsonyát, de félek meglesz ennek még a böjtje és délelőtt tízkor álmon halok.