A gonosz anya

2011 június 14. | Szerző: KISMADAR |

 Azt hiszem már meséltem, hogy szeretném megvédeni a könyveimet Petyától, ezért kitaláltam nagy okosan, hogy csak asztalnál ülve nézegetheti őket. Vannak egy helyen saját könyvei, azokat nyúzhatja, de a többi csak felnőttel mehet.

Tegnap levettük a polcról azt a könyvet, amit az oviban kapott évzáróra. Kicsomagoltuk és irány az asztal. Petyus persze bepróbált, hogy viszi a hintába,  de nem engedtem. Nagyon gyorsan megértette az új szabályt, de nem akarta elfogadni. Próbálta így is, úgy is megszerezni a könyvet és amikor rájött, hogy ez most komoly, olyan ordenáré hisztit rendezett, hogy zengett belé a ház. Én meg elég furán voltam eközben. Egyrészt forgott a gyomrom és utáltam, hogy így megkínzom, másrészt pontosan tudtam, hogy erre szükség van. Mindig van egy pont, amikor szívem szerint engednék neki, nem ér annyit semmi, hogy ennyire kiforduljon magából, de muszáj őt is nevelni kicsit, ha másképp nem megy, akkor így. Este kaptam meg a jó sorsomtól a piros pontot, ugyanis fürdés után Petya simán lecsücsült a könyvvel az asztalhoz és ott nézegette. Talán egyszer próbálta visszahajtani a borítót, akkor rászóltam, aminek nem örült, de ennyi. Lehetett utolsó és vége is. Ezek szerint van új napirendi pontunk, a könyvnézegetés. 

Egyébként fura, de mostanában már egész könnyen “fordítom gyerekere” a dolgait. Amikor ő üvölt, Panni nyafogna, vagy kérlelne. Ez azért jó, mert nem ijedek meg minden hisztitől, mint az elején, tudom, hogy ő így kommunikálja a dolgait, hiszen normálisan nem tudja.

Sajnos mostanság újra kezdi sokszor elveszíteni a türelmét. Megint kezdődnek az éjszakai rodeók. Sikítás, fejverés két kézzel, ilyenek. Meg lovaglás orrvérzésig. Nem olyan húzósak, mint tavaly, de akkor is fokozatosan durvult el a helyzet. Én meg töröm a fejemet erősen, hogy mi lehet az, ami ilyentájt kezdi zavarni és eltart akár télig is. Allergia? Nem tudom. Akkor gondolom legalább a szeme piros lenne. Őszintén remélem, hogy nem jutunk el a tavalyi szintre, de most csak várni tudok és ez elég idegölő.

Hogy valami jót is írjak a végére elmesélem, hogy tegnap délután is voltunk játszón és Petya nagyon ügyes volt. Magáról kipróbálta a mászóka házikót és felment a hálós részén és azon is, ami sok vékony gerendácskából van összerakva, meg a létráson is. Utána kukucskált rám át a korláton és jókat nevetett. Hintáztunk is együtt úgy, hogy az ölemben ült és jó nagyokat nevetett, mikor magasra hajtottam a hintát. Párszor még dőlt is picit velem előre és hátra. Apjával próbálták azt is, hogy Petya maga ült a hintán. Olyan, mint egy kis fababa :-)))

Panni holnap már az ügyelete oviba megy és nagyon várja. Remélem jól fogja magát érezni. Nekem meg dolgoznom kell, úgyhogy megpróbálok aludni még egy kicsit.