kikapcs

2011 június 14. | Szerző: KISMADAR |

 Nem tudom mennyire gyávaság beismerni, hogy valami nem sikerül. Én ma mindenesetre ezt tettem. Ugyanis heroikus elszántsággal elindultam dolgozni, de gyakorlatilag nem láttam ki a fejemből az álmosságtól. Úgy benéztem egy autót az egyik jobbkezes utcában, mint a pinty. Tudtam, hogy mi a szabály és láttam is, hogy jön, de valahogy nem esett le, hogy most akkor meg kéne állni. Szerencsére végül satuztam egyet és nem lett gond, de utána felhívtam a főnöknőmet és kértem, hogy had maradjak ma itthon szabin. Ez nem volt szép tőlem, mert hosszú hétvége után mindig több a munkánk, de azért maradhattam. Valahogy nem tett jól a hajnali hármas Petya féle ébresztő. Ember is a székben szunyált Petyó mellett, mikor elindultunk Pannival és ez sem nyugtatott meg különösen. Így aztán némi bűntudattal hazafordultam és megbeszéltem Emberrel, hogy felváltva pihenjük ki magunkat. Amíg ő aludt egy kicsit, én játszottam Petyóval. Utána meg jött egy telefon, hogy lenne munka. Mivel szokás szerint az utolsó utáni pénzünket éltük föl, futott dolgozni. Mi megebédeltünk és pihenő. Petya tündérke volt, nem kizárt, hogy ő is aludt, én biztosan. Utána sokkal jobban éreztem magam. Találtam egy régi gumimatracot, azt felfújtuk és Peti azon ugrált a kertben. Nagyon tetszett neki. Úgy volt, hogy Ember siet haza, hogy elmehessek orvoshoz, de egyre kevésbé volt kedvem és a munka is elhúzódott. Így kompromisszumos megoldásként hozott a gyógyszertárból mindenfélét, amit a gyógyszerész jónak gondolt allergia ellen, én meg beszedtem. Estére javarészt helyre pofoztuk a lakást is. Petya éppen gyurmázott, mikor megjöttek. Kíváncsi voltam, hogy tetszik Panninak a másik ovi, úgy fest, jó neki ott is. Nem egy elveszett gyermek. 🙂

Éjszakára azt találtam ki, hogy Embert leküldtem aludni. Nincs semmi haszna, ha rosszul sikerül az éjszaka és mindketten kriplik leszünk. Ha elfáradok, majd én alszom lent. Mondjuk a legtutibb az lenne, ha erre nem lenne szükség, de Petya ma is borzasztóan nyűgösen aludt el. Iszonyú meleg van itt fent, de rács nélkül nem merek ablakot nyitni.

Fura dolog a félelem. Sokkal nagyobbnak mutatja a tárgyát, mint amekkora. Ha objektív akarok lenni, annyi történt, hogy Petya néhány napja rosszul alszik és ingerült, feltehetőleg a sok szabadidőtől. De mivel tavaly is így kezdődött a rossz időszak, én már kombinálok és rémeket látok. Szívesen szembe mennék a saját lidércemmel, de most még nem lehet, mert csak lidércke. Remélem az is marad.