Peti formában

2011 június 18. | Szerző: KISMADAR |

 Nem tudom mi ütött a gyerekeimbe, ma reggel nyolcig aludtak. Illetve Peti felkelt reggel korán, de odafeküdt Apjához és ráhúztak még egy kicsit. Én lent aludtam Pannival, mert nagyon fáradt voltam. Egyedül szerettem volna, de ez nem jött össze, Panni ragaszkodott a társaságomhoz.

Este még elalvás előtt összepakoltam a romokat Petya után. Maximálisan megértem Sziszifuszt. Pontosan tudtam, hogy ma estére legalább ugyanakkora kupihegyet kell majd eltolnom és ennek semmi köze ahhoz, hogy hányan jönnek ma vendégségbe.

Peti simán felülmúlta az elképzeléseimet. Az egy dolog, hogy lerámolt a polcról mindent, de napközben kilopott a hűtőből egy négyes csomag joghurtot és a fotelig meg sem állt vele. Én kint paníroztam az ebédre szánt husit a kertben és mire bejöttem, már jutott mindenhová belőle. Amíg sütöttem az ebédet, egy új üveg sampont is rányomott. Végül délután hanyag csuklómozdulattal kiborította a kárpittisztítót a konyhaasztalra.

A dologban az a kínos, hogy nem rá kell haragudnom, hanem saját magamra. Végülis ki hagyta kézközelben a cuccokat? Bár most először komolyan elgondolkodtam a hűtőzár használatán. Persze kisikáltam a fotelt és mostanra a kupi nagy részét is eltoltam, meg összehajtottam egy csomó ruhát is. Holnap feltehetőleg kezdhetem elölről.

Petya kicsit morcos volt, mert nem engedtem a fotelba ülni. Mondtam neki, hogy vizes, mert ki kellett takarítanom. Szerintem vette az adást, bár nála sosem lehet biztos az ember a dolgában.

Nagyon nehéz hetünk volt, súlyos dolgokkal kapcsolatban kellene gyorsan és jól döntenünk. Ember folyamatosan őrlődik, hogy munkahely, vagy vállalkozás. A függetlenség nagyon jól jön, mert hogyan tudna szükség esetén itthon maradni Petyával, meg vizsgálatokra rohangálni, meg ilyenek. A kettőnk szabija is kevés lenne. Csak a függés és a bizonytalanság szépen lassan felőröl minket. Ráadásul nekem is nehezebben megy most a munka. Nem a közvetlen kollégáimmal van gond, ők most is tündérek. Feltehetőleg bennem van a hiba. A dolgok kezdenek olyan irányba fordulni, hogy már nem tetszenek annyira, mint régen. Ez azért van így, mert eddig minden munkahelyemhez kialakítottam egy jó kis erős érzelmi kötődést. Ezzel a hellyel kapcsolatban sincs ez másképp. Profán hasonlattal élve most úgy érzem magam, mintha a kedvesem elkezdene olyan változásokon átmenni, amiket én nem szeretek. Mint m inden érzelmi alapon működő dolog erősen szubjektív, nem biztos, hogy igazam van. Szóval jó kis helyi válságot alakítottunk ki magunknak, rendetlenség kívül és belül. Nekünk kell rendet tenni, de vannak biztató jelek. A vállalkozással kapcsolatban vannak ötleteink, kérdés, hogy meg tudjuk – e valósítani őket. Én meg feltehetőleg át fogok lépni a kis dilemmáimon és valamit majd döntök.

A külső tényezők rendezése kicsit macerásabb. Alapból sem vagyok egy háziasszonyok gyöngye, de Peti elég extrém helyzeteket produkál. Előbb vagy utóbb be kell szereznünk egy ajtókkal ellátott szekrénysort, vagy elbúcsúzhatok a könyveimtől. Így a “felnőttel könyvezés” projekt sem megy túl jól, mert ahogy elfordulok, Peti elcsórja a könyvet és kiviszi a kertbe. Bár ha rajtacsípem, szépen leül az asztalhoz. Képpel sem kell kérnie, hiszen bármit le tud venni. És az egészben az a legörjítőbb, hogy ez tulajdonképpen fejlődés. A legnagyobb trutymótakarítás közepén jutott eszembe, hogy régebben csak ült a fotelbe és dübizett, így nem tett kárt semmiben.Kényelmesebb volt és költséghatékonyabb, de nem kívánom vissza.

A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy Panninak sincsenek igazán tiszta és rendes dolgai. Semmi garancia nincs rá, hogy Petya nem tépi szét a mesekönyvét, vagy teszi tönkre a játékát. Elméletben persze tudom, hogy csinálhatnék neki egy szekrényt, vagy valamit, ahol az ő dolgai vannak. Feltehetőleg mindkét gyerek megtanulná idővel kezelni a helyzetet. De a biztonság kedvéért zárható szekrény kéne. Majd még kitalálom.

D-ék jöttek ma vendégségbe s ez igazi jó kis stresszoldás volt. Ráadásul DÉ nek volt két tök jó ötlete egyesületi dolgokban. Apja dolgozik, én meg a Manderley – ház asszonyát nézem, az eredetit, amit Hitchcock rendezett. Annyira szeretem a magyar hangokat Gábor Miklós, Kútvölgyi Erzsébet és persze Laurence Olivier sem utolsó. 🙂