2010 november 25. | Szerző: KISMADAR
Bemutatkoztunk az Auti – napon. Jól sikerült. Sokan jöttek megnézni az asztalunkat. Nagyon meglepett, hogy azt hitték, sok pénzért lehet a tanfolyamon részt venni. A nap végére ugyancsak elfáradtam. Sokkal jobban, mint amikor céggel voltam kiállításon. Elég fárasztó a saját elképzeléseinket képviselni 🙂 De azért jó is.
Azóta a szokásos élet van, apróbb – nagyobb eseményekkel. Peti megint ügyeskedett. Mostanában újra leveszi a pelust, ha elintézte a dolgát. Eléggé résen kell lennünk. Egyik nap először levette a pelusát, aztán intézkedett. Nagyon örültem neki, mert ez újabb lépés a szobatisztaság felé.
Tegnap Pannival történt “esemény” Épp dolgozni indultam, mikor hívtak az oviból, hogy becsípte a kezét az ajtó. Mikor érte mentünk, eléggé el volt gyalázva, de egy idő után már arról magyarázott, hogy nem ebédelt. így beugrottunk a közeli kisvendéglőbe, ahol kapott “gyógylevest” és palacsintát. Délután megnézte dokinéni és azt mondta, nem tört el.
Ma az autó döntött úgy, hogy nem megy tovább és leállt a fenekünk alatt. Végül kaptunk kölcsönbe egy kocsit, a miénk pedig szerelőnél van
esélyes?
2010 november 20. | Szerző: KISMADAR
Mennyi a sansz arra, hogy ha egy estére elszabadulok Emberrel, akkor a kocsmában, ahová beülünk, a Duna TV legyen bekapcsolva és az első, amit meglátok benne, egy down- os kis srác arca és valami fogyi gyerkőcöket nevelő intézet egy orosz művészfilmben. Miután ennek vége lett, részleteket mutattak az Ópium – ból és közben bejött három kerekes székes fiatal a kocsmába (ahol persze nincs rampa, csak lépcső, bár a közelben van valami otthon, ezért sokan jönnek keréken. Szerencsére Ember segített.)
Nem tartom kevésbé fontosnak a fogyi emberek ügyét, mint tegnap, de ma estére kicsit szerettem volna szabadulni tőle. Nem jött össze. Gyanítom, egy szülészorvos sem örül a nyaraláskor mellette beinduló spontán szülésnek, pedig szereti a munkáját és a gyerekeket. Nem baj, azért kellemes este volt.
T szülinapjára szervezett a barátnője meglepetés bulit. Eddig nem írtam róla, mert meglepetés és T olvassa az irományaimat. Volt torta, gyertya, meg muzsika. (Meg tepertő és kolbász, ami nekem külön jó, mert nem vagyok édesszájú)
Holnapra minden összeállt, csak oda kell érnem. Még megvárom Embert, mert hazavitte RE-t, Kicsit aggódom, mert Ember nagyon fáradt, de megígérte, hogy vigyáz magára. 🙂
Már napok óta le szeretnék jegyezni egy különösen szórakoztató beszélgetést Pannival. A fürdőben voltunk reggel és használtam a dezodoromat, persze azonnal rákérdezett, hogy mi az. Mondtam, hogy dezodor. Mire való? Elmagyaráztam, hogy a felnőttek néha izzadni szoktak, ami nem kellemes és néha kicsit kellemetlen szagú is tud lenni, de a gyerekek jó illatúak. Erre megkérdezte:
Anya, én mikor leszek büdös? :)))))))))
Végül megalkudtunk, hogy ötödikes kora körül. Majd megszakadt a szíve, hogy addig nem kenheti be magát, lehetőleg tetőtől talpig az én illatos és néhol rózsaszín csomagolású dezodorommal. Azóta már megbékült a gondolattal, de én még mindig mosolygok, ha eszembe jut.
Türelem és izgalom
2010 november 18. | Szerző: KISMADAR
A napokban volt Panni ovijában szülői. Szomorúan konstatáltam, hogy egyszerűen nincs türelmem az egészséges gyerekeket ellátó ovihoz. Leginkább arról szólt a dolog, hogy mit hozzunk be és mikor, meg általánosságban, hogy jó fejek a gyerekek. Én eléggé untam, meg idegesített is kicsit, miközben végig tudtam, hogy ” a hiba az én készülékemben van ” Az egészséges gyerekek szüleinek csakugyan olyan problémái vannak, amiket én itthon jelentéktelennek érzek és a legtöbb családot nem csapja földhöz anyagilag az “ingyenes” ovi. Szóval tiszta dilis vagyok.
Másrészt borzasztóan izgulok az Auti – nap miatt. Kész vannak a szórólapok, de aki teljesen ingyen megcsinálta nekem az anyukáját akarta holnap elküldeni velük. Én nem szeretném, hogy ezzel fáradjon, ezért másképp szerveztem. De ehhez egy kis nyüzsgés kellett.
A névjegykártyák még nem készültek el, mert a nyomda benézett valami levelet. Holnapra meglesz.
Ami igazán bánt, hogy azért megy ez az egész nekem, mert Embernek jók a kapcsolatai és elrohangál a dolgaimért. Szombaton mégis ő marad a gyerekekkel, így a jó részekből neki nem jut 🙁 Pedig nélküle az egész nem működne. Kicsit olyan, mint amikor gyerekünk született és én itthon voltam vele, neki meg mindenki mosolygott. Ezt ő mindig elmondta, de az azért nem ugyanaz.
Aggódom a külsőmön is. Persze nem én leszek a fő attrakció de azért a szokásos zsebes nacó és póló típusú összeállítás nem mehet. Kitaláltam gatyát és cipőt, marad a felső, de tuti megoldom. Ma este még fodrászhoz is elmentem. Úgyis rég szerettem volna, így legalább megvan az ok. A fodrásztól fel vagyok vidulva, de azért lassan aludnom kell, elvégre holnap is van nap.
szerencsés nap
2010 november 15. | Szerző: KISMADAR
A mai reggel elég döcögősen indult. Panni taknyosan ébredt és a szeme sem volt szép. Nem ragadt be, vagy ilyesmi, de véleményes volt az újabb kötőhártya gyulladás. Szerencsére megúsztuk.
Bent is sok dolog volt, a szokásos hétfői menetrend szerint. Kicsit szét voltam csúszva, mert Pannin járt az eszem, meg az Auti – napon. Gyorsan szétküldtem mindenkinek, hogy mit szeretnék, de csak a számomra magas árajánlatok é az elutasítások jöttek.
Végül délután eszembe jutott egy volt kolléganőm férje, aki munkájánál fogva segíthet nekem. Én azt kértem olcsó legyen, erre megcsinálja ingyen. Nagyon örülök, mert így nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret, hogy rosszul bánok a mások pénzével, vagy a sajátommal.
A másik, ami miatt szerencsés ez a nap az a pénz miatt van. Ember kifizetéseit csak a hét közepére várjuk, ezért nagyon kevés pénzünk van. Ma nem tudtam kaját venni, szendvicset meg nem volt időm csinálni. Bedobtam a zsákomba pár sütit és mandarint és azon vegetáltam. Nem aggódtam, tudtam hogy úgy jön be apró munka Embernek, hogy este már tudunk kaját venni, de azért sajnáltam az ebédemet. Erre kiderült, hogy nekem is jár még pénz, múlt hónapról és az újság amelyikbe írok, szintén fizetni szeretne. Tök vicces, hogy pont akkor, amikor tényleg jól jön.
Panni délután elment Apjával dolgozni és kettesben maradtam Petivel. Egy csomót játszottunk, meg énekeltünk, meg ilyesmi. Fürdés után megint az ágyában aludt el. Kicsit aggódom miatta, mert már kétszer kelt, de azért remélem, nyugodt éjszakánk lesz.
mázlista – autista
2010 november 14. | Szerző: KISMADAR
Pannival a napokban elég vicces diskurzust folytattunk, valahogy így.
– Babám indulnunk kell az oviba, Apja és Petya már rég elmentek Peti ovijába.
– Mert a Peti nem járhat az én ovimba?
– Igen, mert ő autista és ott nem érezné jól magát.
– A Cyd a Jégkorszakban azt mondja, mikor talál egy tobozt, hogy mázlista.
– Igen kicsim, ezt mondja.
– Ha a Petya nem lenne autista, az én ovimba járna és mázlista lenne.
– Valóban így van. (És megint nem tudtam, sírjak – e, vagy nevessek,
de inkább nevettem, az a tuti és meg sem ijed tőle Panni 🙂 )
Egyébként nagyon jól vagyunk, Peti továbbra is tündérke üzemmódban
nyomja. A képezés meglepően jól megy neki. Fent a tárgyak, ahogy
legutóbb írtam, alattuk a képek, amiket használunk. Nem voltam biztos
benne, hogy nem csak Pavlov kutyái vezetik, de ma ebédnél biztos lett,
hogy figyeli a képet.
Szomjas volt és inni szeretett volna. Ránézett a képre, de nem talált
rajta poharat, mert az ebéd képén tányér és evőeszközök vannak. Csak
ezután lökte a kezemet a pohár felé. Ezek szerint konkrétan kérni akart a
képpel. A dologban az a vicces, hogy volt előtte egy pohár szörpi, csak
sárga pohárban és nálam volt a kék. Általában övé a kék, bár ez nincs
kőbe vésve.
Ma nagyon idilli család voltunk. Délelőtt takarítottunk, meg főztem,
délután elvittem Anyut a boltba. Érdekes beszélgetést folytattam vele
is. Szóba került több volt kollégám, akiket nagyon kedveltem és
kisiklott az életük. (Nem kell megijedni, ez nem ok – okozat) Azt
találtam mondani, hogy az enyém is tönkre mehetett volna többször. Erre
Anyu azt mondta, hogy de hát tönkre is ment. Kénytelen voltam elmagyarázni, hogy én nem így látom.
Szerintem önhibámon kívül egy elég nehéz élethelyzetbe kerültem, de
legjobb tudásom szerint próbálok helyt állni benne. Akkor menne tönkre
az életem, ha ezt támogatás nélkül kéne csinálnom. ( Konkrétan Ember
nélkül ). Egész életemben biztos családi háttér volt mögöttem és akik
igazán fontosak nekem, általában elfogadtak. A két lányzónak, akiről
beszélgettünk, ez sajnos nem adatott meg. Az a jó, hogy Anyu megértette,
mit akarok mondani. Nagyon utálom, mikor a szegény megtört “asszonka” szerepét osztja rám.
Vissza a vidámabb témákhoz, takarítás ürügyén kiraktuk Petya
fotelját. Azt hittem, nagy trauma lesz, de nem lett, pedig nagyon
figyelte, hogy mit csinálunk. Persze nem maradt kárpótlás nélkül.
Legutóbb O – éktól kaptunk egy szivacsot. Rendes matracot. Én mindenféle bonyolult módon gondoltam kivitelezni a kuckót,
Ketté akartam vágni és külön rögzíteni az ágy fejéhez és oldalához és
persze külön huzatot varrni rá. Ember odapróbálta a falhoz, hogy mennyit
kell belőle levágni és meg hoztam egy gumis lepedőt és rátettem. Más
dolgunk nem is maradt, mint rátolni az ágyat. Petinek így most egy
200*90-es “fotelja” van, ami történetesen ágyként funkcionál.
Felkucorodott rá egyből, telehordta a párnáival és pihenő alatt is
többször lefeküdt. Ott van mellette a szülinapi babzsák, ami így sokkal
jobban elfér. Pihenő alatt abban ültem és a lábamat az ágyra tettem.
Peti azzal szórakozott, hogy a talpát az enyémhez érintgette és nézte a
tévét, mert Panninak valami mese ment benne.
Most is az ágyában alszik és én borzasztóan boldog vagyok, mert ez a fotel dolog már minden volt, csak egészséges nem.
Tegnap a Koraiban voltam egyesület ügyben és nagyon örültem, hogy
komolyan veszik, amit kitaláltunk. Persze nem tudom, miért lepődtem meg,
hiszen ott mindig partnerként kezeltek, de akkor is jól esett.
Utána a TASZ – os összeülés volt, amiben megint sok volt az ismétlés
és az üresjárat, de azért értékes dolgok is születtek. Nem irigylem
VT-t, hogy egy csomó indulatos nőt kell moderálnia, de ő akarta. 🙂
Csütörtökön meg táncház lett a vége, de nem volt egyszerű. Ugyanis Cs
barátnőmnél az egyik gyerek lámpásfelvonulni akart, a másik táncházazni
és ő bevállalta velük mindkét rendezvényt. De ha az ember felvonul,
nincs vele a kocsija, így engem kért meg, hogy fuvarozzam el őket
táncolni. Ezt én nagyon szívesen meg is tettem, csak a kocsi tele volt
öcskössel és a csajával, meg némi kenyérrel és pelussal. Ja és Pannival.
Végül mindenkit bezsuppoltam, de olyat tettem, amilyet azt hittem sosem
fogok, mert a hátsó ülésen ülők , szám szerint öten, nem mind voltak bekötve.
Ráadásul nem emlékeztem, hová is megyek pontosan, hát nekivágtam
toronyiránt. Sikerült bemennem egy viszonylag keskeny utcába, aminek az
elején NEM volt zsákutca tábla, de ettől még az volt. Tolathattam
kifelé. Mikor fellélegeztem, hogy talán minden tükrünk megmenekül és a
kocsi orrát sem radírozom le a nagy hátrafelé figyelésben, elkezdett az
utcába befelé jönni egy kocsi. Eltartott neki egy darabig, hogy
rájöjjön, ez nem fog menni, tehát a végét közönség előtt csináltam. Az
utca végi alattomos betonkefni már csak hab volt a tortán, de odaértünk
táncolni. Panni megkapta a szívószálas üdítőjét és húztam rá táncolós
cipőt, meg szoknyát aztán buli. Egy idő után már le is ülhettem. Vicces
volt. A táncos lábú lány megismert minket és örült nekünk, úgyhogy
Panninak hízott a mája. Pláne a végén, mikor megdicsérte őt, hogy ügyes
volt. Öcsém meg ripityára fényképezte magát.
Hazafelé behajtottam egy behajtani tilos utcába, mert évekig szabad
volt abból az irányból, de szerencsére nem lett baj. Örültem, hogy
hazaértünk.
Csütörtökön egyébként a lovaglás is jól ment Petinek. Az előző
alkalmakkor égtelen hisztiket vágott le, mert hátra akart menni a
házakhoz. Kiderült, hogy mikor csopival mennek, az egyik lány sétáltatja
Petit, mert ő nem tud várni. Most ez a hiszti is kimaradt és eminensen
csinálta a feladatokat. Ott volt végig, koncentrált és értette, mit kell
tennie. Egy felüdülés volt a legutóbbi rodeo után, amikor is még
galoppoznia is kellett a boldogtalan Pihének, hogy Petya kizökkenjen a
hisztiből és figyeljen kicsit.
Büszkén jelentem, hogy a Rendszeres Gyermekvédelmi kutyafül ügyében előbbre jutottam.
Ez úgy történt, hogy felhívtam az ügyfélszolgálati számot, ami a
mellékel tájékoztatóban szerepel, de a kolléganő természetesen szabadságon van, telefonáljak másnap. (Itt a történeti hűség kedvéért néhány csúnya szót kéne írnom, de nem akarok)
Rákerestem a Polgármesteri hivatal honlapján az ügyintéző emil címére,
gondoltam, nem telefonálgatok, kap levelet. A cím @ nélkül van fent,
szerintem nem kóser. Gyanítom, mi a helyes verzió és néhány újabb csúnya
szót hagyok ki. Kínomban bementem a munkaügyi néninkhez, magyarázza el,
amit nem értek. Végül nagyon kedvesen ő számolta ki az adatokat,
miközben nem egy csúnya szót használt a lap összeállítóinak
elmeállapotával kapcsolatban. Végül a lelkemre madzagolta, hogy jelöljem
valahol, hogy három havi adatokat adtunk meg, mert a mellékelt
igazolásból ugyan kiderül, de jobb a békesség. Marad, hogy a szülőknek
nyolc általánosnál magasabb végzettséget nem lehet megadni, de majd azt
is ráírom valahová. (Alapból van a nyolc általános és a nem nyilatkozom,
de ha nem nyilatkozom, akkor irgumburgum) Mindenesetre a bérszámfejtős
részen túl vagyok és ez nagy könnyebbség. Ha a kedvenc spionom még
olvassa a blogot, megmondhatja ANM – nak, hogy nagyot segített rajtam.
Egyre jobban aggódom az auti nap miatt, mert nagy lelkesen
megterveztem mindent. Sajnos, mivel nincs egyesület, nincs bankszámla és
így nem tudom, miből lesznek szórólapok és névjegykártyák. A Korai
ígért támogatást, de ez sem végtelen, a nyomdák meg elég horror árakat
adnak. Maradhat a fénymásolás, de az ellen Ember tiltakozik, hogy
legalább a bemutatkozó anyag legyen színvonalas. Elvben igaza van, a
gyakorlatot meglátjuk. Van még néhány vas a tűzben, de szűk egy hetünk
van összesen megoldani a dolgot. Drukkoljon mindenki, hogy jól
sikerüljön.
jó hírek
2010 november 10. | Szerző: KISMADAR
Peti tegnap bábszínházban volt! Ez úgy történt, hogy az ovi vitte a törpéket bábszínházba. Ember ment velük, mert kérték, hogy Petyával jöjjön egyikünk.
Sétálva és busszal mentek és Petya csont nélkül megoldotta. A bábszínházban sem pánikolt be, még akkor sem, mikor leoltották a villanyt. Akkor szakadt el a cérnája, amikor valaki elkezdett egy nasis zacsival zörögni. De ezt is megoldották. Valahogy szereztek némi nasit és így nem volt nagyobb zűr- Ember el sem hitte. Örömünkben még Zs-t is felhívtuk.
Egyébként Peti napok óta nagyon nyugis.Semmi fejverés, vagy sikítás. Ma egy csomót bújt is. Aggódtam miatta, mert péntek óta nem kakilt, de ez a probléma is megoldódott ma. Tök jót játszottunk is délután és a vacsihoz is rendesen lejött és evett.
Mára megbeszéltem egy találkát az ovival, mert segítségre volt szükségem a tárgyas napirendről a képesre való átállással kapcsolatban.
Eredetileg azt mondta a gyógypedagógusuk, hogy ne használjunk vegyes napirendet, de az óvónénivel megbeszéltük, hogy az átálláshoz ez a jó. Most egy napirendi pontnál fent van a megszokott tárgy is és a kép is. A képpel sétálunk, a tárgy csak lóg a helyén. Az a tervem, hogy egy idő után csak a képek lesznek fent.
Vicces volt, hogy az óvónéni azt javasolta, ne legyünk olyan görcsösek és hogy lehet ezt lazán csinálni. Én eddig ezt a napirend dolgot nem igazán tudtam laza ügynek elképzelni, de lehet hogy bennem van a hiba.
Panni embereket rajzol és ezen nagyon meglepődtem. Az oviban láttam kitéve rajzát, amin rendes hurkákból rajzolt emberek voltak (Ő meg én). Van kezünk, lábunk és arcunk, meg hajunk is. Tök jó. Ma itthon is rajzolt családot, Apjának mindene a helyén van. Lerajzolta Petyát is és mondta, hogy a rajzon tud beszélni 🙂
Egyébként teljesen lelkes, mert ma fényképezés volt az oviban, holnap pedig este lámpás felvonulás lesz nálunk. Én kicsit töröm a fejem, mert üti a táncházat. Panni természetesen mindkettőre jönni szeretne, de mivel majdnem egy időben van a kettő, ez nem fog menni. Meglátjuk, milyen idő lesz.
Az egyesületünk alakulásával kapcsolatban kaptam egy levelet, amit nagyon lelkesen bontottam fel, de sajnos a pezsgőzés elmarad, mindenféle kifogást találtak. MF szerint megoldható a dolog, úgyhogy azt hiszem, ezen sem aggódom.
Az élet apró örömei
2010 november 7. | Szerző: KISMADAR
Az úgy volt, hogy már mondogatjuk egy ideje, hogy Petyó haját le kell vágni. Ma reggel Ember mondta, hogy ne húzzuk tovább, délelőtt elmegy autót szerelni, de délután mindketten itthon eszünk, olajozzuk meg a hajnyírót és essünk túl rajta.
Peti egész nap feltűnően morcos volt, nem tudom, mit értett meg a délutáni programról. Ebéd után feljöttünk pihenőzni, mint rendszerint, de nemigen akart leszállni a lováról. Végül odahúztam a lovat az ágyunk mellé és odakészítettem Peti párnáit. Meg is mutattam neki, hogy feküdjön le, de visszamászott a lóra és azon szunyókált tovább. Aztán egy idő múlva átjött az ágyra. Még vihogott is kicsit. Szerencsétlen módon Apja és Panni ekkor jöttek meg, alvás nuku.
Apja felhozta az ollót és elkezdte vágni Peti haját. Semmi lefogás, semmi erőszak Petya kicsit nyafogott, de végül igazán csinos legény lett belőle. Most már Kapitány Pumukli helyett újra Kapitány Péter lett belőle 🙂 Jutalmul kapott egy sajtburgert, amit nagy kegyesen elfogadott. Egész délután morocoska volt. Zavarta a sok levágott haj, ami gondolom a ruha váltás és törölgetés ellenére maradt rajta. Fürdésnél meg a vizet nem szerette. Attól félek, bántja valami, talán a pocakja. Olyan jó lenne, ha legalább rá tudna mutatni.
Végül elaludt rendben és így a lábkörmeit is le tudtam vágni. Szerintem holnap meg sem ismerik az oviban.
Rápróbáltunk a képezésre is. Amint a kezébe kapta a képet, indult cipőt húzni. Gondolom, az ovit asszociálta hozzá. Mindenképp beszélnem kell velük, hogy szerintük hogyan álljak át a tárgyakról a képekre.
Pannit ma kicsit sajnáltam. Kevés idő jutott rá és inkább magát kellett lefoglalnia. Nem esett nehezére. pl mindenféle apróságokból emberkét készített. Nem én mutattam, ő találta ki.
Este meg csacsogva jött föl az emeletre és felverte Petit. Nem köszöntük meg neki. Azért az durva, hogy Petya mellett mennyi minden van neki is másképp. A széttépett mesekönyvek és a beszéd. Lassan már suttogni sem mer. Ha meg megfeledkezik magáról és normális gyerek módjára viselkedik, mindjárt kész a baj, ha Petyának olyanja van. Kész csoda, hogy Panni ennyire jó gyerkőc mégis.
vendégségben
2010 november 7. | Szerző: KISMADAR
Elmentünk DÉ-ékhez vendégségbe. Panni miatt is szeretek elmenni másokhoz, Petyának is tanulnia kell ezt, nem utolsó sorban őket szeretem és náluk jól tudjuk érezni magunkat.
Sajnos Petya elég feszes volt. Már reggel púpot ütött a fejére. D-éknél egy darabig jól elvolt a lakás fejtetőre állításával, de aztán meglátott egy mekis zacsit és vérig sértődött, hogy nem az volt benne, amit várt. A dolognak az a pikantériája, hogy beszéltünk róla, hogy odafelé kaphatnak egy sajtburgert (Persze fejenként. Ahogy Tájfel mondja a Macskafogóban 🙂 )
Reggel is megvezetett Petya, mert soroltam Panninak, mit kell indulás előtt csinálni. Öltözés, fésülködés, fogmosás, vitamin, kabát, autó. A vitamin valahogy elmaradt. Petya felvette a cipőjét, utána bevitt a fürdőbe és a gyógyszeres szekrény felé lökte a kezemet. Értette, amit mondtam, vagy máskor is így szoktuk? Csak ő tudná megmondani, ha tudná. Mint ahogy azt is, mitől volt ma hisztigép. Szegény Á – t jól megharapta. Nem elég neki a szívmankó, még minket is megkapott. 🙁
Végül sajnos le kellett fogni Petyót. Az oviban elmondták, hogy ők hanyatt fektetik és megfogják a kezét. Annyiban igazuk van, hogy így látja ki fogja és beszélni is tudunk hozzá. Mintha kicsit jobban bírná, bár nem szeretek belegondolni, milyen érzés lehet neki. A gond az, hogy ha most sajnálgatom, pár év múlva agyon kell gyógyszerezni és azt nagyon nem szeretném. Megint témánál vagyok 🙁
Egyébként egy idő után megnyugodott és bejárkált közénk. Az Apák elvitték autózni is, meg z ebéd is jót tett. Amikor délután megint morci lett, hazajöttünk, aminek Panni nem örült. Itthon is ment még a hiszti, főleg a vacsi és a fürdés környékén. Mi lent megnéztünk egy Poirot -ot Pannival, reméltem, hogy Petya közben elalszik idefenn. Nem jött be, báreléggé elpilledt. Végül a hintalovon aludt el, úgy támogattam az ágyába. De most ott alszik fekve. Ez is valami.
Kicsit fontoskodtam az egyesülettel kapcsolatban, azután játszottam is. Ugyanis nekem ez a káros szenvedélyem, bár próbálom kordában tartani. Azt hiszem, Embernek még ez is sok, de majd igyekszem. Most már aludnom kéne, csak teljesen kiment az álom a szememből. Pedig holnap nem ártana magamnál lenni, mert Ember elmegy autót bütykölni és én leszek a Kapitány a hajón. Remélem, estig nem merül el. Majd megírom :-)))
darts
2010 november 5. | Szerző: KISMADAR
Peti dartsozott 🙂 Ez úgy volt, hogy Öcskösöm és én dobáltunk egy
kicsit,. Petya meg jó szokása szerint nézte, hogy mit művelünk.
Valamiért szereti a dartsot Talán a hangja miatt, nem tudom. Amikor
befejeztük (egész pontosan, öcskös nyert) Petya felkapta az egyik nyilat
és eldobta. Ennyit az utánzásról.
A napokban megint nagyon gödörben éreztem magam. Mindenféle fontos
dolgot összekavartam és ettől persze nem lettem kiegyensúlyozottabb, a
szokásos hó végi bajok is jöttek és a gyerekekkel sem volt egyszerű.
Mikor éppen teljesen kétségbe voltam esve, egyszer csak azt éreztem,
hogy már ezen is túl vagyunk, ilyen már annyiszor volt, ezt is meg lehet
szokni. Eléggé meglepődtem, de azóta emésztettem kicsit a dolgot és
tényleg ez van. Vagyis, hogy a folyamatos bajt is meg lehet szokni, meg a
saját hülyeségemet is. Meg azt is, hogy rutinból fogom le a gyereket,
mikor harapni akar.
Azóta szerencsésen megoldódtak a dolgok, bár megint olyan helyről
kaptunk segítséget, hogy azóta is vitatkozom a lelkiismeretemmel, hogy
szabad volt – e elfogadni. Az a helyzet, hogy van amikor az a bunkóság, ha visszautasítom a kedves, jó szándékú segítséget, még ha olyantól is jön, aki maga is gondokkal küzd.
Petinek őszi szünete van, a hét elején én voltam vele itthon.
Próbáltam rendesen napirendezni vele, úgy tűnt ez tetszik neki.
Asztaliztunk is, meg sokat hancúroztunk.
Voltunk sétálni is. Az egyik ilyen alkalommal nagyon elszomorodtam,
mert eszembe jutott, hogy Pannival mennyire más ezen az útvonalon
sétálni. Petivel időnként olyan, mintha egy kiskutyával, vagy kisbabával
lennék. Azután nosztalgiázni kezdtem, hiszen CS- val rengetegszer
toltuk ott el a babakocsikat és eszembe jutott, mennyire szerettem
volna, hogy Petya a lábán jöjjön, ne kocsiban kelljen tolni. Mindjárt
szebb lett a világ, hiszen kézen fogva ballagott mellettem és nem
kocsiban tolva. Nem csacsogott, na bumm. Majd egyszer talán fog.
Sokat bosszankodom a Rendszeres Gyermekvédelmi Támogatás nevű remek találmányon.
Úgy kerültem kapcsolatba ezzel a szuper dologgal, hogy Panni ovijában a
szülőin elmondták az óvónénik, hogy akinek három, vagy annál több,
illetve fogyi gyereke vannak nem kell a gyerkőce ebédjéért fizetni.
Mivel Panni ebédjének az ára a bölcsi és az ovi közt csaknem megduplázódott, félretettem a szégyenérzetet és jelentkeztem, hogy szeretném, ha
nem kéne ebédet fizetni. Az óvónők roppant kedvesek voltak, ráadásul
másnap a családlátogatáson látták is Petyót, aki sajnos minden kétséget
kizáróan feljogosít minket a mindenféle hűde kedvezményre.
Mondták, hogy vigyek be nekik orvosi papírt. Bevittem, visszakaptam.
Vigyük be az önkormányzathoz. Ember bevitte, visszakapta egy sok oldalas
igényléssel, ami nagyon alaposan kitér a vagyoni helyzetünkre. Ez nem
gond, hiszen én is úgy gondolom, hogy az kapjon segítséget, akinek
valóban szüksége van rá. De kutya legyek, ha értem, miért nem tudják az
ezzel foglalkozó ügyintézők munkaidőben ellenőrizni az adózással
kapcsolatos adatainkat. Az is logikátlan, hogy a GYES-ről és a
Családiról is nekem kell igazolást beszereznem. Ki lenne olyan hülye,
hogy segítséget kér és azt hazudja, hogy kap juttatást, ha nem. Ráadásul valami nagy gond van, ha az önkormányzat munkatársai nem tudnak az Államkincstárral
dolgozni. Inkább dolgozom én nekik, ha kell a segítség. És persze
bosszankodom a rosszul megszerkesztett adatlapon, ahol nem térnek ki,
hogy havi, vagy negyedéves adatokat kérnek (az igazolásokat negyedévre
visszamenőleg kérik ). Próbálom kisilabizálni mindenféle adatokat a
papírkáimból és valahogy nem érzem a gondoskodó támogatást a társadalom
részéről. Még szerencse, hogy vannak barátaim.
Az oviban meg szépen fizetek. Azt mondták, majd levonják visszamenőleg. Az ingyenből hogy?
Egyébként ma nálunk volt Nagyapó és mire hazaértem, a fiúk szép rendet csináltak. Ember megjavította a mosogatót, így most megint van víz a konyhában és eltakarították a szárazság miatt kialakult mindenféle nyomokat. (Meg a vízvezeték szerelés következményeit)
Holnap DÉ-khez megyünk vendégségbe, mert nekik most nem jó a kocsijuk, nem tudnak jönni. Remélem, jól sikerül a nap.
Egy rosszul sikerült teaélután
2010 november 27. | Szerző: KISMADAR
Panni ovijában pénteken teadélután volt. Már a szülőin a fejünkbe verték és én szépen el is cseréltem a délutánomat, hogy ott lehessünk. Mivel az autót akkor kellett visszahozni, elkéstem kicsit, de Cs a szárnya alá vette Pannit,mire odaértem, egy fakanálbabával is megajándékozta és a bábjátékot nézték. ( Tíz percet késtem, úgyhogy ügyesek voltak)
Egy darabig ment is a dolog, bár nagy volt a tömeg és néha be se fértek a csibék az attrakciókhoz. A büfénél pl komolyan aggódtam, hogy ki önt le kit, vagy ilyesmi.
Sajnos én nem vagyok túlzottan társasági lény, úgyhogy nem tudtam igazán lelkesen belevetni magam a vigasságba.
Panninál akkor szakadt a cérna, mikor visszakanyarodtunk a kirakodóvásárhoz. Pillanatok alatt jutott a kontroll vesztett hisztiig, mert mégis csillagot szeretett volna (AKART!) és nem babát. CS addigra már elmondta, hogy ebből a kettőből választhattak. A gond ezzel az volt, hogy egyrészt nem volt már csillag, másrészt ha lett volna, sem veszem meg, mert nem ebben maradtak.
Az örjöngő Pannival a kocsiig elevickélni nem volt egy pásztorábránd, főleg mert hozta magával a fakanálbabát, a zsákbamacskát és a teát a büféből. Egy idő után már csak azt kiabálta, hogy fáradt. Itthon varázslatos tempóban nyugodott meg, én pedig elátkoztam magamba az egész hepajt. A dolog ugyanis arról szólt, hogy az ovi alapítványát gazdagítsuk. Vittünk be sütit, amit eladtak a büfében és zsákbamacskát, amit szintén árusítottak. Ezen kívül kirakodóvásár is volt az óvónénik munkáiból (nagyon szép dolgokat csináltak) és kézműveskedés, meg játék és könyvvásár. Egyszóval délután négy és hat közt mindent kitettek a gyerekek elé, akik nem feltétlenül tudtak ellenállni a kísértésnek. Gyanítom, hogy a szülők jórésze vagy képes megnevelni a gyerekét, vagy megvett egy csomó mindent, csak ne legyen hiszti. Persze a holmik nem voltak drágák, de valahogy nekem nincs ettől túl jó érzésem. És megint ott lapul a kétely, hogy az én optikámat torzította – e el a sok gyoviovi és azért nem tudok örülni egy ilyen rendezvénynek, vagy lehet egy kis igazam. Tényleg nem tudom. Elvégre néhány száz (ezer) forint nem a világ vége és nem volt kötelező elmenni, ráadásul az én 1% – om biztos nem lesz az övék. Másrészt viszont ott vannak a fogyi intézmények, amik sokkal kevesebb pénzt kapnak, mint egy 200 gyereket ellátó ovi és mégsem “húznak le” ilyen módon.Lehet, hogy jövőre jobban sikerül és akkor nem leszek ilyen morgós.
Ma sűrű napunk volt. Reggel Ember elment, mert akadt némi munkája, visszafelé kihozta D – éket. Együtt ebédeltünk, utána szokás szerint az aprók felfordították a házat, mi meg beszélgettünk kicsit és próbáltuk megelőzni a haláleseteket és a tűzkárt. Ember este fellép, úgyhogy visszavitte D – éket, nekem meg maradt a romeltakarítás. Meglepő módon megoldottam, aprókat vacsiztattam, csutakoltam, ágyba dugtam és utána az emeletet is rendbe tettem. Embert nem hiszem, hogy megvárom, mert még csak most kezd muzsikálni. Holnap megint megy reggel, én meg majd aggódom.
Petinek hétfőn lesz az MR vizsgálata, amit a pszichiáter hölgy kért neki és én eléggé parázok, mert elaltatják hozzá. Ugyan mondtam, hogy auti a srác és a papírjain is szerepel, de vizsgálat előtt egy órával ott kell lenni. Nem tudom, hogy fogja ezt Petya bírni, ahogy az altatás utáni ébredést sem. Ráadásul, ha jól olvastam a tájékoztatójukat, ébredéskor nem lehetünk vele. Attól félek, hogy kitépi a branült, amit be akarnak neki kötni és végül lekötözik. Az a gondom, hogy ha elijesztik a kórháztól, később sokkal nehezebb lesz őt bevinni. Ráadásul borzasztóan bunkó volt az orvos, akivel ott beszéltem. Remélem, azóta megjámborodott, vagy nem lesz vele dolgunk, mert nem tudom, meddig tűröm, ha megint úgy viselkedik, mint legutóbb. Szóval parázok bőszen. Hátha pozitívan csalódok.
Oldal ajánlása emailben
X