amikor nagyon kevésen múlik
2011 június 3. | Szerző: KISMADAR
Tegnap megint magam voltam este a gyerekekkel, mert Embernek nagyon sok volt a munkája. Így fordulhatott elő, hogy Peti idefent volt az emeleten, ahol nyitva volt az ablak. Lent dolgoztam a számítógépnél, mindenféle banki dolgokat intéztem, amit már nem nagyon lehetett halogatni. Megörültem, mikor meghallottam az autót, hogy Ember hazaért. Ő borzasztóan zaklatottan szállt ki a kocsiból és felfelé mutogatott. Azonnal leesett a tantusz és a fülemen a telefonnal felrohantam az emeletre, ahol is Petya békésen üldögélt a nyitott ablakban, lábait ki is lógatta a kertbe és boldogan nyalogatta a szúnyoghálót. Átvillant rajtam, hogy mi lesz ha meglát és előre menekül, de közben már le is kaptam az ablakból. Valahogy befejeztem a telefonbeszélgetést és leültem az ágyra. Azt hiszem lábon hordtam ki egy infarktust és nyugtattam magam, hogy hiszen nem történt semmi baj. Azt azonban nem tudtam meggátolni, hogy a fejemben változatos spotok menjenek azzal kapcsolatban, hogy mi lett volna, ha történik. Peti egyébként jókedvűen hintázott a zsákhintában és tudomást sem vett arról, hogy túlzottan élénk képzelőerővel megáldott anyját ízekre marcangolja a bűntudat. Azóta párszor átvillant az agyamon, hogy sokszor milyen kevésen múlnak dolgok. Pl tízből kilencszer nem felejti el az ember odaadni a másiknak a slusszkulcsot, ha nem ő megy haza az autóval, hanem visszafordul az ajtóból, hogy nézd milyen buta vagyok, ez majdnem nálam maradt. A tizedik alkalom a ciki, de a héten ezt is megjátszottuk.
Ma volt Panni ovijában a családi nap. Oda kellett volna érnem fél négyre, Peti ovijába pedig háromnegyed háromra. Embernek sajnos annyi volt a munkája, hogy csak negyed négyre értünk Peti ovijába, ami azért baj, mert fél perccel előttünk ment el a srác, aki bébiszittelné Petit a nyáron. Ez is kevésen múlt. Ráadásul nem tudtam felhőtlenül jókedvű lenni, mert ott motoszkált a fejembe, hogy ebben az oviban táncház, meg arcfestés, meg zenés előadás és ugrálóvár, a Petyáéba meg no fejlesztőpedagógus. De Panni örömét nem szerettem volna elrontani és azt hiszem nem vette észre a kisördögöt a vállamon. Különben is olyan gyönyörű tigris lett, hogy nem győztem neki puszit adni. És ő választotta, mert ő a legerősebb és legnagyobb tigris, nem pedig királylány. 🙂
Megint fenyegetőbbnek tűnik a veszély, hogy Embernek megcsappannak a megrendelései, ezzel együtt a jövedelmünk is. Azon gondolkodom, hogy vajon egészséges gyereket nevelve is ugyanígy fél az ember az anyagi biztonság elvesztésétől? Hiszen nekünk még olyan mentsvárunk is van, hogy ha nincs munkahely, elmehetünk ápolásira. Bár ezt nagyon nem szeretném és remélem, hogy kevésbé drámaibb módon rendeződik a helyzet. Ember mindenesetre most nagyon feszült és én aggódom miatta. Egy biztos. Bárhogy alakul én támogatom őt, mert benne biztos vagyok és ez jó.
már megint dühös vagyok
2011 június 1. | Szerző: KISMADAR
Peti ovijában ma volt szülői. Nem nagyon volt kedvem hozzá, valahogy nem tudom megszeretni a szülőiket. Nem véletlen. A mindenféle praktikus ügyek és naptárböngészés utén az ovi vezetője nagyon korrektül elmondta, hogy miután átszervezik a fővárosi intézmények gazdálkodását, náluk is változnak a dolgok, szeptembertől másképp lesz egy s más.
Az intézmény saját gazdálkodása megszűnik, a hasonló profilú intézményekkel tömörülnek egy GESZ nevű társulásba. Ez fog majd a javakról dönteni és ide folynak be a bevételek is. Közösek lesznek az eszközök is, pl a sulibusz is megy a közösbe. Ettől mondjuk egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekek eljutnak úgy úszni és lovagolni, mint eddig.
A fejlesztő pedagógus hölgy nyugdíjba megy, az ő helyére nem vehet fel mást. Aggódik az auti srácok egyéni fejlesztéséért, mert ezt így igencsak nehéz lesz megoldani. Ráadásul a döntéshozók szerint az intézményben túl sok a vezető, így kettővel kevesebb lesz. Az egyik történetesen az ovivezető. Az okosok szerint a szakiskola, vagy a módszertani központ vezetője eligazgatja majd az ovit is. Ennyire nem látok bele a hely működésébe, de szerintem ez hülyeség. Ráadásul ez a hölgy nekem garancia volt arra, hogy jól mennek a dolgok. Nagyon korrekt és egyenes. Az már “csak” emberi tényező, hogy az ő jó munkáját honorálják az eltávolításával, illetve az iskola jó működését az összevonásokból származó esetleges mínuszokkal. Borzasztóan imponált nekem, hogy milyen higgadtan és kultúráltan adta nekünk elő ezt az egészet, de ettől még egy baromságnak tűnik az egész. Ombudsmani jelentés van róla, hogy az auti srácok oktatása hiányos és sokszor nem megfelelő színvonalú ,erre elvonnak tőlük. Logikus. Azon gondolkodom, mikor keresztelik át a Gellért – hegyet Tajgetoszra és üzemelik be. Megpróbálok beszélni néhány jogvédő szervezettel, hogy mi szülők tehetünk – e valamit, de attól félek nem. Mondjuk tiltakozni talán akkor is van értelme, talán ennyihez még maradt jogunk, nem kell elfogadnunk mindent, mint a birkáknak.
visszafelé láncolás
2011 május 31. | Szerző: KISMADAR
Azt hiszem így hívták a szülőképzésen azt, amikor valamiben fokozatosan egyre kevesebb segítséget adok Petinek. Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap csak a fejére tettem a pizsifelsőt és ő egyedül áthúzta, meg beledugta a kezeit. Nem olyan régen még én öltöztettem. Aztán először az egyik kezét hagytam rá, aztán a másikat is, aztán csak a fejénél segítettem.
Persze tegnap vérszemet kaptam és mutattam neki, hogy ott a pizsigatya, vegye fel. Először a kezembe adta, én meg az övébe. De itt még van dolog. Elirányítottam az egyik lábát, arra akkurátusan felhúzta, a másikat meg elkezdte a rossz végéről bedugni és közben nagyon rötyögött. Az a vicces, hogy erről az egészről nem az jut az eszembe, hogy milyen szomorú, hogy hat és fél évesen nem tud egyedül öltözni és amit tud azt is lassan, hanem annak örülök, hogy már ennyit tud és főleg, hogy jó a kedve közben.
DÉ átküldte a fotókat, amiket a PECS kártyákhoz készített, úgyhogy most van dolgom bőven. Ehhez képest tegnap ruhástól aludtam el a Panni mellett. (Tudom, szégyenletes de így sikerült.) Beleszeretett A paprikajancsi szerenádja című versbe, azt énekelteti velem rogyásig, sőt már ő is énekelgeti. Valahogy furán hangzik a szájából a “meghal érted a Jancsi bohóc” Tegnap is ez volt műsoron, meg a Mátyás király, aztán reggel lett, én meg nem mostam kis zokót, nem hajtogattam és szendvics sem készült nekem. Nem baj, majd ma!
Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.”
és tényleg pakol
2011 május 29. | Szerző: KISMADAR
Elég nehezen kezdődött a nap. Ember hulla volt a tegnapi zenéléstől, így nem tolerálta túl jól Petya reggeli dobálós magánszámát. Napközben is főleg pihent, este meg dolgoznia kellett.
Mi Pannival boltba mentünk, ahol kapott lufit és a gyereknapra való tekintettel kaptak fejenként egy Kindert is.
Petyó sokat rohangált a kertben, amíg volt víz a pancsolóban, gatyában. Ember úgy látta, hogy visszatartja a dolgokat, így adott neki pelust. Utána kicsit tényleg nyugodtabb volt.
A nap végén Petya meglepett. Összepakoltam az emeletet, Petya persze kezdte szétrakni. -mikor már két doboz és annak tartalma hevert a babzsák előtt, rászóltam, hogy pakoljon. Vissza is ballagott és elkezdett rámolni. Azon kaptam, hogy válogat. Vagyis nem csak úgy dobálja a dolgokat a dobozokba, hanem az építőt az egyikbe, a gyurmás cuccokat a másikba. Jól megdicsértem, ő meg befejezte a pakolást, aztán választott a kettőből. Nagyon ügyes volt. :-)))
dobál
2011 május 28. | Szerző: KISMADAR
Ma se sokat láttam Embert. Délelőtt segített EP-nek, aminek nagyon örülök, mert szeretem az ilyen egymást segítős dolgokat. Meg EP is segített neki, mert Nagyapónál csőtörés volt és ki kell pakolni a pincét. Ennek folyományaként Embernek vagy három mappányi rajza hazajött hozzánk, mert nem lett volna jó, ha eláznak. Mindig meglepődök, mikor olyan rajzokat látok, amit rajzos ember (Ember) készített. Annyira másképp nézik a dolgokat, mint én. Nekem csak benyomásaim szoktak lenni egy dologról, ők tudják a tényleges külsejét is. Gondolom ez másfajta agy, pont ezért érdekes számomra.
Reggel Ember sokáig hagyott aludni, ezért nem tudtam boltba menni. Abból főztem, ami volt. Megpróbálkoztam életem első gyúrt tésztájával. Már régóta izgatta a fantáziámat, mert nem tűnik túl bonyolultnak, ráadásul jobban szeretem a házi dolgokat, mint a boltiakat. Ezt még gyakorolni kell, de nem reménytelen. Ráadásul Panni is segített. Délután meg zsemlét sütöttem, mert a kenyér is elfogyott, de azt már próbáltam.
Sajnos Petya egész nap dobált az emeletről. Azt találtam ki, hogy szépen lejön minden ledobált cuccért és felhozza. Elég gyorsan leesett neki, hogy mit akarok tőle és délutánra mintha kevesebb cucc koppant volna a padlón. Én meg könnyebben megőriztem a hidegvéremet, mert valamilyen módon kezeltem a problémát. Képesebb gyereknél csinálhatnék valamilyen tiltó képet, de Petyának szerintem ez még magas.
Pihenő után elterveztem, hogy rendbe rakjuk az emeletet, ami nagyjából sikerült is. Igaz, közben le kellett vinnem Petit a fürdőbe, mert úgy bekakilt és utána még a kádba is rakott. Ettől elég kevéssé voltam lelkes. Mikor az esti fürdésnél is bemutatta ezt a bravúrt, még annyira sem. Az a baj, hogy ez a dolog nagyon rosszul rögzült neki. Azt már ért, hogy a kádba ne, de akkor hová. A végén erről is csinálhatok képeket.
Ember hazajött, aztán elment muzsikálni, annak már vége, de még nincs itt, mert valahol messzebb léptek fel. A csibék szépen eldőltek és már nekem is aludnom kéne, mert az utóbbi napokban későn feküdtem.
Csütörtökön volt Panni évzárója. Elég jól sikerült, bár egy meglehetősen termetes anyuka az utolsó pillanatban elém ült, tehát Panni nem látta, hogy ott vagyok és én sem láttam sokat belőle. Az feltűnt, hogy az ünneplő ruhához le van ütve az alkarja. Én is folyton ilyen voltam gyerek koromban. Egyébként elég fura érzésem van ezektől a műsor dolgoktól. Kicsit olyan, mint a cirkuszban. Oda sem szeretek menni, mert sajnálom az állatokat, akik produkálják magukat. Tudom csúnya párhuzam, de ez van. Lehet, hogy túl is gondolkodom a dolgot, mert Panni nem tűnt lámpalázasnak. Bár péntek reggel nem igazán tudtam figyelni rá, mert jól sikerült a csütörtök esti kicsapongás. Kicsit sajnáltam, hogy Ember nem jöhetett velem, de nem tudtuk megoldani.
Pénteken munka mindenkinek rogyásig, ezért én szedtem össze az aprókat. Ember meg bringázott. Panni újra ráesett a kezére, ezért egy jó nagy tapasszal adták haza, de túl fogja élni. Csak most érzékeny neki, mert horzsolást horzsolt újra.
Továbbra is próbálgatom Petivel a szívószálat több – kevesebb sikerrel. Valamiért úgy érzem van értelme ezzel foglalkozni.
Este mikor áttettem az ágyába, felállt félkómába és véletlen lefejelte az ágy végét. Egy pillanatig megállt bennem az ütő, de szerencsére ez nem olyan volt, mint a múlt decemberi. Nem szándékos és nem is akkora, úgyhogy csak ijedős vagyok.. Azt hiszem tényleg megyek aludni, mert holnap se lesz könnyű napunk. Jó éjt
anyukabaleset
2011 május 26. | Szerző: KISMADAR
Átraktam Pannit az ágyába és fölé hajoltam, hogy adjak neki még egy alvópuszit. Ő pont akkor emelte fel a fejét, így lefejelt, mint vakond a rotációs kapát. Majd az egészről tudomást sem véve sóhajtott egy nagyot és aludt tovább. :-))
év vége felé
2011 május 25. | Szerző: KISMADAR
Jó sűrű hetünk van. Tegnap gyereknap volt Petya ovijában, ezért volt ugrálóvár az udvaron. Még nem tudtam megkérdezni az óvónéniktől, hogy tetszett- e Petyának, de remélem, hogy igen.
Tegnapra már nagyon beteg volt a telefonom, így kapóra jött, hogy el kellett menni átírni Embernek a céges adatokat a telefonosoknál. Mondtam neki, hogy hozzon valamit, ami tudja azt, amit a régi és nem kerül sokba. Valahogy nem szeretek elérhetetlen lenni, mióta mentorszülő vagyok. Szemem szám elállt, mert egy okos telefonnal állított haza. Kiderült, hogy valami vicces összegért kapta meg az előfizetéshez. Örült, mert magának is tudott olyat venni, amilyet már régen szeretett volna.
Én jókat mosolyogtam magamba, mert átjött Öcskös kedvese és mindenfélét mutatott ezen a szép új csudakütyün, amitől valahogy nagyon öregnek éreztem magam. A jó az, hogy ennek a gépezetnek elég jó a fényképezője és viszonylag könnyen átrakhatók a képek a számítógépre, onnan meg már nyomtathatók, majd laminálhatók, tehát lehet, hogy könnyebb lesz PECS képeket csinálni.
Petya egyébként ma nagyon vicces volt. Lekérte a képes dobozát és komótosan válogatni kezdett benne. Persze nincs minden, amiről képünk va, tehát végül felpakoltam a hűtőre a választható opciókat. Ő szisztematikusan elkezdte tesztelni őket. Jókat vihogott azon, hogy a dolog megint működik.
Sajnos mostanra elfáradt, de még mindig nem alszik. Elkunyerált egy könyvet, én meg engedtem neki, mert azt reméltem, hogy meg tudom neki mutatni, mit csináljon vele. Ez nem jött be, a könyv meg amortizálódik. Az a baj, hogy a könyveket nem 180, hanem 360 fokban nyitja. Vagyis a címlapot hátratekeri a hátlaphoz. Ez is lehet az oka, hogy olyan gyorsan lelakja a könyveket. Pedig mostmár eldőlhetne, mert le szeretnék menni pakolni.
Mostanában kicsit könnyebb Petivel, mert egyre tovább bírja, hogy nem értem mit szeretne, szeretne, szeretne, AKAR és csak azután szakad a cérna, ha még mindig nem ér célt. Valahogy több türelme van hozzánk, ezért is szeretném nagyon használni a képeket. Ezzel együtt már elég nyűgös, úgyhogy remélem hamar elalszik és nem fog sikítozni, meg bántani magát.
Tegnap nem rámoltam el a működésének az eredményeit (Igen, az új telefonommal játszottam.), így gyakorlatilag játékokon járunk a nappaliba. Ez engem nagyon zavar, hát gondoltam, hogy lemegyek ha elaludtak és elmolyolok vele. De Petya nem alszik, hanem itt könyvezik, meg néha kicsit kiakad, mert nem gyújthatja fel a villanyt. A végén én előbb dőlők ki és marad a kupi. Azt azért sem szeretném, mert holnap az éjszakéba fogok nyúlni és nem szeretném Embernek ezt a rendetlenséget hagyni. Ma ő próbál a zenekarával, tehát nem tud nekem segíteni.
Ma is próbáltam szívószálazni Petyóval, de ma csak rágcsálta és igen keveset szívta. Nem baj, ha egyszer ment, menni fog máskor is.
Panninak holnap lesz az évzárója és ma, mikor mentem érte, ki volt szépen készítve az egész évi munkája. Az összes rajz, amit év közben nem kaptunk meg. Magam is meglepődtem, hogy örülök neki. Holnap fehér blúzocska neki és nekem ugrik a lovaglás.
Annak is örültem, hogy felhasználták a régi fóliákat, amiket adtunk nekik. Szép virágokat készítettek belőle a folyosó padlójára. Még szerencse, hogy nem a szemétbe került.
Egyébként, ha most elalszom sem biztos, hogy baj, mert Petyó újabban hajnal 5-kor ébred és gondoskodik róla, hogy én se aludjak tovább. Akár reggel is pakolászhatok abban a szabad másfél órában.
Ezt a szívást!
2011 május 22. | Szerző: KISMADAR
Jó kis nap volt a mai, annak ellenére, hogy megint borzasztóan fájt a
fejem. Nagyapó jött vendégségbe és már jó rég nem járt nálunk. Mostam,
meg ilyesmik, de az ebéddel jól megcsúsztam. Végül a fiúk kimentek a
boltba és mindenféle grillezett állati részekkel jöttek vissza, így
mentesítve engem a főzéstól, ami nagyon nagy könnyebbség volt.
Délután megnyírtuk Petit. Apjának frizura ötlete támadt, ezért a
hajnyírót is használtuk. Peti egyre ügyesebb. Nem örült a hajvágásnak,
de az a pokoli örjöngés sehol sem volt. Most nagyon csinos. Alul fel van
nyírva, fent pedig ollóval vágta Apja. Bár én elfogult vagyok, akkor is
szépnek látnám, ha kékre festenék, de azt hiszem jó lett.
Egész nap gatyában volt és délutánig tiszta maradt a gatyója. Végül
persze csurrant a dolog, de az sem úgy zajlott, mint tavaly nyáron. Vérmes reményeket táplálok a szobatisztaságával kapcsolatban. Aztán persze úgyis Petihez igazodunk :-))))
Ami biztos az az, hogy Petya szívószállal itta a tejet. Vettem csodaszívószálat, amiben ízesítő golyók vannak és ha azon szívja fel a
tejet, kakaó, eper, vagy vanília ízű lesz a tej. Valahogy rájött a
forszára és szívogatta a kakaós tejet, én meg boldog voltam, mert ez
vitathatatlanul akaratlagos szájmozgás. :-)))
taknyos hét
2011 május 22. | Szerző: KISMADAR
Valami fura takonykór van rajtam, ettől nem voltam túl tevékeny ezen a héten. Ráadásul Ember is elég fáradt és nyűgös, tehát nem sok jóról tudok írni. Leperegtek szépen a napok egymás után. Petya szépen használja a napirendjét. Ha valamit elfelejt levenni, kézen fogva oda lehet ballagni vele a napirendhez és kijavítja a dolgot.
Sokat figyelgettem őt a héten. Azt hiszem Embernek igaza van abban, hogy leginkább az ismerős helyzeteket érti, nem annyira a szavakat, vagy bármit. Bár szerintem a beszédből is sokat megért, sokkal többet, mint gondoljuk. És azt is észre vettem, hogy nem akar rossz lenni. Ha Panni sír, néha megijed de az a benyomásom, hogy nem biztos benne, hogy nem ő a hibás. Ez viszont nagyon elszomorít, mert akkor ezeket a helyzeteket nem érti.
Egy példa ma délutánról. D-ék voltak itt (Hogy valami jó is legyen a hétben) és megeresztettem a pancsolót a csibéknek. Peti nagy boldogan odarohant és az örömtől felfokozva megtaszította B-t. B ettől szépen eldőlt és megijedt. Odamentem Petihez és elmondtam neki, hogy ne lökje fel B-t, mert az neki nem jó, mert megijed és fáj neki. Ezután Petya ott lődörgött a medence körül és nézegette B-t. Utána mellé állt, de mivel ez egy kis medence (vagy nagy lavór) csak egy lábbal lépett bele. Erre megint megdicsértem, hogy milyen jó fiú volt, figyelt B-re. Boldogan rohangálni kezdett, majd örömében jót taszajtott B-n, aki ettől felborult. 🙁
Azért az sem rossz dolog, hogy végre jó idő van. Tegnap Pannival bikinibe bújtunk és úgy parádéztunk a kertben. Panninak orvosi rendelvényre sokat kell napoznia, ugyanis ő is folyatja a nóziját, csak inkább a gyomrába, amitől még a taccsot is kidobta. Ezért aztán pénteken már oviban sem volt, de a dokinéni legalább a vendégjárást engedélyezte. D-éknek van egy normális fényképezője, így jó sok játékot végigfotóztak a kedvemért, hogy Petyának ne csak kajás PECS kártyái legyenek. Valahogy most nagyobb reményt fűzök a dologhoz,mint régebben. Eléggé elvette a harci kedvemet, hogy párszor már beleálltunk ezzel a földbe, de az oviban is dicsérik, meg itthon is ügyesebb, mint eddig volt.
a hátizsákos dolog
2011 június 5. | Szerző: KISMADAR
A hétvégén elég sokat gondolkodtam magunkon és egy meglehetősen közhelyes hasonlat jutott eszembe. Nem hagy nyugodni, úgyhogy ideírom, úgyis elbírt már ez a blog sok butaságot.
Arra gondoltam, hogy az életünk hegymászáshoz hasonlít.Mostanában azokat a hegymászókat értékelik igazán, akik magukat és mást sem kímélve a lehető leggyorsabban érnek fel a csúcsra. Hogy eközben tanultak, vagy töltekeztek – e az őket érő élményekből, mit sem számít, csak a sebesség és a teljesítmény a fontos. Különösen igaz ez a munka világára és most nem a saját munkahelyemről beszélek. Aki rendszeresen olvassa a blogomat tudja, hogy kivételesen jó helyzetben vagyok, becsülendő kollégák között. De mivel ez az egész globális dolog, nem hibáztathatók a munkaadók sem, hiszen valahol valaki tőlük is ilyen módon vár el eredményeket.
Mi meglehetősen nehéz hátizsákot kaptunk erre az útra, így szinte biztos, hogy nem tudunk az élbolyban haladni. De a súlyos hátizsáknak előnye is van. Sok minden fér bele. Egy fajta túlélőcsomag. Szeretném azt hinni, hogy nehéz helyzetben találunk majd benne összetartást, szeretetet, megbecsülést és talán az alján egy kis önbecsülést is, hiszen a nagy egészhez képest elenyésző apró eredményeinkre azt hiszem joggal lehetünk büszkék.
Egy szó mint száz, az életünk verseny, de ebben a számban nincs paralimpia.
De túl az agymenéseken elmesélem a hétköznapokat is. Ember sajnos eléggé rosszkedvű volt, nagyon a szívére vette, hogy nem jól alakulnak a dolgai. Nem bírtam nézni és szombaton délután elküldtem bringázni. Ez még mindig működik. 🙂 Kicsit jobb kedve lett, én meg még most is szeretem nézni, ha bicajra ül. Egy nagyon szép öreg versenybringája van és tud is vele rendesen biciklizni, ráadásul nem mackóban, hanem mezben. Szóval jó az egész.
Pannival elmentem szombat délután görkorizni és nagyon ügyi volt. Egyszer sem esett el és ugyan fogta a kezemet, de nem húzatta magát. Délelőtt, mikor mindannyian elmentünk sétálni, bringával jött és már nagyon ügyes azon is.
Petya azért volt hős, mert alsónadrágot kapott a pancsoláshoz. Láthatóan nem akart belepiszkítan. Apja vécére is ültette, de a peló a megfejtés. Akkor is nagy eredmény a tavalyi állapotokhoz képest.
Délután tortát csináltunk Pannival, mert DÁ-nak szülinapja volt. A piskótához Panni keverte a tojássárgát a cukorral és a lisztet. A túrókrémet is ő keverte és a díszítés is az ő munkája volt. Nekem maradt a tojásfehérje, a sütés és a gyümizselé.
Este átlógtam Anyuékhoz társasozni, mert Öcskös kedvese hozott Cluedo-t, mert tudja, hogy nagyon szeretem. Meg sangriát is Spanyolországból, amit napközben nem akartam a gyerkőcök előtt inni. Így aztán éjfél után estem ágyba, de jó volt kicsit zülleni.
Ma D-ék jöttek, jó nap volt. Á sütött és örült az ajándékának, DÉ-t pedig elcsaltam a kínai boltba, mert nem bírok tovább hosszú nadrágban járni. Peti többször elvesztette ugyan a türelmét, de viszonylag könnyen meg lehetett nyugtatni. Sajnos tönkretette két szakácskönyvemet. Az egyiket nem szerettem, de a másikat nagyon. Talán megveszem újra, de csak akkor, ha már lesz megfejtés Petya pakolási hajlamának megfékezésére.
Estére persze feje tetején állt a ház, főleg Petya jóvoltából, de egész gyorsan rendbe tettük és viszonylag összeszedetten feküdtünk le aludni. Remélem a jövő hét hoz valami jót, hogy Ember ne legyen ilyen borzasztóan zaklatott. Ugyan ma is volt bringázni és felőlem minden nap mehet, sőt örülnék neki, de jó lenne őt jókedvűnek látni.
Oldal ajánlása emailben
X