lopott idő
2009 május 20. | Szerző: KISMADAR
A nagy önsajnálásban elfelejtettem megírni, hogy loptam magamnak fél órát, mikor Panniért mentem a bölcsikébe.
Sokszor érzem úgy, hogy túl sok az átgondolni és rendszerezni valóm és meg is vannak a dolgok a fejemben, de nincs idő és hely, hogy rendet tegyek. (kezdek belecsavarodni ebbe a rend-dologba)
Szóval úgy gondoltam, Panni elgalerizhet még egy fél órát a bölcsi udvarán, én meg meghívtam magam egy jeges kávéra(kis lelkifúrdalás, elvégre vacakul állunk) és végre csináltam a füzetembe két naprendet Petinek. Egyet munkanapra, egyet munkaszünetire.
Ha már ott voltam, megterveztem Ember új munkalapját is. Ennyivel kevesebb marad későbbre.
túl a nehezén
2009 május 20. | Szerző: KISMADAR
Hétfőn megvolt a tárgyalósdi. Sokkal jobb ajánlatot kapott Ember, mint vártuk, de persze ahhoz nem eleget, hogy ne legyen gond a váltás. Két dolognak nagyon örülök. Az egyik a partnerek felől jövő korrektség, a másik, hogy Ember milyen jól csinálta ezt az egészet. Sokadszorra bizonyosodik be, hogy az ő normális természetével messzebbre lehet jutni, mint az én hirtelenkedéseimmel.
Persze megpróbálok pluszokat vállalni kék könyvvel, ha lehet. Úgy sejtem, ott is többen várnak munkára, mint amennyi van. Meglátjuk.
Hétfőn elvittem Petit a Koraiba, Ember bringával jött utánunk. Nem is lett volna semmi gond, ha kedves barátaink, akiknél vasárnap vendégeskedtünk, nem poénkodtak volna azon, hogy félek a vezetéstől. Így kicsit nehezebb volt, de azért jól ment.
Zs kiderítette, hogy igaz, hogy a Korai 5 éves korig lát el gyerekeket. Esetleg még egy évünk lehet, de az is sanszos. Az a gond, hogy nem csak egy intézményt veszítünk ezzel. Persze tudom, nem megy senki az Antarktiszra mozgóárusnak, de a folyamatos kapcsolat biztos lazulni fog és (végre elsüthetem egyik kedvenc szófordulatomat) ez úgy emberileg, mint szakmailag megviseli a családot. Gondolom az emberi részt nem kell bontogatnom, viszont a folyamatos szülőnevelés nagyon fog hiányozni.
Egyébként meg esszük egymást Emberrel, de már leírni is unom. Azért teszem csak, mert hozzá tartozik az életünkhöz. A köreink a szokásosak. Vezetés, rend gyereknevelés, ki mit végez.
Holnap jön E megcsinálni az utolsó felvételt Petiről, de Pannival el kell menni a dokinénihez, aki délután rendel, mert folyton csipás a szeme. Sűrű nap lesz.
érzelmek
2009 május 16. | Szerző: KISMADAR
Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt napokban nagyon vittek az érzelmeim. 0% hideg fej, pedig nagy szükségem lenne rá.
Csütörtökön valahogy minden összejött. Reggel koccantunk a Méta utcánál, de szerencsére senkinek nem esett baja. Persze megint nem mi voltunk a hibásak.
Ezután bent is elég zizi voltam. Még annak sem tudtam igazán örülni, hogy fönöknőm sütött nekem névnapi muffint. Illetve örültem, csak nem látszott.
Mikor indultam Petyáért is bepöccentem, mert Embernek ugyan semmi dolga nem volt, de nem jöhetett velünk, mert a munkaidejét ki kell töltenie. Szerintem teljesen logikátlan és fölösleges hülyeség, hogy ott üljön, miközben mind tudjuk, hogy napok kérdése, hogy ténylegesen jóval kevesebbet dolgozzon(és keressen)
Ebben a szellemben indultam el és nem lettem jobb kedvű, mikor megcsörgettek az oviból, hogy feltétlenül érjek oda négyig. Nem tudom felvenni a telefont, ha vezetek, mert rosszalkodik a fülesem, viszont utálom, hogy nem tudom, ki csörget. Éljen a mobil!
Hazafelé is beszoptam minden sorompót és egyebet, ezért elég sokáig tartott, hogy a bölcsibe érjünk, ott pedig boldogan konstatáltam, hogy egy ügyes “rászoruló”szülőtárs mindkét roki helyre felállt. Nem szeretem a dühös Petyát messze hagyni és felvinni sem, így simán ráálltam a hátára és futottam Pannival oda és vissza. Érdekes módon törelmesen kivárták, hogy beszálljak és elinduljak, de persze folyamatosan lefelé néztek. Remélem ők máskor nem állnak oda, ahová nem nekik kéne. Utólag, persze dühös voltam magamra, hogy milyen idegbeteg vagyok, meg miért zavar, hogy Petya két perccel többet dübizik a hátsó ülésen. Végül behúzott kézifékkel harmadikra beálltam a kapun és hazaértünk.
Pénteken is hasonlóan hülye voltam, kisebb kihagyásokkal. Bent inkább nem gondoltam rá, hogy az utolsó ötezresünk lapul a tárcámban. Elméletileg tegnapra lett volna a határideje, hogy kiderüljön, mit akar a cég Embertől, de csak annyit tudunk, hogy hétfőn háromra várja a főfőnök. Nesze neked Korai.
Az újságíráson is töröm a fejem, mert van cikkötlet, amit jól meg lehetne csinálni, de minek, ha annyit érek vele, mint a múltkorival. Azt hiszem, azért megírom és majd meglátjuk. Csak van vele egy csomó munka, mert interjút is lehetne bele tenni.
Egyébként tegnap estére bulira voltunk hivatalosak és csodák csodája, Anyu elengedett. Eléggé kókadtak voltunk és gyorsan eljöttünk. Teljesen fura volt, hogy együtt megyünk és nem azért, hogy Ember énekeljen, én meg nézzem. Hakicsit is jobb a kedvünk, jól is sikerülhetett volna. Kaptam ajándékot, pedig nem én voltam az ünnepelt, csak az egyik lánynak eszébe jutottam. Jól esett.
Egyébként anyagilag megint Apósom húzott ki minket a csávából, de ezt már nagyon nem szeretem. Eleget búsongtam már itt arról, hogy felnőtt fejjel én szerettem volna öreg szüléimet pátyolgatni és nem fordítva. Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy önérzeteskedjek, mert jóval több pént költünk, mint amennyit keresünk.
Logikus lépés az lenne, ha elköltöznénk innen egy olcsóbb lakásba, de egyrészt ez az otthonunk, másrészt nagyon ár alatt tudnánk csak eladni és Anyuval is csúnyán kitolnánk.Szóval ez az ötlet nem ötlet.
Arra is gondoltam, hogy ha Embertől kevesebb munkát kér a cég, vállalok én többet cégen belül. Elméletileg lehet, de még egyeztetni kell. Persze droid meló, nem olyan, mint a rendes munkám, de szeretem ezt a helyet és nem akarok elmenni innen. (Hol süt másutt a főnök sütit?)
Egyébként, hogy valami kellemeset is írjak, ma kárpótol az időjárás az elmaradt névnapi sütöetésért. Míg Anyuval elmentünk vásárolni, A fiúk (Ember és Öcskös)nekiláttak a bepácolt húst sütögetni a tűzrakóban előállított faszénen. Én megindulás előtt beraktam a sütőbe egy jó adag újkrumlit vágott elével lefelé sülni. Igencsak finom lett az ebéd . Csináltam kétféle husit, férfieledelt (tarját fűszeres fokhagymás pácban) és csibeeledelt(mézes szójaszószos csirkemellsaslikot). Az urak még a párolni való zöldséget is a grillen csinálták meg, csinos alufóliabatyukban.
Panni reggel óta bugyiban van és még nem pisilt be, pedig már aludt is egyet(kopp,kopp,kopp)
Szóval úgy fest, hogy a mai nap szép.Remélem nem sárkányosodunk meg estére.
fent és lent
2009 május 13. | Szerző: KISMADAR
Vicces az élet. Tegnap igazán vacakul voltam, mert hétfőn este mindent megettem, amit a gyerekek nem. Sárgaborsó, szalonna stb. Nem szoktam ilyet csinálni és szerintem ne is fogok rászokni.
Végül tegnap nem dolgoztam, hanem rendbe tettem a ruhákat, amiket már régen kellett volna, meg játszottam a számítógéppel. Öcskösöm talált egy új stratégiai játékot, amivel elég jól el tudok szórakozni.
Mára viszont semmi bajom nem volt. Ma van a névnapom és nagyon jól sikerült. EB nap volt, utána pedig szaladtunk be a dolgozóba, mert az egyik kolléganőnk kölcsön adta az autóját, hogy elhozhassuk Apósom hűtőládáját.Már rég mondta, hogy hozzuk el és idén tényleg szeretnék eltenni gyümölcsöt, meg ilyesmit télire.
Bent most nem a legkellemesebb, mert egyik napról a másikra kirúgták az egyik kulcsembert, aki ráadásul kedvelhető is volt. Ha jól tudom bőven az alapítok közt volt. Persze ettől mindenki leakadt, de mit lehet tenni?Dolgozunk tovább, csak egyre kevesebb kedvvel. Lehet, hogy holnap kapunk valami magyarázatot, persze kérdéses, hogy mennyire őszintét.
Ember szerződése is meglesz talán a héten. Az már biztos, hogy jóval kevesebb pénzből kell gazdálkodnunk, de remélem, Ember kicsit pihenhet. Azt sem bánom, ha dekoratőr létére nem kell egész nap vezetnie és könyves dobozokat pakolásznia.
Apósom is hazajött velünk, így együtt tudtunk ünnepelni. Anyu és Öcskös is átjött és elengedtek minket pizzáért. Eredetileg grillezést terveztem, de az idő nem kedvezett ennek, így maradt a pizza.
Este mindenki eldőlt, már csak én vagyok fent és őrülök a névnapomnak, meg a sok kedves köszöntésnek, amit kaptam. 🙂
vasárnap
2009 május 10. | Szerző: KISMADAR
Ma is jó mozgalmas napunk volt. Reggel vendégségbe jött Nagyapó húga a férjével. Eléggé tartottam tőle, mert csak az esküvőnkön találkoztam vele és azok a vonások, amiket Apósomban és on meglehetősen kedvelek, egy idősebb hölgyön nem hatnak túl bizalomgerjesztően. Ráadásul a családi legendáriumban sem felhőtlen a híre.
De korán jöttek, kedvesek voltak és gyorsan mentek. Utána egy picit mindenki megnyugodott. Kicsit aggódtam, hogy veszik Petyát, de mindenki ügyes volt.
Megcsináltam amit az ebédhez kellett, aztán elszaladtunk pelust venni, mert pénteken kérték a bölcsiben. Anyu adott egy kis kimenőt, így sétáltunk is egy rövidet. Megbeszéltük többek közt, hogy úgy tűnik, a veszekedéseinknek is van értelme, mert mostanában nincs leki ismeret fúrdalásom, ha este egyedül hagyom Embert a gyerekekkel, mert intéznem kell valamit. Tudom, hogy hülyén hangzik, de volt, hiszen fáradtan jön meg a munkából és nem erre vágyik, de az sem túl megnyugtató, mikor pörgök az intézni valókon.
Öcskösömhöz jött egy lány és nem igazán tudtak elszeparálódni, mert tele volt velünk a kert. Nem úgy tűnt, hogy el akarnak,de fura szitu volt.
A pihenő ma nem sikerült igazán jól, mert s csibék nem aludtak, én viszont megnéztem a Giro-t. Armstrong azt hiszem még sosem indult és elég vegyesek az érzelmeim vele kapcsolatban. Emlékszem, mikor az első Tour-t nyerte, még nagyon drukkoltam neki. Az alpítványa is jó dolog, de olyan, mint egy droid és ez nem túl szimpi.
Petya a pihenő alatt folyton le akarta venni a pelusát, hát engedtem, hogy alsónadrágban legyen a kertben. Első lépés a szobatisztaság felé, vagy csak meleg a pelus? Esetleg is-is?
Estefelé felhívott egy barátnőm és elmesélte, hogy látott egy filmet autizmusról, ahol beszéltek egy tíz gyerekes családról, ahol négy gyerek autista. Megkérdezte, hogy minek szülnek tíz gyereket, ha tudják, hogy auti lehet. Mondtam neki, hogy gynítom, hogy egészséges gyereket szerettek volna, mire azt mondta, hogy de már volt nekik. Végül oda tudtunk kilyukadni, hogy nincs jognuk ítélkezni és fontosabb, hogy milyen fejlesztést kaptak a gyerekek.
Teljesen ki volt akadva, hogy a lakás szét volt verve és minden lelakatolva. Nem kérdeztem meg, hogy mi a nagyobb érték, a gyerek, vagy a lakás.
Nem tudom megérteni, hogy egy alapvetően értelmes és jószándékú ember, hogy tud ilyen hülyeségeket beszélni.
Tudom, fontos a lakás, én is mindig nézem az auti filmeken, hogy a miénkkel ellentétben pl a simis filmben milyen rendes a háttér, de Petya a legfontosabb. Idővel ez is kialakul. Ezért gondolkodom olyan sokat az “auti akadálymentesítésen”. Igazából egészségeseknek is jólesik az átlátható, nyugis környezet.
Vacsira palacsinta volt, M néni ajándéka. Aztán fürdés, miközben Ember dolgozott.
Sajnos, míg Pannit fürdettem, Petya kicsórt egy tubus temperát és békésen szétkente magán és a környezetén. Meg is kóstolta, de Ember mondta, hogy nem mérgező. Kicsit megis nyugodtam és váltott vízben lemostam Petit. Sajnos, mivel Apja dolgozott, nekem kellett Petya haját megmosni és nem volt hozzá kedve. A végén úgy néztm ki, mint aki ruhában fürdött és párszor meg is harapott Petyó. Sajnos nagyon kikelt magából, eltartott egy darabig, amíg megnyuodott.
Aztán már csak az esti teszvesz maradt. A törpék korán eldőltek, így most kicsit korábban blogolok.
Holnapra szinte semmi nincs kész, de már nem akarok zörögni, így marad a reggeli kapkodás:-(
simi
2009 május 10. | Szerző: KISMADAR
Megpróbáltam beilleszteni, de valamiért nem sikerül. Ha valakit érdekel az autizmus, szeretettel ajánlom az Indexen a Simi sosem kért enni című rövidfilmet.
Egyébként a kommentek gyönyörűen mutatják a nagy magyar átlagot a kedvestől a jó szándékú tudatlanon át a vastag nyakú bunkóig.
amire a héten nem volt idő
2009 május 9. | Szerző: KISMADAR
Valahogy mindig elaludtam, vagy a gép hagyott cserben, pedig bőven van miről írnom.
Felbuzdulva az Eb előadásokon hallottakon és a Zs-val megbeszélteken Petyánál vezetjük be a tárgyas napirendet. Ez arról szól, hogy a napirendi pontokhoz tárgyakat rendelünk. Mikor már fixen rögzültek a dolgok, a tárgyakkal előre jelezhetjük Petyónak, hogy mire számíthat az adott napon. Ezzel egy igen jelentős stresszforrástól szabadítjuk meg és növelhetjük a kompetenciaérzetét(jó kis szó mi?) is. Az autistáknál sokszor okoz gondot, hogy nem igazán tudják, mi jön.
Persze most még csak a tárgyak bevezetőjénél tartunk, de jó kis agytorna megtalálni a megfelelőket.
Száműztük a fotelt is, ami Petya “háza” volt. Mostanság egyre ritkábban használta, megnyugodni sem járt már bele.Ettől függetlenül igen aljasnak éreztem magam, mikor megkértem Anyut, hogy vigyék ki a szobából, amíg nem vagyunk itthon. Nagyon féltem, hogy mit fog Peti reagálni, de különösebben nem rázta meg. Játszósarkot csináltunk a helyére kis asztallal, ott már többször játszottunk. Készülök a nyárra, amikor “napirendi pont”lesz az asztali játék, naponta 1-2 alkalommal.
Egyik este Petyó lekérte a gyurmát a szekrény tetejéről és játszottunk vele.Nagyon ügyi volt, mert emlékezett rá, hogyan nyomták Zs-val a Fejlesztőben a fokhagymanyomón, meg utánozta, ahogy én formáztam a formákkal és kivárta, mikor Panni jött, ráadásul az utolsó után simán beletörődött, hogy vége.
Csütörtökön anyák napját tartottunk Cs-val, vagyis megléptünk este és sétáltunk egy nagyot, meg beültünk egy pizzériába. Sajnos náluk most elég nagy gebasz van, de drukkolok nekik, hogy kimásszanak belőle. Ennek ellenére jó volt úgy beszélgetni, hogy nem kiabáltak közbe a csibék.
Ma barátaink jöttek vendégségbe, volt kolléganőm és a kedvese. Az esküvőjüket szervezik :-)))))
A Koraiban érdekes volt, hogy Peti valamin nagyon feldühödött, de Zs. segítségével végigcsinálta a feladatot. Remegett a keze az idegességtől,de nem szaladt el, mert tudta, hogy ha megcsinálja, amit Zs kér tőle, meglesz a jutalma. ( a kiválasztott játék)
Régebben nem volt képes ilyesmit belátni, úgyhogy ez elég nagy eredmény. Remélem nyáron tudok én is ilyen következetes lenni.
Az EB felvétel elég jó lett ahhoz képest, hogy mennyit nyüstöltük a Petyót érte. Ügyesen vágták, így nem látszott, mennyi hibát követtünk el, míg Petyó is megértette, mit akarunk tőle.
Panni nagyon fárasztó periódusban van. Azt hiszem valami olyasmiről van szó, hogy mostanában jön rá, hogy ő meg én az kettő. Sajnos ez valamiféle felfokozott ragaszkodással jár együtt, meg sok hisztivel. Gyanítom, hogy nemsoká végleg elválasztja magát. Őszintén szólva nagyon nem is bánnám már. De most ott tartunk, hogy mindent velem szeretne, Apát meg nem szereti. Persze Apjának ez rosszul esik, hiába tudja, miről szól a dolog.
Rájött, hogy a fiúk és a lányok nem egyformák, de nem tudom honnan. A bölcsiben azt mondják, ők még nem foglalkoznak ezzel. Mindenesetre majdnem hanyatt estem, mikor egyik reggel Panni bejött a fürdőbe, gondosan becsukta az ajtót, majd közölte, hogy azért, hogy be ne jöjjenek a fiúk. 🙂
Tegnap este bevásárolni voltam és vettem Petyónak egy jó csomó műanyag labdát hálóban. Azt gondoltam, célba fogunk vele dobálni, mint Zs-val szoktak. Mire kimentem reggel, beletették a medencébe és Peti a közepén fickándozott teljes boldogságban. Majd teszek fel képet 🙂
egy újabb szép nap
2009 május 2. | Szerző: KISMADAR
Elmentünk és megnéztük a lovacskákat. A gyerekek végül nem lovagoltak, mert Petya elég rosszul bírta a tömeget, meg szerintünk azon is meg volt sértve, hogy ez nem az a lovarda, ahová régen járt.
Végül találtunk egy játszóteret hintával, ahol viszonylag megnyugodott, meg egy szép nagy csúszda is volt, amin Panni gengszterkedett. Persze megkérdeztem a tudnivalókat a terápiás lovaglásról és nem tűnik nagyon húzósnak, bár nem szeretném már jobban megterhelni a pénztárcánkat. Szép kis dilemma. Az tetszett, hogy kérik a gyerkőc orvosi papírjait és szombaton is lehet menni.
Panni a lovakkal beszélgetett és bemászkált az istállóba. Mikor láttuk, hogy Petya nagyon fáradt, hazaindultunk és elaludtak az autóban. Kicsit kerültünk is, hogy tovább alhassanak.Végül maguktól ébredtek és jókedvűen.Itthon már készen várt minket az ebéd, mert előre dolgoztam és ebéd után fagyiztunk is. Öcskösöm bográcsban készített kakaspörit, ami mindenkit jól elszórakoztatott. Apja csinált nekem fűszerpolcot, olyan szép lett a konyhánk, hogy rá sem ismerek. Este az aprónép kidőlt, mi meg nézzük a Csengetett Mylord?-ot 🙂
vegyes
2009 május 23. | Szerző: KISMADAR
Egy csomó jó dolog történt a hét második felében. A néni, Petya óvónénije rögtönzött fogadóórát tartott, mikor vittük Petyát és elmondta, hogyan tudnak Petivel dolgozni. Ebből kiderült, hogy feltétlen kell még neki az egyéni fejlesztés(mármint Petinek). Erre Zs azt mondta, hogy indokolt lehet a még egy év Korai :-)))). Persze jövőre ugyanitt fogunk állni, de találtam a közelben egy frissen végzett gyógypedagógus lányt, aki már foglalkozott autista gyerekkel és szeptembertől vállalná Petyát. Kérte, hogy Zs segítsen neki. Ez azért jó, mert egy év alatt “átszokhatunk” hozzá.
Egyébként a hét vége a bulizás jegyében zajlik. Csütörtökön a nemrég elküldött srácot búcsúztattuk, pénteken pedig a volt kolléganőm névnapját ünnepeltük.Mindkettő jól sikerült. A csütörtöki bulin nem akartunk soká maradni, de búcsúzásnál leragadtunk főnöknőm mellett és beszélgettünk vele egy jó másfél órát. Elég kellemes volt. Sokat foglalkoztat, mert nem nagyon ismerek ilyet, mint ő. Általában a négy gyereket nevelő főnénik nem hordanak miniszoknyát, nem feltétlenül csinálnak problémát abból, hogy ki kell rúgni valakit stb. Azt külön kedvelem, hogy nem hallottam még “fúrni” senkit és nyavalyogni, meg intrikálni sem.Ugyanakkor van benne egy jó adag olyan “csajosság”, amit általában a legkevésbé sem kedvelek. Gondolom,ezért érdekes nekem.
A pénteki esemény más volt. A részt vevők jó része a gitározós, hívős embercsoportból került ki, ezért énekeltek, mi többiek, meg hallgattuk. Nagyon jó volt, hogy örültek, meg az is, hogy nem volt kötelező nekem is ilyen módon örülni.Sajnos Ember fáradt volt, tehát viszonylag korán leléptünk és autóztunk kicsit.(Egyébként mindenkinek ajánlom a Spájz nevű vendéglátóipari üzemegységet a Bazilikával szembeni kis utcában)
Ma nem sok pihenés volt, főleg Embernek nem. Peti sokat dobált, meg lófrált, nem találta a helyét. Most az ő szeme csúnya, kamillázzuk, de lehet, hogy hétfőn még itthon marad. Egyébként Panni megoldotta a szerdát, ugyanis szerda reggel tiszta szemmel ébredt. Utána az enyém ragadt össze és most sajnos Petyán a sor. De úgy látom, gyorsan lefolyik, bármi is ez.
Matekoztunk is egy csomót, mert Apósom azt mondta, szívesen segít nekünk, de tudni szeretné, hogy pontosan milyen kiadásaink vannak, hogy hogyan ütemezze az övéit.Ennek kapcsán átgondoltuk az átgondolandókat és kiderült, amit már úgyis tudunk, vagy eszünk, vagy lakunk. Csak az a fura, hogy ez már elég régen így van. Meg, hogy ismerek több családot hasonló helyzetben, mégis élnek és nem kerülnek utcára. Gyanítom, ott is a nagyszülők keze van a dologban.
Anyuval meg kellett értetni, hogy én szeretném a csekkjeinket tárolni, mert ezen már többször megsértődött. Úgy érzi, hogy a feje felett intézzük a dolgokat(persze trehányul) és ő mindenből kimarad.Levezettem neki, hogy miután befizette és a kockás füzetében lekönyvelte a számlákat, nemigen marad ki semmiből, míg ,ha elviszi, befizeti, elkönyveli, eltesz, akkor mi igen. A végén ő csodálkozott a legjobban, hogy miért is akadt ki.
A kert is kezd adakozó lenni. Érik az eper és van zsenge zöldborsó.Pedagógiailag bajban vagyok a megeszem a kertben a bogyókat témával, mert nem lenne szerencsés, ha valamelyik törpifjonc a tiszafa bogyóját benasizná. Leginkább zugeszem, mikor nincsenek kint:-)
Petinél egyre jobban működik a tárgyak és események kapocsolása. Tényleg Pavlov kutyájával kocog ebédelni, de ez valahogy nem zavar.Délután megcsináltam a fotókat is a napirendjéhez, mert a Korait és az ovit nem tudom mással jelezni.
Holnap jön Apósom és bográcsolunk egy nagy pörit. Remélem, jó idő lesz.
Oldal ajánlása emailben
X