szalma
2011 május 2. | Szerző: KISMADAR
Ember elutazik egy hétre muzsikálni (ha még nem említettem volna 🙂 ) Ma ment, lehet, hogy még felhív egyszer a határról, aztán magam vagyok. Ez persze nem igaz, mert többen mondták, hogy ha bármi kell, csak szóljak. Pl a főnöknőm. Azért ez nem semmi. Megint betegállományban voltam, ma visszatántorgok, ráadásul ma valahogy minden balul sült el a munkában és akkor még ilyen kedves. Szóval ha valaha munkahelyet váltok, ezt a részét nagyon fogom sajnálni a dolognak. Bár igazából úgysem kapkodnak utánam, úgyhogy élvezhetem még egy darabig. :-)))
Úgy terveztem, hogy mára ki lesz takarítva a lakás és televásárolva a hűtő, ruhák a szekrényben, hogy minél kevesebb dolgom legyen. Hát ez nem jött be. Szombaton már el is kámpicsorodtam, mert tegnap volt a Fogadj el majális, így gyakorlatilag egész nap nem voltam itthon, a fenti elvárások pedig igen kis részben teljesültek. Pedig jó volt a szombat. D-ék jöttek és a változatosság kedvéért husit sütöttünk a parázson. A gyerekek is jó fejek voltak, bár picit nyűgösebbek, mint általában. Ezért nemigen tehetek szemrehányást nekik, mert magasan én voltam a legnyűgösebb a társaságban.
Estére összeraktuk a cuccot, ami ment ki és lefeküdtem, lesz ami lesz hangulatban. Reggel még mindig azon paráztam, hogy oda kell vezetnem. Ezt persze Ember nem igazán bírta cérnával és jól összevitatkoztunk, majd elvitt ő a gyerekekkel együtt. A majális jól sikerült, bár nagyon esett az eső, én meg szandálban mentem ki. Nagyon népszerű volt a tábla, amit csináltunk. Felnagyítottuk az érzelmeket ábrázoló piktogramokat és hozzájuk kellett párosítani az érzelmeket. Akinek nem ment az olvasás, annak mi segítettünk. Érdekes módon a gyerekeknek jobban ment, mint a felnőtteknek. Az Esőemberből is vittünk egy sztereotípiát. Megtöltöttünk egy edényt üveggolyóval (az üveggolyó beszerzése külön izgalmakra adott okot, de végül a Butler’s kihúzott a pácból) és meg lehetett saccolni, mennyi van benne. Mondván, hogy az Esőember tudná, hiszen a gyufaszálakat is tudta.
Estére hulla voltam, de azért örültem. Ember valamennyire rendet tett és a gyerekek is jó fejek voltak. Csak nagyon gyorsan lett ma reggel.
Már csak a pénteki kérdőívezésről nem írtam. Ez is jól sikerült. A gyerekek buliztak, mi meg írtunk és jól szórakoztunk. A koraisok örültek nekünk és Ember egy csomó puszit kapott csinos hölgyektől, tehát neki biztosan megérte odamenni. (Egyébként nekem is, mert örültem, hogy ennyire szeretnek ott minket) Találkoztunk LE -ékkel is. Ők Early Bird-es szülők, csak nem a mi csopinkból. Hihetetlenül jó fej fiuk van, aki azt hiszem kedvel engem. Legalábbis bekucorodott az ölembe és eldiskurált velem a nevemről. Ez eléggé foglalkoztatta őt. Annyira, hogy a Felvonulási téren is erről beszélgettünk, mert kijöttek megnézni minket. (Ők is tagjai a majdani egyesületünknek.) Hoztak nekünk egy üveg meleg teát, ami sokkal praktikusabb dolog, mint sápítozni azon, hogy a szandálomba folyik a víz. :-)))
Ma munka, aztán Petiért mentem, utána el kellett szaladni a gyerekorvoshoz, mert a Petyára vonatkozó táppénzes papírt nem tudták kiadni, mikor ott voltunk. Petya kicsit hisztizett, de azután várt és mikor megláttak, ki is hozta az asszisztens hölgy a papírt. Utána be is tudtunk menni Panniért az oviba, bár az udvaron voltak és Petya sosem érti, miért nem maradunk játszani. Aztán hazaértünk és a szokásos itthoni dolgokat csináltuk, csak korán vacsiztunk, mert Peti éhesnek tűnt. Ő már meg is fürdött. Még hátra van Panni meg én és egy csomó apróság, úgyhogy megyek is.
A hab a tortán, meg a meggy a habon
2011 április 28. | Szerző: KISMADAR
Ugyancsak kalandos nap volt a mai. Azt terveztem, hogy bemegyünk a bölcsibe, Panni volt gondozónőjéhez, mert kért tőlem egy könyvet. Utána doki néni, a táppénzes papírért meg, hogy azért lássa Pannit. Ezután vonattal be DÉ-hez és munkálkodás a vasárnapi rendezvénnyel kapcsolatban. Kellemesnek ígérkezett. Pannival a tömegközlekedés nem gond, még várta is, hogy metrózzunk.
Ezzel szemben reggel telefonáltak az oviból, hogy Petya beteg, menjünk érte. Elmentem fürdeni, de alig kezdtem zuhizni, az összefolyóból visszajött a víz. Ezután futás a bölcsibe, Ember elvégezte a munkáját, felszedte Petit és irány a rendelő. Peti tényleg beteg, ki maradjon itthon? Végül én vagyok a szerencsés nyertes, mert Embernek mindenképp dolgoznia kell, mivel jövő héten nem lesz az országban. Hogy még jobb legyen a dolog, Panni lábán kiütéseket találtam. A doki néni szerint allergia a macskára, irány a bőrgyógyászat. Itt másfél óra várakozás után kiderült, hogy nem allergia, ekcéma, semmi gond. Kicsit kiakadtam, mert Panni a várakozás végére türelmét vesztette és sírva ment be a rendelőbe. Itt az asszisztens hölgy elkezdett vele üvöltözni, hogy hagyja abba a hisztit, mert sokan vannak még kint. Erre én is felkaptam a vizet és elmondtam neki, hogy ha nem kéne ennyit várni és kiraknának egy sorszám osztó valamit, nem pilledne el a gyerek és nem hisztizne az éhségtől ebédidőben. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy komolyan felbosszantott, hogy milyen lassan zajlott az egész, ráadásul egy leleményes srác kihasználva azt, hogy Pannira vártam, behúzott az orrom előtt. Bosszantott az is, hogy egy nő pici babával várt, de rajtunk kívül senki nem engedte előre. Történetesen cigány nő volt és én nagyon haragudtam, mert senki nem ült mellé és nem volt vele figyelmes. Pedig kedves volt és nagyon helyes volt a kisfia is.
Én már letettem róla, hogy DÉ-nek segítsek, de Ember kihúzott a pácból, bedobtak minket DÉ munkahelyére. Itt elég jól haladtunk a dolgunkkal. azután DÉ-nél megvártuk Embert és Petyát, azután DÁ-t is és hazajöttünk. Jó későn értünk haza, de nem volt rossz kedvünk.
Petyának került fogorvos, már a jövő hétre adott volna időpontot, csak Ember nélkül nem tudom elintézni, így plusz egy hét. Először csak vizsgálatok lesznek, utána kapunk időpontot a tényleges fogászati ténykedésre.
A gyerekorvosunknál vicces volt. Kicsit kellett várni és Petya nagyon jó volt. Csiripelt és sétált, úgyhogy megnéztek minket, de nem bántotta magát. Egyébként egész nap nagyon jó kedve volt. Remélem holnap is az lesz. A dokinéni ahogy meglátta őt behívott minket. Mi mondtuk, hogy előttünk szeretne bemenni valaki valami papírokkal, de közölték, hogy ha ők azt mondják, hogy Peti bemegy, akkor bemegy. Velünk jött a nő a papírokkal.Szeretem, hogy szeretik Petit.
Holnapra hívtak minket a Koraiba valami utánkövetésre, szívesen megyünk. Le kéne már szokni róluk, de annyira szeretem őket és legalább holnap délután is jól fogjuk érezni magunkat.
Töröm a fejem
2011 április 27. | Szerző: KISMADAR
Mostanában egyre többet azon, hogy milyen világban is élünk. Ez egy jóféle öregasszonyos közhely, de azért még nem vonnám le a lelombozó konzekvenciát a korommal kapcsolatban.
Többek között azért borongok mostanában, mert Panni ugyan nem beteg, de a gyerekorvosunk – még mindig látatlanban – közölte, hogy biztosan középfül gyulladása van, különben a másik orvos nem írt volna antibiotikumot, vagyis Panni nem mehet oviba. Ember nem tudta elvinni, hála Petya szünetének, így maradt a távgyógyítás. Én itthon táppénzen, amit több okból sem szeretek. Ha nem olyan kollégáim lennének amilyenek, már biztos nem lenne munkahelyem. De előbb, vagy utóbb érthető módon unalmas lesz nekik, hogy velem mindig csak a baj van. És nem ők lesznek a hibásak. Fura egy társadalom, ahol hendikep a gyerek, de ez van és ez régebben is így volt. Egyébként kimaradt az ovis anyák napja is, de lesz még elég alkalom. Meg mentem volna mentorszülőként fontoskodni is, de azt is lemondtam.
A másik dolog, ami elgondolkodtatott, Petya foga. Egy egészséges gyerek néhány nap alatt eljut a fogorvoshoz. Ma kezdtünk keresgélni és a két helyből csak az egyikhez jutottam el. Az orvos úgy kezdte, hogy elnézést kért azért, amit mondani fog. Június elején tudják Petit legkorábban fogadni, de attól fél, hogy náluk meg is szűnhet ez a fajta ellátás. Eléggé el volt keseredve és meg is mondtam neki, hogy nincs harag, tudom, hogy nem gonoszságból mondja, amit mond, csak az bánt, hogy a gyereknek közben fáj a foga. Mindegy, van még két lehetőség, bár félek, hogy sokkal nem lesz jobb a helyzet.
Egyébként Petya volt tegnap lovagolni, ma meg szünet után ovi. Nem mondtak semmi rosszat, gondolom jól érezte magát. Mi Pannival nagyon jól elvoltunk, könyvtár, posta, bolt, mindent elintéztünk és még ebédet is főztünk.
Holnap bemegyünk az AOSZ-ba, mert ott készítenek napirendi kártyákat és DÉ- vel is kell beszélnem a vasárnapi rendezvény miatt. Viszem magammal Pannit is.
Pénteken bármit mond is a gyerekorvos, dolgoznom kell, mert a kollégáim is mennének szabira. Ők ugyan azt mondták, megoldják ha kell, de nem szeretnék kitolni velük és egy nap talán Anyunak se sok.
Szerveződik a nyári négy családos nyaralás, amibe még belegondolni is öröm. Ezzel párhuzamosan egyre jobban nyugtalanít, hogy mi lesz Petivel a vakáció alatt. A tavalyi gyerekvigyázó lány szerencsére munkát talált, de így nem tud vigyázni Petire. Vannak ígéreteink és mindenki szól mindenkinek, de egyre nyugtalanabb vagyok.
És ha ennyi nem lenne elég, töröm a fejem a házasságunkon is. Mielőtt bárki megijedne, nincs semmi bajunk, csak én szeretem túlgondolkodni az életemet. Az egész abból indult ki, hogy Ember a hétvégén dolgozott és mikor bementem hozzá, kiakadt és azt vágta a fejemhez, hogy engem idegesít, hogy ő most dolgozik. A dologban az a vicces, hogy biztosan idegesített valami, de ez nem. Még örültem is, hogy végre letudja azt a munkát, ami nem a szíve csücske. Ezután tűnődtem el, hogy milyen mélyen be tudnak rögzülni az emberi kapcsolatokba bizonyos sztereotípiák. Ugyanis Panni születése után Ember csakugyan nagyon sokat dolgozott. Én itthon voltam a pindúr babával és Petivel, akivel nemigen boldogultam. Akkor még nem tudtuk, hogy autista, tehát nem tudtam, hogy valami nem egészen szokványossal élek együtt. Azt tudtam, hogy nem boldogulok a gyerekeimmel és biztosan rosszul csinálok valamit, hiszen mindenütt mindenki boldog ebben a helyzetben. Azóta persze már elég sokat okosodtam. Petiről kiderült az autizmus, Panni révén rájöttem, hogy egy normális gyerkőc nem okoz nekem túl sok gondot, sőt. De akkoriban bizony hiányzott itthonról Ember és hiába tudtam, hogy értünk dolgozik, bizony nehezteltem a sok távollétért. És az a fura, hogy neki ez épült be annyira, hogy nem látja, hogy már rég nem gond az egész. Azért sajnálom, mert olyasmin stresszel, amin nem kéne. Mindegy, remélem túl leszünk ezen is. Jövő héten minden esetre elutaznak muzsikálni és akkor majd kiderül, hogy bírom a gyűrődést.
Minden jó, ha a vége jó
2011 április 23. | Szerző: KISMADAR
Reggel Panni láztalanul és jókedvűen ébredt. Kis gondolkodás után körbetelefonáltuk a barátainkat, hogy jöhetnek. Nem hagyott minket nyugodni a dolog, azért Ember elvitte a fülészetre. Szerencsére a doki rendes volt, nem piszkálta, hogy miért ügyeletre ment, miért nem tegnap intézték. Kiderült, hogy kicsit gyulladt az egyik füle, de a dokibácsi szerint Panni csókolózhat akivel akar. 🙂 Ez a szakvélemény végképp megnyugtatott. Kapott ugyan egy halom orr- és fülcseppet, meg némi antibiotikumot, de nem fertőz és kedden mehet oviba. Persze szereznünk kell egy egészséges igazolást és az sem lesz egyszerű, mivel Petinek szünete lesz még.
A nap egyébként innentől kellemesen telt. Jöttek D-ék a szokásos terápiás bográcsolásra. Ma ma még a szokásosnál is finomabb volt a végtermék.
Délutánra tojásfestést és tojásvadászatot terveztünk. Erre CS-ék is átugrottak. Kartonból készítettünk kosarakat és abba tettük az édességet. Ezek a csomagok aztán a kert különböző zugaiba kerültek. DB instrukciókat kapott írva, hogy hol keressen, Petit kézen fogva vezettem . A kicsiknek Panninak és J-nak is kellett a segítség de A profin kereste meg az ő kosarát. Egy idő után minden gyerek ragadt a csokitól és sikeresnek nyilvánítottuk a vadászatot. Peti persze dühös volt, hogy nem eheti meg mindenkinek a csokiját, de végül megbékült a dologgal.
Vele egyébként kicsit nehezebb volt, de most rájöttünk, miért. Ugyanis akkora luk van a fogában, hogy azt már látjuk. Az ovijában ki van írva fogorvos, majd utána kérdezünk, ünnep alatt meg Nurofen. Nem szívesen vinném sehová ügyeletre.
Az Apák fociztak is A- val. Ez elég vicces volt, mert a két kicsit pocakos Apa gyorsan elfáradt és persze jó sokat bolondoztak is.
Sajnos CS-éknak el kellett sietni, mert az ő Apájuk otthon tett vett és valami történt a lábával. Végül Ember vitte kórházba, de kiderült, hogy nincs nagyobb baj.
Panni kicsit hisztizett este, mert félt a cseppektől, de végül hagyta, hogy beadjam. Az ő esetében sem vagyok híve az erőszaknak, így addig győzködtem, amíg kötélnek állt. Most újra lent alszunk, de úgy látom jól van, mert hosszan mesélte, hogy miért alszik három állattal és miért pont azokkal amikkel, azután megígérte, hogy el fogja mesélni, mit álmodott. Mire vissza jöttem a fürdőből, már szuszogott. 🙂
sűrű és tartalmas
2011 április 22. | Szerző: KISMADAR
Olyan volt az elmúlt két napom, mint egy jó kis savanyú csípős leves. Sűrű és tartalmas.
Tegnap volt az AURA Egyesület szülőklubja. Végül DÁ és én mentünk. Táncterápiával kapcsolatban is volt egy előadás, ami nagyon izgalmas volt, egész jól el tudtam benne képzelni Petit.
Mi azt hiszem nem voltunk olyan összeszedettek, mint az előttünk előadók, de viszonylag jól szerepeltünk. Utólag visszagondolva félek, hogy (kicsit) sokat beszéltem, de nekem ez sajnos az egyik legfőbb hibám. Remélem DÁ nem haragudott meg érte. Kaptunk érdekes kérdéseket, a legjobb tudásunk szerint válaszoltunk rájuk és néha nem egyformát. Ebből is kiderült, hogy mi “csak” szülők vagyunk és a saját gondolatainkkal és tapasztalatainkkal segítjük a hozzánk fordulókat. Érdekes módon többen mondták, hogy nagyobb bizalommal ajánlanak tovább minket másoknak úgy, hogy már láttak. Hívtak máshová is bemutatkozni, még nem biztos, hogy tudok menni. (munkanapon macerás)
Ma viszont olyat láttam, hogy szemem szám elállt, ami viszonylag ritkán fordul elő velem. Ma utaztunk a békéscsabai AUT-PONT Alapítványhoz beszélgetni és körülnézni. Autista ember számára szerintem a csúcs. Az idő és a tér olyan módon van strukturálva, ahogy kell és logikus. Az épületben már a burkolat és a kialakítás is erről szól. Hozzáértő szakemberek dolgoznak itt, rengeteg vizuális segédeszközzel, figyelve az autista gyerekekre és fiatalokra. Annyi mindent láttam, hogy még jó sokáig ezen fog járni az eszem. És az intézményvezető is nagyon jó fej és érintett szülő.
Átvitt minket a Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesülethez is, ahol szintén láthattunk foglalkoztatót, lakóotthont és még fazekasműhelyt is. Itt nem csak autista embereket fogadnak, de az autisták számára is élhető környezetet biztosítanak. Praktikusan ez azt jelenti, hogy pl használnak vizuális segédeszközöket.
Arra nem is találok szavakat, hogy mekkora disznóság, hogy ennek az
intézménynek a léte is veszélybe kerül, ahogy a lakóotthonoké is. Ezzel a
hellyel dicsekedni kéne, mert szerintem külföldről is csodájára
járhatnának az érdeklődők, erre tönkreteszik.
Sajnos itthon Panni belázasodott és a fülét fájlalja, így a dokinéni tanácsára holnap tojásvadászat helyett orvosi ügyelet, fülészet a program.
Akárhogy is alakul a holnap, úgy érzem, ez a mai kirándulás mindenképpen megérte. A Föld napján nem is járhattunk volna méltóbb helyen. Nyugalom, rend és sok kert gyümölcsfákkal, virágokkal, meg egyéb ilyen békés dolgokkal.
feladatok
2011 április 19. | Szerző: KISMADAR
Milyen érdekes dolog, hogy iskolás koromban a feladat szónak volt egy fajta pejoratív csengése. Olyan valami, amit meg kell csinálni, akár tetszik, akár nem. És persze ezért általában nem is tetszett.
Mostanában több feladat is szembejött, de ezeknek örülök. Egy másik elcsépelt kifejezés jut róluk eszembe, a kihívás.
Amivel most nagyon tele van a fejem az, hogy a Kézenfogva Alapítvány “Fogadd el, fogadj el!” Évadnyitó rendezvényére felajánlottak nekünk egy fél standot, egy másik auti szervezettel közösen. Május elsején lesz a Felvonulási téren. Ráadásul interaktív feladatokat is vinnünk kell. Jót agyaltunk erről DÉ-vel a hét végén. Mert ugye ne legyen drága, de legyen frappáns, ne legyen ijesztő, de érzékenyítsen és mindenképpen legyen érthető. Már vannak jó ötleteink, leginkább a megvalósítással van dolgunk. Mindenesetre nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy akik felajánlották nekünk a lehetőséget, nem tartanak minket komolytalannak. Kétségkívül kéznél voltunk, de gondolom, ha teljesen kutyaütőnek tartanának, találtak volna helyettünk rátermettebbeket.
A másik dolog már a nyakamon van. Az AURA Egyesület szülőklubjának van egy előadás sorozata, amely a testvér kérdést járja körül. Kerestek mentorszülőt, aki moderátor segítségével tud arról beszélni, hogy mit segíthet ezzel kapcsolatban egy mentorszülő. Csütörtökön lesz a beszélgetés, DÁ és egy másik jó fej mentorszülő megy, meg én. Az AURA honlapján kint van, ha valaki esetleg kedvet kapott.
Pénteken Békéscsabára fogunk elutazni DÉ-vel, hogy egy ottani szervezettel tapasztalatcsréljünk. Azt hiszem É nagyon fontosnak ítéli az ilyen találkozókat és szerintem is igaza van.
A hétvégére merészen tojásvadászatot találtam ki azoknak a családoknak, akik szoktak hozzánk jönni. CS-ék, D-ék, O-ék. Szerintem jó buli lesz, csak azt kell kitalálni, hogy mindenkinek jusson tojás. DB-nek térképet fognak rajzolni a szülei, mert szerintük ezt élvezni fogja. Remélem Petya nem eszi fel mindenkinek a nasiját.
Ezen kívül még az is érdekes, hogy ma beszéltünk Petya ovijában a fejlesztő pedagógus hölggyel. Már egy ideje vergődök a PECS miatt és az óvónénik mondták, hogy kérdezzem meg. Nagyon kedves volt és jó ötleteket adott. Érdekelt, hogy hogyan kerülnek a képek a könyvbe. Azt tanácsolta, hogy próbáljuk meg Petyának megmutatni, hogy ott vannak. Eleinte azt javasolta, hogy csak azok a képek kerüljenek bele, amik éppen működnek. Ennek azért örülök, mert így logikus. Az újabb képeket már eleve itt szokja meg.
Majdnem elfelejtettem egy fontosat. Ember zenekarának összejött az idei körút. Május első hetében tehát utaznak és muzsikálnak. Nagyon örülök neki, mert Emberre bőven ráfér a pihenés, na jó, kikapcsolódás. Fel is vezettem neki, hogy igazán csak hosszú pasimurit tartanak és az együtt kávézások//cigizések// sörözések és leányzónézegetések miatt mennek. :-))))
Szóval van mit csinálni és a hét második fele Petinél már szünet. Ember bevállalja, de nyilván döcögni fog a munkája.
babadolgok
2011 április 15. | Szerző: KISMADAR
Megint siratófalnak használom a blogot, mint már annyiszor. A helyzet
ugyanis az, hogy valahogy megszaporodtak körülöttem a kisbabák és a
várandósok. Ez alapvetően örvendetes dolog, csak az a baj, hogy még én
sem zártam le magamban ezt a dolgot egészen.
Panni születése után, nagyon halványan kilátásba helyeztünk egy
esetleges harmadik gyerkőcöt. Az életünk nem úgy alakult, hogy ez a
gyerek megszülethessen. Ennek számos racionális oka van. Pl a korom.
Nincs pénzünk, nincs helyünk, nincs energiánk és az egyik legfőbb érv,
mi lesz, ha ő is autista lesz. Nagyon eltérő véleményeket lehet olvasni
erről, de ha átlagot vonok, valószínűleg icipicit több az esély rá, mint
más családban. Ember mindezek miatt nem szeretne több gyerkőcöt és a
józan paraszti eszem mélyen egyet ért vele. De a természetnek is
megvannak a maga eszközei. Gondolom az okos (általában brit) tudósok már
régen kiderítették, hogy melyik vegyület felel azért, hogy ha babasírást hallok, megszomorodjak.
Ember érvei ugyanis száz százalékosak. Ha ő nem szeretné, én akarata
ellenére nem tehetem, csak azért, mert szeretek várandós lenni és
szülni.
Pár éve volt olyan ötletem is, hogy azért kéne még gyerkőc, hogy többen
szeressék Petit és a halálunk után többen figyeljenek rá, hogy mi
történik vele. Ma már tudom, hogy ez súlyosan hibás gondolatmenet volt
és örülök, hogy ilyen indokkal nem született több apró.
Egy nagyon kedves barátnőm járt hasonló cipőben (csak autizmus nélkül)
Néhány évig még birkózott magával, de úgy látom mostanra belenyugodott,
hogy leginkább nagymama korában fog újra babázni. Gondolom, lassan én
is lerakom ezt a dolgot és nem fogom annyira sajnálni az egészet.Lehet,
hogy ez egyfajta biológiai kapuzárási pánik?
A legbosszantóbb az, hogy amikor így elborul az agyam, valahogy nem
jut eszembe, hogy egy problémamentes terhesség is tud kellemetlen lenni.
Pl Pannival az utolsó napokban már egyáltalán nem tudtam aludni és
számtalan egyéb apróság volt még. El sem tudom képzelni, hogy két gyerek
terelgetése mellett ezt hogy bírnám. Pláne, hogy az egyik Peti. De ezek
ilyenkor átmenetileg eltűnnek a fejemből és nem szeretem a tudatot, hogy ennyire az ösztönök szintjén létezzek.
Mondjuk magamtól nem rágózok egész nap ezen, de olyan fura dolgok
történnek velem. Egy nekem nagyon kedves lány az első babáját várja és
azt hiszem viszonylag nehéz körülmények közt él. Azt mondta, hogy jó lenne kicsit beszélgetni, mert nincs neki kivel. Az anyukája nagyon messze lakik, más meg nem igazán
szimpi neki. Egész meglepődtem. Azt hittem, ilyesmire tisztes idős
hölgyeket szoktak megkérni. Aztán rájöttem, hogy 37 éves vagyok és két
gyerek anyukája. Ha tisztes idős nem is vagyok, de neki megfelelek és
szívesen segítek, ha tudok.
És ma még a filmben is szültek, amit Emberrel néztünk elalvás előtt. Igazán disznóság.
Most, hogy kiöntöttem a lelkemet, prózaibb dolgokkal is foglalkozhatok. Úgy tűnik, hogy az egyesületünk megint megjelenhet valahol. Erről majd írok bővebben a maga idejében.
Panni még mindig beteg. Mától mehetett volna oviba, de nem engedtük.
Úgy volt, hogy holnap délelőtt Ember elviszi orvoshoz, de egy váratlan
munka miatt nem fog összejönni. Ha meggyógyul, hétfőn viszem az
egészséges igazolással, ami van. Max hazaküldik. Ha beteg marad, akkor
meg úgyis el kell vinni megmutatni a dokinéninek. Hiába, a
Könyvfesztivál idején nálunk mindig döcögnek a dolgok.
Emiatt többet is kellett vezetnem, de lassan megszokom az új autót.
Azért a reggeli elmebajt szívesen átengedem Embernek, ha lehet.
Úgy néz ki, hogy Ember május elején elmegy egy hétre zenélni, magam
leszek a gyerekekkel. Akkor majd kiderül, mennyire vagyok ügyes.
Petya jó fej, szerintem szereti, hogy lent alszunk Pannival. Én nem
annyira, mert olyan a lakás, mint egy vándortábor. Ma lovagolt is nagy
lovon és olyan ügyes volt, hogy szemem szám elállt. Délután CS-ék jöttek
át, aztán már este is lett. Lassan nekem is aludnom kell, mert holnap
is munkanap 🙁
megint munka
2011 április 11. | Szerző: KISMADAR
2 hét betegállomány után elég gáz újra dolgozni, de azért jó végre visszazökkenni a normális kerékvágásba. Már csak Panninak kéne meggyógyulnia.
Peti délután tök jó fej volt. Nagyon sokat volt velünk a szabadidő alatt, így tudtam rá figyelni, hogy ne dobáljon. Sokat nézegettünk könyvet, meg forogtunk.
Egyre sürgetőbb a nyár intézése, ezért írtam RE-nek, hogy tud – e jönni a vakáció alatt. Kíváncsi vagyok mit válaszol és hogy miből fogom majd kifizetni. A nyaralást viszont nagyon várom.
Mentorhétvége
2011 április 10. | Szerző: KISMADAR
Ez a hétvége gyakorlatilag a mentorszülőségről szólt. Szombaton volt egy újabb esetmegbeszélés. Most is nagyon jól esett látni a többieket és együtt dolgozni azon, amin most kellett, meg meghallgatni az ő “eseteiket”
Én jócskán elkéstem, mert Panni péntekről szombatra nagyon belázasodott és alig aludtunk éjjel. A dolgot bonyolította, hogy megint autóval mentem. Már nem tévedtem el annyira és Emberrel sokkal könnyebben kezeltük a helyzetet telefonon.
A megbeszélés után felkaptam EP-t, aki kijött hozzánk és nálunk aludt. Ha jól sejtem, mostanában erre nem nagyon fog sor kerülni, ezért mindenki örült, hogy tudott erre időt szakítani. Szegényt hazafelé bevonszoltam a TESCO-ba, de férfiasan kibírta a vásárlást velem. Mindenképp menni kellett, mert Panni szerdáig itthon van és ebédről kell neki gondoskodni. Anyu elvállalta, hogy vigyáz rá, de nyugdíj előtt a kaja már nem megy neki. Különben sem az ő dolga. Holnaptól dolgozom és Petya is megy oviba.
Mára barátokat vártunk, hogy megünnepeljük DÉ szülinapját. A vendégség végül elmaradt, mert még Petya is köhög kicsit, Panni meg vírusos és a dokinéni azt mondta, hogy fertőz. Remélem, a jövő héten bepótoljuk.
Így ma elég kellemes kis napunk volt. Panni reggel is meleg volt és ezért bekeményítettem és kúpot adtam neki. Kiabált, hogy ő nem kér púpot ( 🙂 ) de végül megoldottuk. Kárpótlásul nézhette a törpikéket. Sajnos nem igazán eszik, pedig tegnap este még lángost is sütöttem. Amíg iszik eleget, addig azt hiszem nem fogok aggódni. Ráadásul csináltam gyógy husilevest, úgyhogy remélem, holnap már enni is fog.
Igazából nem i erről akartam írni, de úgy tűnik nem tudok elszakadni a konyhámtól. 🙂
Délután társasoztunk és memóriáztunk. Panni nagyon jól játszott. Két párral szedtem fel többet, mint ő, pedig még azt hiszem sosem játszott ilyet. A társas szabályait is könnyen megértette.
Estefelé kaptam egy mentoros hívást. Ezekkel a megkeresésekkel kapcsolatban nekünk titoktartási kötelezettségünk van és ez így van jól. Annyit azért azt hiszem, szabad megírnom, hogy ez a beszélgetés nagyon megütött. Sokszor sírok itt, hogy nem jövünk ki jól anyagilag és milyen nehézségeink vannak, meg hogy nem tudok Petinek megfelelő módon berendezkedni, de ez a beszélgetés megint rádöbbentett, hogy nekem milyen jó dolgom van. Sokan vannak, akik sokkal nehezebb körülmények közt nevelik az auti gyereküket és a mi társadalmunk nem igazán honorálja ezt sem az egyén, sem a döntéshozók szintjén. Azt hiszem, megint lesz miről gondolkodnom és nagyon jó lenne, ha végül tudnék segíteni legalább egy kicsit.
5
2011 május 3. | Szerző: KISMADAR
Tegnap este elég sokáig fent voltam, mert megvártam, míg a csibék eldőlnek, aztán fürödtem, meg csináltam magamnak mára szendvicset. Volt még némi mentorszülői írnivalóm is, amit úgy akartam megcsinálni, hogy nem kiabál bele senki. Így aztán majdnem ma volt, mire ágyba kerültem
Ennek ellenére a ma reggel viszonylag jól ment. Nem volt hiszti és szépen végignapirendeztük az egészet. Úgy értem be, ahogy máskor szoktam. Igaz, Petya kicsit szétcsúszott, mert bejött velünk Panni ovijába, de gyorsan végeztünk. Peti ovija felé meg útfelbontás van és mindenféle ismeretlen kis utcákon kell kerülni.
A munka ment jól, jobban mint tegnap. Utána elszaladtam Petiért és mentünk lovagolni. Nagyon ügyes volt mindenki. Peti profin csinálta a feladatokat, pedig Konyakon lovagolt, aki rendes nagy ló, nem póni. ehhez mérten hősiesen állta a szelet, hátán Petivel. Még az állatorvos is beszaladt hozzá, hogy megnézze a szemét, de ennek ellenére ment minden, mint a karikacsapás.
Lovaglás után felszedtük Pannit, szintén kis hisztivel tarkítva. Kicsit gondban vagyok, mert lehet, hogy fel kellett volna erre készíteni Petit, de ez elmaradt. Azt is látom, hogy kicsit szét van csúszva, szerintem hiányolja Apját. Tudom, hogy más auti srácnak esetleg segítene, ha a naptárban húznánk a napokat és vasárnapra betenném Ember fotóját, de Petyánál nem, vagyok erről meggyőződve.
Itthon uzsi, a szokásos csatározásokkal. Asztalnál eszünk, legalább a joghurtot. Utána jó sok összebújás és játék. Azt terveztem, hogy ezen a héten mintaháziasszony leszek, de eddig nem jött be. 🙂 Még a Minimaxot is engedtem kicsit. Aztán vacsi, fürdés (Peti megint a kádba kakilt) és végre alvás. Megyek én is, mert hulla vagyok. Csak összeszedtem pár játékot, meg fürödtem, meg megcsináltam a holnapi kajámat. A ruhák már kint vannak holnapra, még a napirendet teszem föl és szundi. Jó éjt!
Oldal ajánlása emailben
X