nyűgös
2011 március 20. | Szerző: KISMADAR
Tegnap megint jó nap volt, napirendeztünk Petyával és emiatt viszonylag kevés üresjárata volt. Megvolt a délelőtti séta, utána szabadidő, ebéd, pihenő. Délután asztali és uzsi, meg szabadidők, majd az esti rutin. Estére Petyó kicsit elfáradt, de mi ez a nyári és őszi örjöngéshez képest. Azt találtam ki, hogy összeszedetem vele, amit szétszórt. Nem egy nagy találmány, de eddig mindig inkább összeszedtem helyette. Van két nagy dobozunk, tele formatáblákkal. Ezeket nagyon szereti pakolni, de a cucc egy idő után mindig a földön végzi. Most szépen apránként a helyére tetettem vele az összes formaberakót. Nagy meló volt, de láthatólag élvezte.
Idefent is hasonló dolgokkal tölti az időt. Több doboza van. Az egyikben kártyalapok, a másikban memória (lényegében négyzet alakú kártyalapok), a harmadikban puzzle stb. Ezeket eddig mind elkérte és széthajigáltan. Nem tudom kinek meddig terjed a fantáziája, de négy doboznyi kártya és kirakó, plusz némi tépett újság nagyon lehangoló látványt tud kelteni. Én időnként ezért szoktam feladni a rendrakást, ami azért jó, mert akkor másnap reggel is erre a kupira ébredek és pocsék a kedvem, de ez már egy másik történet. A fenti dobozokkal kapcsolatban azt találtuk ki, hogy egyszerre csak egyet szabad levenni és ha másikat kér, megkapja, de elpakoljuk az elsőt. Így kicsit kisebb a kupi. Lehet, hogy majd el fogjuk zárni a dobozokat és képpel kell kérnie, de ez némi asztalosmunkát igényel. Annak idején nem készültünk auti srácra, így elég kevés zárt bútorunk van.
Tegnap még az is jó volt, hogy labdáztam Petivel. Láthatóan nekem akarta dobni a labdát. Legalább negyed órán keresztül én gurítottam neki, ő dobta nekem.
Mindent összevetve ez a néhány nap kettesben sokkal jobban sikerült, mint vártam.
A máról nem tudom ugyanezt mondani. Reggel Panni is nyűgösködve ébredt és Ember is elég kókadt volt. Pedig tegnap volt a neve napja. De már tegnap sem volt jó a kedve. Borzasztóan nyomasztják az anyagiak. Végül is tényleg ő a családfenntartó. Fél tőle, hogy elveszti az állandó megrendelőjét és az aprómunkákból nem tudunk megélni. Ez különösen nyomasztó, mivel nemrég kínálkozott egy más alternatíva, gyakorlatilag alkalmazottként kellett volna dolgoznia elég jó fizetésért. Ez sajnos végül nem jött össze és azóta Ember még inkább letörtnek látszik.
Petyóval nem tudtunk sétálni, mert eleredt az eső és a napirend használata is borzasztóan zötyögött. Ráadásul túl sok volt a szabadidő, amit Petyó dobálással gondolt jónak eltölteni. Ezzel az egyik gond a kupi, amit már fent vázoltam, a másik a hangja. Laminált padlón minden nagyot koppan és a folyamatos dobálás olyan, mintha ostrom alatt lennénk. Végül áthívtam picit Öcsköséket és sütöttem Pannival muffint. Azért kellett Pannival, mert ő a mai napot megint a törpökkel töltötte. Legalább a vendégjárás és a sütizés idejére elszakadt a tévétől.
Délután volt még időm kicsit a mentorszülői és egyesületi dolgokat intézni, de a vacsit már egyedül kellett megennem, mert a család megoldotta nélkülem (időben)
Azért érdekes dolog ez a napirenddel. Tegnap még azon törtem a fejem, hogy lehet, hogy többet várok Petyótól, mint amit teljesíteni tud. Láthatóan Pavlov kutyájával megy a napirendhez és a túl sok kártyát nem szereti. Erre ma gyakorlatilag teljesen szétcsúsztunk. A napirend ugyanis nem csak a gyereket tartja egyben. Persze az összeszedett, rendes anyukáknak biztos nem kell ilyen módon segíteni magukon, de nekem jó. Figyelmeztet, hogy mi maradt még el.
Pannin is sokat törtem a fejem. Mármint, hogy akkor menjen-e kedden megint táncolni, vagy ne. Ember is hiányolja már a szabad délelőttöt és én is. Ráadásul nem vagyok benne biztos, hogy Panni élvezni fogja az egészet. Bár a srác nagyon jó, mondókáznak, meg ilyenek, de közben arról is beszélnek, hogy hol fognak fellépni a gyerekek, Anyu és Ember szerint is négy és fél évesen már nyugodtan lehet ezzel terhelni Pannit és csakugyan lehet, hogy az én színpad fóbiámat vetítem ki. Panni ma éppen azt mondta, nem szeretne menni. Végül elnapoltam a kérdést, jövő héten nem megy. Viszont mi megyünk majd ME-hez beszélgetni és ennek nagyon örülök.
kisanygyal
2011 március 17. | Szerző: KISMADAR
Peti tegnap olyan jó volt, hogy ha nem tudtam volna, hogy beteg, tutira megmérem a lázát.Leginkább azt tesztelte, hogy ha a szám elé tartja a fejét, biztosan kap – e rá puszit.
Az egész napot napirendezve csináltuk végig. Voltunk sétálni és végre nem az volt az egyik fő szempont, hogy minden kerítésen végighúzhassa a kezét (Ezt a kerítés mögött álló kutyák általában személyes sértésnek veszik és Petya rezignáltan szokta figyelni a kerítés túloldalán a magukból kikelt ebeket.) Érdeklődve nézelődött, főleg az autókat és a nyakamba is csak egyszer kérte fel magát.
Sokat kucorogtunk a kanapén és Petyát roppant módon érdekelte a szám. Még Zs magyarázta, hogy a bubifújás, meg a gyertyázás azért van beépítve a foglalkozásokba, hogy a srácok a tudatos szájhasználatot (van ilyen szó egyáltalán?) tanulják.Ezen felbuzdulva, mikor már meguntam, hogy Petya nyitogatja és csukogatja a számat, továbbá változatos sorrendben dugdossa bele a végtagjait, elkezdtem levegőt fújni neki. Először meglepődött, azután örült és jót játszott azzal, hogy odatartotta (jobbára) a kezét és hallgatta, hogyan változik meg a kiáramló levegő hangja. Sokat képeskönyveztünk is, ezért újra megrendeltem neki a kedvenceit. Még szerencse, hogy a munkahelyem révén ezt viszonylag könnyen megtehetem.Az a címe a sorozatnak, hogy Első pillantásra. Van benne színek, formák, ellentétek kötet.
Asztaliztunk is és az is jól ment. Igaz az új bútorok miatt kicsit másképp lát Petya az elkövetkező feladatokra, de úgy tűnik, ez nem zavarja.
Este még beugrottak Cs-ék és a törpék együttesen felfordították a házat. Azután a szokásos esti rutin és szunya.
Vicces volt, hogy lefekvés előtt, már pizsiben ledőlt Petya a kanapéra és nézte a TV-t. Mondtam is Apjának, hogy most olyan, mint egy igazi gyerek. Boldogan néztük a mi szép és ügyes fiunkat, amikor valami gyanús lett. Rá is szóltam Petyára, hogy köpd ki! Erre ő Apja tenyerébe köpte egy régi telefonom klaviaturáját. Hát ennyit az igazi gyerekekről :-))))
Peti frizbizett
2011 március 16. | Szerző: KISMADAR
Elfelejtettem megírni a tegnap egyik legörvendetesebb hírét. Nevezetesen, hogy Petya frizbizett. Persze senki ne gondoljon olyan baywatch-os vetődéses figurákra (pláne narancssárga fürdőgatya!).
Az történt, hogy Apja meghimbálta előttem a Tesco gazdaságos hajító korongot és én kapható voltam egy kis dobálásra. Panni természetesen ebből sem maradhatott ki. Petya figyelt minket, láthatóan tetszett neki a játék. Pedig nem volt benne rendszer, nem sorban dobáltunk. Igaz, nagyokat nevettünk, lehet hogy a hangok keltették fel az érdeklődését.
Ezt látva Apja odaadta neki a korongot. Petya szépen megfogta és eldobta. Történetesen az élével, de ez nem von le semmit a dolog nagyságából. Később Apja megmutatta neki, hogyan kell szépen reptetni, de ez nagyon kevésszer jött neki össze. Ez nem vette el a kedvét, a nap folyamán többször “beszállt” a játékba. Vagyis mi odavittük neki a frizbit, ő meg eldobta és nevetett. Általában biztos terepen játszott, pl a hintából dobált. Egyébként még Panni is csak ritkán tud szépen dobni, pedig ő sokkal ügyesebb Petinél, úgyhogy azt hiszem van okunk a jókedvre. 🙂
jó kis hétvége
2011 március 16. | Szerző: KISMADAR
Ez a hétvége igazán pihentetőre sikerült. Szombaton ide származott Cs-ék ülőgarnitúrája, mert ők vettek maguknak másikat. Egy kanapé és egy fotel. A mi kanapénk már gyalázatos állapotban volt, így elfogadtuk. Különben sem presztízs kérdés, mire teszem a fenekem, csak ne dőljön össze senki alatt. (Meg lehetőleg ne legyen lila alapon sárga és rózsaszín mintás)
Az új bútorok miatt persze mindent el kellett tologatni, meg pakolászni, de végül kialakult, hogy milyen legyen a szoba. Elraktam egy csomó játékot és kiselejteztem a régi játéktartót. Most nincsenek annyira szem előtt a plüssök, így nem hajigálja őket szét Petya. Sajnos a többi játékhoz hozzáfér és rendre beteríti velük a szobát. A megfejtés az, hogy néhány holmit elöl kell neki hagyni, akkor nem feltétlenül szedi le a többit.
És a legjobb, hogy ugyan van egy fotel, de Petya nem dübizik benne. (Ez két éves kora körül az egyik jele volt annak, hogy valami nincs rendben. Beült a fotelbe és hintáztatta magát benne úgy, hogy a háta a fotel háttámlájának ütődjön. Akár órákig is tudta volna csinálni, ha hagyom)
Vasárnap este EP is kijött hozzánk és itt aludt. Jól elszórakoztak Pannival. Panni most a Mézga Aladárt szereti nézni, ezért bolygókra száll le és P volt a bolygólakó. Ehhez borzasztó arcokat vágott és váratlanul bolygólakóhoz méltóan ijesztő hangokat adott. Tényleg nem tudom, melyikük a nagyobb gyerek.
Járt nálunk az ügyvéd srác, aki az egyesület bejegyzését intézi, szerintem kicsit csodálkozott, hogy mekkora felfordulás van nálunk, de mondtam neki, hogy szeretjük a vendégjárást, ők is jöhetnek bármikor. Nekik is van egy jó fej auti legénykéjük, lehet, hogy jól éreznék velünk magukat. Bár persze ez nem garantált. A bíróság gyakorlatilag tényleg visszadobott minket a start mezőre, kezdhetjük elölről. Ha erre gondolok, ordítani tudnék.
D-ék is eljöttek vendégségbe. Velük mindig jól érezzük magunkat. Bár Á leesett a lépcsőn, de nem lett komoly baja. Végül én ütöttem nagyon be a fejemet egy gerendába, miközben Petyát emeltem fel egy magasan lévő polchoz. Sikerült jó munkát végeznem,, még tegnap is émelyegtem és jobb volt a szememet csukva tartani, mint nyitva.
Egyébként megtartottuk az évi első bográcsolást, tehát már hivatalosan is tavasz van 🙂 Kitaláltuk, hogy az aprónépnek Húsvétra rendezünk tojásvadászatot, mert már elég nagyok hozzá. B-nek majd rejtvényeket találnak ki a szülei. Neki a múlt héten volt a szülinapja és sütöttem egy tortát, amire egy hatost tettem. Tetszett neki is és a többieknek is. Rekord sebességgel fogyott el. Sikerült olyan ajándékot venni B-nek, ami azt hiszem tetszett neki. Szóval mindahányan jól éreztük magunkat. Az Apák elvonultak vásárolni és még virágot is hoztak nekünk. Mindenki tudott kicsit pihenni és kicsit töltődni. Á és Panni gyakorlatilag egész napra lefoglalták egymást, mindannyiunk nagy derültségére.
Tegnap nem jött senki, de így volt jó. A bográcsos maradékból csináltam brassóit, ahogy D Apa javasolta. Néha szeretem a pasik kockaagyát, mikor ilyen praktikus dolgokat találnak ki. Egyébként egész nap a kertben lógtunk. Petya extra jó kedvű volt. Egész nap nem dühösködött. Korán ágyba bújtunk és filmet néztünk Apjával. A gyerkőcök meg eldőltek.Azt hiszem tényleg sikerült egy kicsit kisimulni.
elfáradtam
2011 március 11. | Szerző: KISMADAR
Petya ma minden volt, csak szellemgyerek nem. Gyakorlatilag folyamatosan működött. Értem ez alatt, hogy szétkente a popókencét és ellopta a leveles tésztát. Szanaszét hajigált mindent és pihenő alatt is csak én aludtam.
De hogy a jó dolgokat is említsem. Be tudtam neki adni az antibiotikumot úgy, hogy az “először gyógyszer, utána csoki” varázs mondatot használtam és mindkét objektumot fel is mutattam közben. Pedig nem ízlett neki a cucc, egyszer még öklendezett is kicsit, de a szent cél érdekében a lehető legtöbbet lenyelte abból a vacakból. Csak tudnám ki találta ki, hogy az egyébként nem tudom milyen ízre rádob egy kis jó aromát. A mostaninak olyan az íze, mint a Donald rágónak, de a műnarancsos is bűn rossz.
A másik nagy győzelem az volt, hogy ma először felhozta a PECS kártyát az emeletre utánam. A hűtőre tettem a joghurt és a piskóta képét és utánam hozta a piskótát. Mivel gonosz vagyok, egyesével adtam neki, legalább ötször utánam jött. Az is jó volt, mikor a kezemmel mutatta meg, hogy azt szeretné, ha pörgetném és hoppáznánk. (A hoppá az, amikor az ölemben van és hirtelen hanyatt döntöm. Még a tsmt-ből maradt csökevény, amit mindannyian szeretünk, bár félek, hogy Petya lassan túl súlyos lesz hozzá) Visított örömében, hogy megértettem.
A harmadik jó Ember volt. Mert én estére, mire megjött, bizony csúnyán kipurcantam. Petya rengeteget dobált, én meg pakoltam utána és fél órán belül megint olyan volt az emelet, mint ha házkutatást tartott volna a negyven rabló. Lerogytam a főzőtévé elé és bután néztem. Ember meg fent elkezdett szépen elpakolni. Ezt hallva én is beszálltam a buliba és sokkal jobb kedvem lett.
Pannival meg Repül a repül a játékot játszottunk. Mostanában már komolyan figyelnem kell rá. Például nem tudom, repül -e a szappanbuborék, de mi megszavaztuk neki, hogy igen.
Ja! És a keresztanyám is hívott, tőle is sokkal jobb kedvem lett. Még este elhoztam a hévtől öcskös kedvesét, most estem haza, de bezzeg most nem vagyok fáradt.
Olvasom az Életmentő kézikönyv szülőknek című könyvet és nagyon furán vagyok vele. Szerintem ez nagyon jó könyv, jó példákkal arra, hogy mások hogyan oldották meg a náluk felmerülő nehéz helyzeteket. Az is tetszik benne, hogy egyfajta szemléletmódot ad át, ami nekem szimpatikus. Ugyanakkor azt is érzem, hogy én azoktól az emberektől nagyon messze vagyok. Lerajzolják és elmondják a dolgokat a gyerekeknek. Petinél ezekkel nem sokra megyek.
Szegény Petyus a nap végére jól elfáradt. Szeretett volna aludni, de a babzsákfotelje nem volt kéznél, mert az is csupa kenőcs lett és ki kellett mosnom. Végül a hintalovon nyomta el a buzgóság. Apjával megnéztük, megszáradt – e a babzsák és igen, ezért gyorsan összerakta. Peti átmászott rá és fél percen belül aludt. Csak tudnám, mit nem szeret az ágyán.
hajlik, vagy törik?
2011 március 10. | Szerző: KISMADAR
Napok óta az a bölcs mondás jár az eszembe, hogy teher alatt nő a pálma. Mármint, hogy a legrugalmasabb fa is eltörik egyszer. Lehet, hogy csak nyafka vagyok, vagy a tavaszi fáradtság, de jó lenne már egy kicsit pihizni. (Pizzát enni, House-t nézni, ilyesmi)Jövő hétre ezért szabit vettem ki, csak azzal nem számoltam, hogy Petyónak begyullad a mandulája és antibiotikumot kell kapnia és itthon csücsülni egész héten. 🙁 Ha nem sajnálnám Petit, akkor biztosan magamat sajnálnám, de így nem érek rá. Végül is eddig is megvoltam House nélkül.
Csak akkor durrant el majdnem a fejem, mikor kiderült, hogy szerencse, hogy szabin vagyok, mert egy évben 14 napot lehetek táppénzen gyermekápolás címszóval. (Nem tudom, hogy ez gyerekenként van – e számolva és mióta van egyáltalán, de tiszta elmebaj.)
Az egyesületünkkel kapcsolatos újabb lesújtó határozat már csak hab a tortán. Gyakorlatilag kezdhetjük elölről. Nem feltétlenül probléma, de szervezést igényel.
ME viszont nagyon kedves levelet írt Pannival kapcsolatban. Bár így most úgy hiszem tudom, hogy miért ordított néhány napja Petya. Gondolom, már akkor is fájt a torka. Olyan jó lenne, ha legalább meg tudná mutatni. De ezt Panninak okosan elmagyarázni néha nehéz.
Panni tegnap belebújt anyósom hálóingébe, ami fényes anyagból van és felvette hozzá a koronáját, amit még régen csináltam neki. Egész este királylány volt és Apját is így akarta megvárni. Megengedtem neki, ő pedig boldogan pózolt, mikor Ember hazajött:-))
Ma megint fogorvoshoz vittem és teljesen profi volt. A dokinéni is, mert mondta neki, hogy “Ügyes vagy Panni, csak ne harapd a kezem, mert az fáj” A végén kapott egy csomó matricát. Nekem sosem adnak, pedig ugyanaz a fogorvosom. Legközelebb én is megharapom, hátha…
A melóhelyemre megint büszke voltam, mert beszóltam, hogy gyorsan végeztünk a fogorvosnál, mehetek-e most. Az volt a válasz, hogy persze. Eredetileg délutánra mentem volna, de így eljöhettem négykor és nem Embernek kellett összeszedni az összes gyerkőcöt. Szeretem, hogy tudják, hogy aprónép van és nekem ilyet is szabad. Délben meg szóltam, hogy holnap már nem jövök, mert Petya beteg és még ezért sem kövezett meg senki.
Remélem Peti holnap jó kedvű lesz. Amikor rossz passzban van, olyan mintha egy kísértettel lenne itthon az ember. Nincs velem, de mégis figyelni kell rá.Tegnap elég nyúlósmálós volt. Gyanakodtam, hogy beteg lesz, mert az oviban két órát aludt és utána itthon is csak feküdt, azt hittem kakibaja van. Ma már kicsit nyüzsgősebb volt. Ha szerencsém van, holnap kísértésbe vihetem egy kis gyurmával, vagy fújhatunk bubit. A rossz hír az antibiotikum, a jó hír, hogy nem fertőz, jöhetnek hétvégén vendégek.
gyertek el!
2011 március 8. | Szerző: KISMADAR
MEGHÍVÓ
KÖZÖS SÉTÁRA
AZ
AUTIZMUS VILÁGNAPJÁN
ÁPRILIS
2-a az „Autizmus Világnapja”. A Nemzetközi Cseperedő
Alapítvány kezdeményezésével, az AOSZ támogatásával Budapest
is csatlakozik a világ számos városában zajló figyelemfelhívó
programokhoz.
Ezen
a napon a föld számos nevezetes épületét kék színnel
világítják meg, ahogyan a Magyar Parlamentet is, hogy a figyelmet
az autizmus megismerésének fontosságára, az autista emberekre
irányítsák.
Rendezvényünk
célja, hogy felvonulással felhívja a figyelmet az autizmussal élők
és családjaik helyzetére, hogy
összehozza a családokat, barátokat, közösségeket egy
délelőttre.
A
világon közel 67 millió autista él, Magyarországon körülbelül
60 000! Az autista emberek száma a felmérések szerint
folyamatosan nő – minél többen vonulunk együtt, április 2-án,
annál nagyobb az esély, hogy a döntéshozók is észreveszik
nehézségeinket, és a társadalom szélesebb rétegei tudomást
szereznek rólunk és mellénk állnak!
A
rendezvény időpontja: 2011. április 02. szombat, 10 – 13 óra
között
Gyülekezés
10:00 órakor a Vigadó téri Kiskirálylány szobornál (lásd
a képen)
A
rendezvény útvonala: Vigadó tér – Dunakorzó – Roosevelt tér
– Kossuth tér
A
rendezvény záróeseményét, a Kossuth téren rövid beszéd, majd
a vonulóknak kiosztott léggömbök elengedése követi. Kérjük
viseljetek valami kéket!
bizottságosdi
2011 március 8. | Szerző: KISMADAR
Megint mennünk kellett a Tanulási Képesség Vizsgáló és Rehabilitációs Bizottság elé (Azt hiszem így hívják). Nagy élmény volt.
Én ezekkel a bizottsági megjelenésekkel mindig úgy vagyok, hogy megkapom róluk a levelet és borzasztóan dühös leszek. Megy vele az idő, cibálni kell Petyát, stb. Aztán odamegyünk és látom, hogy ott is csak emberek dolgoznak és senki nem akar semmi rosszat. Gyorsan végeztünk, mert az ovi is oviban szeretné tartani Petyót és mi is. Kicsit beszélgettünk az iskoláról a kifejezetten szimpatikus vizsgálóval, azután eljöttünk.
Hazafelé beszaladtunk DÉ-hez az AOSZ-ba. Peti teljesen jól érezte magát. Kicsit ott is voltunk, majd futás haza. Vettem ebédre egy grillpipit, aztán phenő, tesz-vesz és indulhattam Panniért.
Van a településünkön egy játszóház, ott van néptánc és oda mentünk. Panni úgy látszik ragaszkodik a hagyományokhoz, amennyiben itt is az ölemben töltötte az első alkalmat. Adok neki még egy esélyt, aztán nem erőltetem.
Tegnap este Petya megint rossz passzban volt és kiabált. Panni meg csak feküdt az ágyban, befogta a fülét és nézett nagy szemekkel. Nem tudtam kiverni a fejemből, így végül felhívtam ZS-t, hogy mennyire vagyok pararmama, ha szakembert kérdezek. Azt mondta, szerinte nem vagyok az. Gyanítom, ha mást gondol, azt is megmondta volna. Így írtam ME-nek, aki az Early Bird egyik előadója volt és kértem a segítségét. Igazán nem tudom, mit várok ettől, de biztos szeretnék lenni benne, hogy Panni a lehető legkevesebbet sérül ebben az elég vacak szituban.
Egyébként elég hasznos voltam, a nyaralás szervezésének is nekiláttam és több elmaradt levelet megírtam. Már csak az egyesületünk alapításával kapcsolatos teendőim lógnak. Ezzel is bajban vagyok kicsit, mert nem igazán halad a dolog és feltehetőleg máshoz fogunk végül fordulni, de szeretném ezt úgy elmondani azoknak, akik most dolgoznak vele, hogy ne essen rosszul nekik, mert nem bántan szeretném őket, csak félek, hogy erre az egész dologra nincs idejük. Szép feladat.
Életmódváltás
2011 március 5. | Szerző: KISMADAR
Azt hiszem megírtam már valahol, hogy birtokunkba került egy kis autó. Ennek segítségével Ember régi vágya valósult meg, ami mindenkinek érdeke volt, nevezetesen, hogy a külön tudjunk mozogni, vagyis Embernek ne kelljen a munkanapja közepén hazafuvarozni a családot. Ez most így van és munka szempontjából mindenképpen helyes. Úgy néz ki, hogy többletköltséget sem jelent, hiszen a nagy autó nem megy annyit, a kicsi meg segíti Embert. Anyagilag tehát jelenleg ugyanott vagyunk, de munkában előbbre.
A dolognak van egy olyan vonzata, hogy megszűnt a kényszerű együttmozgás, de ezzel együtt a segítő kezek száma is feleződött. Aki hazahozza a gyerekeket, az egyedül oldja meg azt, amit eddig ketten csináltunk. Néha segítenek Cs-ék és Panni is sokáig maradhat az oviban, de azért ezt még szokni kell. Amikor elkezdtük, volt olyan, hogy Pannival mentem Petiért, akivel az ülésmagasítóját is ,i kellett hozni az oviból és végül bent felejtettem a slusszkulcsot. Szerencsére nem kellett visszamennem, mert az ovivezető utánam szaladt vele.
Többször fordul elő, hogy Petyával megyünk Panniért és ez nem mindig egyszerű. Ha pl nasi van kitéve a gyerekeknek, nem könnyű Petyussal megértetni, hogy nem nyúlhat hozzá. De szerintem idővel mindenki belerázódik és a mozgásszabadság mindenképpen jó.
Pl tegnap el tudtam menni a Koraiba az aktuális TASZ-os leülésre és bevallom nem bánom, hogy nem másfél- két órán keresztül jöttem haza.
Ma a Bárczy-n volt ugyanezzel a programmal (Intézetek helyett) kapcsolatos vitanap és oda is elmentem. Mindig meglep, hogy milyen kevés szülővel találkozom az ilyen rendezvényeken. Persze értem, hogy nem könnyű a gyerekek, pláne beteg gyerek mellől elmenni, de az a fura érzésem van, hogy a szülők “önként”átadják a döntés jogát és felelősségét annak, aki hajlandó ezt vállalni. Aztán ha nem felel meg, amit kisütöttek, akkor ki – ki vérmérséklete szerint jelzi ezt. Gondolok itt a közösségi portálokon odamondogatott kommenetktől a hivatalos megkeresésekig mindenre. Valahogy falsnak tűnik a helyzet.Ugyanakkor ezeken a rendezvényeken azért is furán érzem magam, mert sokszor olyan szakmai dolgokról is beszélnek és vitatkoznak a résztvevők, ami nekem olyan magasan van, mint nyúlnak a lórács. És ez az egész nagyon zárt kör. A résztvevők ismerik egymást, én meg csak nézek ki a fejemből. Bár ma pont voltak ismerős arcok, akiket jó volt látni 🙂
De lassan befejezem az érdekvédelmi szekciót és inkább visszaevickélek a békés mindennapokba, azokhoz úgyis jobban értek.
Elmesélem pl, hogy Panni ovijában nyílt nap volt és elmentem. Nagyon ügyesek voltak az aprók, de nekem olyan érzésem volt, mintha máris iskolások lennének. A tornaóra és a reggeli után egy órát ültek a szőnyegen és játékos formában az állatokról beszéltek. Olyanokat mondtak, hogy a róka testét szőr borítja, meg válogatták az állatokat élőhely, kültakaró, lábak száma szerint, meg ilyenek. Lehet, hogy ennek így kell lenni, nem tudom. De az tuti, hogy Panni sokszor emlegeti, hogy ő sulis lesz. Ez a sulis lesz az egyik óvónéni szóhasználata, mi itthon ilyet sosem mondunk.
Meg elmesélem Panni másik hőstettét, hogy fogorvosnál is voltunk. Még kicsi korában kilyukadt az egyik első foga. Nem értem miért, de ez van. Akkor dokinéni betömte és nem volt vele gond. Sajnos most megint rendetlenkedett, úgyhogy menni kellett. A dokinéni korrekt volt, előre szólt, hogy fájni fog és Panni egy hős, mert nem kapkodta a fejét, pedig láthatólag tényleg fájt a szuri. Kapott is hazafelé a játékboltban egy családnyi pónit. Az oviban meg napokig ő volt a hős. Jövő héten megint megyünk, mert van még dolog a szájában, de az már nem olyan gázos.
A jövő hét sűrű lesz, mert a TKVB is behívta Petyát. Szerintem nincs egy éve, hogy náluk jártunk. A szokásos remek levelet kaptuk a “ha nem töltjük ki a nyomtatványt, amit nem küldtek el, nem tudják elvégezni vizsgálatot” kitétellel. Sebaj. Leszedtem a netről és másodjára is megadom az ötéves státusz adatokat. Oda se neki, hogy ez egy út a gyerekorvoshoz és az ő ideje is megy vele és az enyém is. Legalább a vizsgálat napjára az igazolást is elkérhetem egyúttal. Egyébként szerintem még a kutya nem kérte ezt a papírt, volt hogy utólag vittük be, de mindegy, legyen ott, mert nem szeretnék megint menni. Gondolom, a tanköteles kor közeledtével ilyesmire számítani kell.
Apropó, tanköteles kor. Megkerestem idén is az Autizmus Alapítványt, ahol tavalyihoz hasonló nagyon kedves válaszokat kaptam. Kérnek Petyóról pedagógiai jellemzést és majd kiderül, mi lesz. Vérmes reményeim nincsenek és ha jövőre még járhat a Benedekbe Peti, semmi gond, de olyan jó lenne, ha iskolába már a Delejbe mehetne. Mindenki arra biztat, hogy folyamatosan járjak a nyakukra, de ez nekem nem megy, közben meg furdal a lelki, hogy Peti érdekében abba kéne hagyni a szenvelgést és inkább piszkálni őket. Csak közben tudom, hogy ők is rendes szakemberek, de csodát tenni nem tudnak, a három férőhelyre száz gyereket nem vehetnek fel. Nyilván megfontoltan döntenek. Majd kiderül.
Egyébként Petya szépen PECS-ezik és az oviban a gyógypedagógus hölgy is észrevette ezt. Holnap szeretném is bővíteni a képparkot. Csak azok a fránya kártyák folyton összecsúsznak, meg leesnek, úgyhogy van ,amiből mindjárt többet fogok készíteni.
Az is vicces volt mostanában, hogy megelégeltem az állandó kupit és csináltam magamnak egy órarendet. Benne van, hogy mikor melyik szobát rakom rendbe, kinek mikor milyen foglalkozása és órája van és az mibe kerül, illetve hová és mit kell vinni. Még nem régen használom, de segít. Mosolyogtam i magamban, hogy nesze nekem vizuális segítség. De ha valaki olyan kétbalkezes háziasszony, mint én annak jól jön. Gondolom a Fly Lady tette a bogarat a fülembe.
Megjelent az újság új száma, ahová írok és most viszonylag jó lett, ami belekerült tőlem. Az a vicces, hogy többen meg is dicsérték. Én meg ilyenkor jól zavarba jövök, mert nem vagyok én újságíró.
Szervezem az idei miskolci nyarat is, úgy fest, hogy a tavalyi teljes csapat jön. Ennek borzasztóan örülök. Sajnos az egyesületünk még mindig parkoló pályán van, így nem hiszem, hogy tudunk pályázni.
Lassan el teszem magam holnapra, mert rántott csirkét ígértem a családnak kárpótlásul, hogy ma nem voltam itthon. Ember gyönyörűen kitakarította múlt hét végén a fritut, mert az még az építkezés óta nem került be a sufniból. Mindenesetre most olyan szép (a fritu), hogy kedvem is van sütni benne. Ráadásul EP is nálunk vendégeskedik, így jó lenne nem aktív szénnel etetni. (Milyen a passzív szén, az is csak fekszik?)
Ja! Embernek is jó nehéz hete volt és jövő héten derül ki, hogy mennyire volteredményes, bár szerintem jól végezte a dolgát. Addig drukkolunk.
Már megint itt szuszog mellettem az egész banda. Petya még a babzsákját is idecipelte. :-)))
Mennyit ér aki szegény?
2011 március 20. | Szerző: KISMADAR
A blogomban nem szoktam politizálni, valahogy úgy érzem, ez a dolog itt nem lenne a helyén. Ezegyszer kivételt teszek. Azért, mert Lázár Jánosnak a minimum szerencsétlen kijelentése nagyon érdekes mechanizmusra világított rá újra. Jelesül arra, hogy aki szegény/hajléktalan/alkoholista/ fogyatékkal él, az biztosan hibás, mert ha nem akkor ez bárkivel megtörténhet, akár velem is és ilyesmi csak másokkal történhet. Viszont ha hibás abban, hogy méltatlan helyzetbe került, akkor nem kell rajta segíteni, egye meg amit főzött. Hihetetlen, hogy ez a gondolkodásmód milyen erősen beépült az emberekbe. Hogy történetesen most egy politikus illusztrálta, az csak azt bizonyítja, hogy a hülyeség ellen sem a pénz, sem a felelős beosztás, sem az iskolázottság nem véd.
A mai nap úgy látszik, ilyen anyagias. Délelőtt egy vagyoni tanácsadó cégtől jött egy legény, akit én hívtam. Nagyon megnyugtató dolgokat mondott a lakáshitelünkkel kapcsolatban és rezignáltan tűrte az emeletről a nyakába hulló sütimorzsát.
Délután Ember összeszámolta a rezsit és kiderült, hogy a helyzet szokás szerint nem túl rózsás. Ez azért szomorított el, mert szerettem volna Panninak venni egy olcsó kis társast. Láttam, hogy az oviban és Anyunál ügyesen játszik ilyesmit és örültem volna, ha itthon is van rá lehetősége. (Anyutól nem hozhatja el az ottani játékot, mert Anyu nem engedi, Peti úgyis csak tönkreteszi) Amilyen buta vagyok, elmondtam Anyunak, mikor mentem tisztázni a rezsi ügyeket. Kaptam jó tanácsot. Nem kell annyi fölösleges tárgyat venni és a csibéknek úgyis annyi játéka van. Azt éppen nem mondta, hogy Petyának mindegy, mert csak széttépi és összetöri a dolgokat, de magas tétben lefogadom, hogy ez is benne van a pakliban. Kérdeztem, hogy mikor vettem utoljára felesleges tárgyat. Rávágta, hogy a csíráztató tálakat nem használom. Tényleg nem, mert nem sikerül benne csíráztatni, mert nincs olyan hely, ahol kap fényt, de nem érik el az aprók. Mondtam, hogy azt már évekkel ezelőtt vettem, erre kijavított, hogy tavaly. Ebben nekem az az érdekes, hogy képes volt ezt megjegyezni és alkalomadtán a fejemhez csapni. Döbbenet, hogy milyennek láthat minket. Elég igazságtalannak éreztem az egészet, mert a múltkor, mikor bejött velem egy ruhaboltba, ahol Petyának akartam leárazott nacót venni, megláttunk egy tök jó blúzt. Volt az ő méretében és az enyémben is egy darab. Én visszatettem és vettem ugyanannyiért olcsó nacót Petinek, ő megvette és azóta sem vette ki a zacsiból. Persze ha ezen gondolkodom, az már-már olyan, mint amit ő csinált velem. És ez már majdnem vicces.
Sajnos Panni tudta, hogy miben sántikálok és eléggé elszomorodott, hogy nem megy a dolog. Hát igen, ezt elvaxoltam. Előbb kellett volna számolni. Néztem a csibét és én is majdnem sírtam, mikor eszembe jutott valami. Ha nem tudunk társast venni, készíthetünk. Ilyenkor a legtutibb egy dekoratőr családfő! No meg a mindenféle kincsei. Az elképzelést gyorsan követte a tett. Kell-e mondanom, hogy Hupikék törpikés társast csináltunk, magyarul törpös játékot. Ember hagyott kibontakozni és nem tett megjegyzést rá, hogy mit bénázok. Sőt, a végén ő is beállt színezni és akkor voltam a legboldogabb. Ugyanis Panni színes dobókockával tud játszani, számossal még nem. Egyébként egyszerű kis játék, Hókuszpók kastélyából kell eljutni Aprajafalvára. A törpös képeket ki lehet nyomtatni a netről ingyenes kifestőként és akkor Panni még többet dolgozhat vele. Ő színezte a rózsaszín és a narancssárga mezőket. A tervre meg olyan Sziamiaút rajzolt, hogy legszívesebben kivágnám és bevinném a munkahelyemre, hogy lássam. Ugyan nincs füle, de teljesen macskaszerű és láthatóan gonosz. Még van vele munkánk, mert ma csak a tábla megrajzolásáig jutottunk. De nem baj, holnap is van nap. 🙂 Mikor Panninak elalvás előtt azt mondtam, hogy szép álmokat, azt mondta, a társasunkról fog szépet álmodni. Azt hiszem jól alakult a dolog.
Sajnos estére Petya megint szétcsúszott és sikítozott egy jó órát elalvás előtt. Úgy szeretném tudni, hogyan lehetne ezt megúszni. Holnap már ő is megy oviba. Remélem ez jót tesz neki.
Ja és a “törpikék” keresőszót senkinek nem ajánlom, ha képeket szeretne, ugyanis visszataszító pornográf fotók vannak a találatok közt asszam törpe növésű emberekről (nem tudom, nem nézegettem sokáig). Érdemesebb valami hupikéket keresni. 🙁
Oldal ajánlása emailben
X