3 év
2011 február 22. | Szerző: KISMADAR
Csütörtökön volt a blogom három éves. Azért ez már valami 🙂
egy jó hír a végére
2011 február 20. | Szerző: KISMADAR
A ami napunk kicsit szplínesre sikerült. Benne lehet, hogy ugyan nagyon jól sikerült a tegnap, de kissé elfáradtunk. Meg a szokásos pénzszámolgatás és a családom is alakított meg nem is voltunk kint a hétvégén. Ráadásul Petya sem a legjobb formáját hozta. Délelőtt ugyan átjöttek Cs- ék, de Panni iszonyú hisztit rendezett azért, mert elmentek, így sokat levont a dolog élvezeti értékéből.
Délutánra kicsit jobb kedvünk lett. Finom ebédet főztem és Ember hagyott dolgozni is. Panni mellettem játszott és Petyának is jó kedve volt egy darabig. Így döcögtünk el az esti rutinig.
A java ezután jött. Fél kilenc felé telefonált DÉ. Először azt hittem, valami baj van, mert ő ilyenkor már nem szokott csörögni. Kiderült, hogy B életében először kérdezett és É szerint azért, mert tegnap én is úgy kérdeztem tőle, ahogyan kell.
Szerintem É nem fog haragudni, ha ezt bővebben megmagyarázom, ráadásul más gyerkőcnél is hasznos lehet. B ugyanis nem feltétlenül válaszol, ha kérdezek tőle valamit. Tegnap itt vacsiztak a törpék és nem szerettem volna, ha B éhes marad. Hiába kérdeztem, hogy kér – e sütit, falra hányt borsó volt. Láttam, hogy É – nek erre bevett formulája van, így megkértem, mondja el, hogyan kellene ezt csinálnom. A rítus pofon egyszerű. B! Én kérdezek, te válaszolsz.(Meg is érintettem a szereplőket, ahogy kell.) Kérsz sütit? És csakugyan, a jól feltett kérdésre B válaszolt. No. É szerint attól, hogy én is így kérdeztem, B – nek leesett a tantusz, hogy nem csak az anyukája csinál így, hanem mindenki és ő is elkezdett kérdezni. Az egészben az a vicces, hogy tökmindegy, hogy miattam, vagy magától, vagy miért kérdezett B, a lényeg, hogy kérdezett. De azért jó azt hinni, hogy segítettem. (Ha már Petyának nem tudok 🙁 )
Nem lesz műtét
2011 február 19. | Szerző: KISMADAR
Szerdán sikeresen túlestünk az újabb konzultáción. Amint túljutottunk a portán, szépen mentek a dolgok. A betegfelvételes hölgy kicsit ideges volt valami szám miatt, amit el kellett volna hoznunk, de annyira nem, hogy bármit kérdezzen tőlünk. Inkább morcosan telefonálgatott kicsit, aztán utunkra bocsájtott. 🙂
Az orvos nagyon rendes volt és elmondta, hogy ezzel a fajta kinövéssel kapcsolatban nincs objektív méret, ahonnan műthető. Van aki sokkal nagyobb lenövéssel is tünetmentes és van akit ekkora is zavar. Elmondta, hogy ennek a műtétnek elméletben kockázata is van, hiszen az agy és a gerincvelő találkozásánál dolgoznak, ezért csak a képekre, amiket vittünk, nem szeretné műteni Petyát. Próbált fogódzókat találni, de elég nehéz dolga volt. Peti nem tudja elmondani, vagy megmutatni, hogy pontosan hol fáj. Kérdezte, hogy rendezetlenné vált – e a mozgása, mondtuk, hogy egyébként is az.Kérdezte azt is, hogy alakul az agresszió. Elmondtuk, hogy lassan javul Petya, ez is a műtét ellen szól.
Végül abban maradtunk, hogy ha egyértelműbb lesz a dolog, akkor megműti. Ezek lehetnek olyan vidám neurológiai dolgok, hogy lebénul mondjuk Petya nyelvének a fele, de lehet az is, hogy még jobban szétcsúszik, vagy valahogy egyértelműbb lesz, hogy ott fáj neki, ahol a gond van. De az is lehet, hogy egyáltalán nem kell meglékelni a kis dinnyét.
Szimpatikus volt, hogy elmondta a doki, hogy nem ért igazán az autizmushoz. Általában úgy tapasztaltam, hogy az orvosok mindenhez értenek :-))).
Ennek örömére szerdán és csütörtökön olyan durván migréneztem, hogy csak azt tudtam megcsinálni, amit mindenképp kellett. Dolgozni igen, de itthon gyakorlatilag semmit. Petya úgy gyógyított, hogy rám feküdt, miközben Panni énekelt nekem. Imádom őket, de majdnem belepusztultam. Egyébként a migrénben a legjobb, mikor érzi az ember, hogy vége van.
Tegnap Panni bölcsis gondozónői jöttek vendégségbe. Annyira jó volt újra látni őket. Volt minden. Hintázás, meg mondókázás, meg ölbe bújás de azért mi felnőttek is tudtunk néhány szót váltani.Peti mindkettőjüket elvitte hintalovagolni. Adtam nekik mentorszülős szórólapot, ha olyasmibe futnának, ahol indokolt. Jót beszélgettünk arról, hogy mi van, amikor ők látják, hogy a gyerekkel baj van és szólnak a szülőnek. Nekik sem könnyű. Érdekes, hogy tul képp ki tudja tényleg rávenni a szülőt egy vizsgálatra. Azért alapvetően jókedvről szólt az este, nem érdekvédelemről. 🙂
Petinek tegnap előkerült a mandarinos képe. Már napok óta keresem, újat meg még nem csináltam. Érdekes módon Panni dobozából került elő. Még beszélgetnem kell vele kicsit a kérős képekről. Szerintem főzött vele és elfelejtette visszatenni a hűtőre.
Ma nagy buli lesz, megyünk O – ékhoz, ott találkozunk D-ékkel és vissza hozzánk. Sűrű nap lesz, remélem Petya élvezni fogja. Panniban biztos vagyok. Ő most boldog, mert megint lent alszunk. Nagyon köhög és így legalább a fiúk alszanak.
borzasztó éjszaka
2011 február 15. | Szerző: KISMADAR
Peti tegnap este nagyon fura volt.Iszonyúan hisztizett és a fülét piszkálta. Kiabált még akkor is, mikor már a szemét sem tudta nyitva tartani és az arca teljesen feldagadt a sírástól. Végül elaludt, de arra készültem, hogy amint pihent egy kicsit, újra folytatni fogja, reggel meg rohanhatunk orvoshoz, mert tuti, hogy a fülére ment a megfázás.
Ehhez képest reggel jókedvűen ébredt, egész délelőtt bújós volt, csak estére fáradt el picit. Fülfájásnak nyoma sem volt. Igaz, én minden moccanásra ébredtem, de mégis azt hiszem, így a legjobb.
Ezután különösen jól esett délutánra menni dolgozni. Ráadásul az egyik nagyon kedves kollégám szülinapját ünnepeltük, tehát süti is volt 🙂
Egész nap azon izgultam, hogy jól adják Pannira a farkát. Nem tudom, mi lett a vége, de azt hiszem, ő jól érezte magát. Legalábbis elég lelkesen magyarázta, hogy a tornateremben hallgatták a Maszkabált és, hogy melyik kislány öltözött pöttyös gombának.
Cs barátnőmék hozták el és náluk várt meg engem, mivel Ember Petyával volt. Cs és a férje javasolta, hogy keddenként legyen így. mert szeretik Pannit és örülnek, ha náluk van. Szerintem ez nálam kevésbé elfogult anyukának is melengetné a szívét.
Ma szoktam kicsit a kisautót. Valamit elvaxoltam a fűtéssel. A maximum, amit el tudtam érni hogy sarki hideget fújt az arcomba. Mikor kiszálltam a kocsiból, úgy kellett lefeszegetnem z ujjaimat a kormányról.
Holnap megyünk az idegsebészetre. Nem bánnám, ha valaki végre mondana valami konkrétat, de azért kicsit félek is. Majd meglátjuk. Ma éjjel mindnesetre aludni szeretnék.
Panni farka
2011 február 14. | Szerző: KISMADAR
Mielőtt bárki rosszra gondolna, leszögezem, hogy a cica jelmezről van szó. Ennek a része természetesen egy farok. Leginkább azzal voltam bajban, hohy hogyan is kéne ezt felerősíteni Pannira anélkül, hogy bármit tönkre kelljen tennem (beleértve a jelmez viselőjét), vagy túl sokat varrnom.
Első körben az egész farok úgy nézett ki, mint egy túlméretezett szexuális segédeszköz, főleg miután Apja drótot húzott bele. Ez azért alakult így, mert a farok egy régi gyerekharisnyából készül. Azért, hogy ne legyen talpa a farkán a mi cicánknak, csomóra kötöttem a bokánál és kifordítottam. Ezután tömtük és drótoztuk. A harisnya derék részét meghagytam, így Panni fel tudja venni a farkát és el tudjuk rejteni a derekat a nadrágjába. Hosszas kísérletezés után végül előállítottunk egy olyan farkincát, ami mindenkinek tetszik. Apja megcsinálta a a füleket a hajráfra és az arcfestést is kipróbáltam. Szerintem holnap gyönyörű cica lesz a lányunkból. Remélem, ő is jól fogja érezni magát és nem lesz boldogtalan a sok bolti jelmez közt.
Tegnap meg tudtam írni azt az interjút, amivel hónapok óta bajlódom. Már vissza is jött a riportalanytól, hogy mit szeretne másképp. Komolyan kedvem lett volna pezsgőt bontani 🙂
Petya ma már ment oviba és azt mondták, hogy egész nap jó kedve volt. Néha komolyan azt hiszem, hogy az óvónénik jobban tudják mi kell a fiamnak, mint én. Holnap nem megy, mert bábszínház. Apja itthon marad vele. Remélem jól fogják érezni magukat és használják a napirendet.
Eddig még meg sem írtam, hogy Apósom segítségével szert tettünk egy új (13 éves) autóra (Szuzukira). Ember sokat remél attól, hogy kevesebbet kell az autóba tankolni. Nekem nagyjából mindegy, csak menjen. Ez meg megy, mint a golyó. A srác. akitől vettük járt nálunk valamiért. Ember mondta neki, hogy ne lepődjön meg Petyán. Peti simán lekapta a lábáról. Felvitte az emeletre hintalovagolni. Csak pont előtte esett szét a lova. De ez nem zavarta, idegen jött, akkor lovagoljunk. Én meg mosolyogtam magamban, hogy ez az igazi érzékenyítés. A bőrdzsekis nagy vagány srác ment Petivel kézen fogva lovagolni és teljesen meg volt illetődve. Kérdezgetett Petyóról és, magyarázta, hogy milyen szép. Egy kicsit büszke voltam rájuk.
türelmet most
2011 február 12. | Szerző: KISMADAR
Petya tegnap megint nagyon keményen nyomta az auti dolgokat. Gyakorlatilag csak akkor kereste a társaságomat, ha éhes volt. Egyébként eltolt, meg ellökött. Ilyenkor lehet finoman próbálni együtt lenni vele, de tapasztalat, hogy ha erőltetem, rossz vége lesz. Tegnap is volt néhány hiszti. Engem ez a helyzet majdnem úgy megvisel, mint az önagresszió. Bármennyire tudom agyból, hogy beteg is, meg auti is és türelmesnek kell(ene) lennem, azért mégiscsak az anyukája vagyok és mint ilyen, rosszul tűröm, hogy nem akar kapcsolatot létesíteni velem. Gyakorlatilag olyan vagyok neki ilyenkor, mint a telefonnak a töltő.
Sajnos estére elvesztettem a türelmemet és csúnyán rákiabáltam, mikor lökdöste az ételt és hisztizett az asztalnál. Nem nagyon lát tőlem ilyesmit, úgyhogy eléggé meglepődött és az este további részében viszonylag szépen működött.
A tegnapban az volt jó, mikor délelőtt leültünk kicsit gyurmázni. Történetesen a tévé is be volt kapcsolva és a Spektrumon autós műsor ment. Petinek a Kánaán. Autók és gyurma. 🙂
Ma már sokkal jobb a helyzet, bár most folyamatosan szívni kéne az orrát, aminek nem örül. De legalább nem lökdös le a lépcsőn, hogy egyedül szeretne lenni.
Apja elment dolgozni és vitte magával Pannit is, úgyhogy megint ketten vagyunk. Azt még nem tudom, hogy fogom beadni Panninak, hogy az aktuális kedvenc mesekönyvét Petya lapokra szedte, de remélem a farsangi készülődés eltereli a figyelmét. Keddre cicát csinálok belőle. Szerdán Petyáéknál lesz farsang, szerintem neki jó az almafa jelmez. Csak egy zöld póló és egy barna nacó kell. A pólóra rakok filcből almákat, meg leveleket, abban tud mozogni és úgy sejtem, őt nem izgatja különösen, hogy mi van rajta.
Na, megyek szívni!
Peti beteg
2011 február 9. | Szerző: KISMADAR
Hétfőn úgy adták vissza Petyót az oviból, hogy jobb lenne itthon tartani, mert nagyon köhög és prüszköl. Lázat nem tudtak neki mérni, de ezt nem csodálom 🙂
Sajnos csakugyan elég vacakul van és ezt elég rosszul tűri. Naponta többször kiborul és nincs kedve semmihez. Viszont nézi a tévét. Thomast és Teletabit teszek be neki, azt gondolom, azok elég lassúak és sok bennük az ismétlés. Tudom abszurd, hogy egy hat éves legényke ilyeneket nézzen, de én ennek is örülök. Nemrég még nem értette az egészet és vagy nem törődött vele, vagy egész közel ment a tévéhez és a részleteket figyelte.
A bubifújónak is nagyon örül. Ahhoz is készítek képet és tutira működni fog. 🙂
Dokinéni megint a távgyógyításnál maradt, aminek örülök. Feltehetőleg tudja, hogy egy takonyfolyós betegséggel boldogulok és ehhez nem kell két órát ülnünk a zsúfolt rendelőben. A PECS továbbra is hasít, aminek örülök. Azt kell Petinek megtanulni, hogy amiről nincs kép, de fent van a polcon, abból nem kap. Persze ebből szép nagy hisztik kerekednek, de volt már ilyen a világtörténelemben.
Tegnap én sem voltam jól, ráadásul elég szomorkás is voltam. Attól kenődtem el, hogy egy kedves barátom felhívott, hogy talált a neten valamit az autisták gyógyításával(?!) kapcsolatban. Természetesen alternatív gyógyászatról van szó, mert az orvosok mind gonoszok és az az érdekük, hogy mindenki a hagyományos orvoslásban bízzon, amiért is elnyomják a jó altereket. Na jó, ezt kicsit kisarkítottam.
Egyébként én sem gondolom, hogy az orvosok szentek, hiszen ugyanolyan emberek, mint bárki más. A gyógyszerek pedig valóban lehetnek ártalmasak is, én szeretem elkerülni a használatukat, amíg lehet.
Mikor elmondtam neki, hogy a homeopátiát mi nem ítéltük hasznosnak(úgy értettem, arról van szó), hallhatóan megsértődött. Végül azért elküldte a lap elérhetőségét és akkor már tényleg rossz kedvem lett. Ez az oldal, direkt nem írom melyik, tele van az oltással és, hogy attól autik a srácok. A kelációtól kezdve a diétáig minden ott van, amit én nem igazán kedvelek, viszont a tér – idő struktúráról és a kommunikáció megsegítéséről semmit nem találtam.
Sokszor gondolkodom ezeken a dolgokon. A mentorszülő képzéssel kapcsolatban is ez volt az egyik legnagyobb dilemmám. Nem vehetem el a reményt senkitől és nem beszélhetem le, vagy rá dolgokra. De ha ezek kifejezetten ártalmasak, akkor meg mi van? És ki vagyok én, hogy megítéljem, hogy mi ártalmas és mi nem? Ha nem bízunk az orvosokban és nem bízunk az alterekben, akkor kinek jó? Segítettünk magunknak, vagy csak még vacakabbnak érezzük a helyzetet?
Szülőként én is szeretnék mindent megtenni Petiért, de nem érzem, hogy ha egyik lehetséges gyógymódtól a másikhoz kapunk és félg, vagy egészen illegális anyagokkal tömjük, akkor jobbat teszek vele, mint most. Ugyanakkor a barátom is azzal érvelt, hogy a pszichiátertől elfogadnám a gyógyszert, ha indokoltnak látná. Egyébként nem könnyen fogadnám el és csak akkor, ha én is indokoltnak látnám. Amikor egy gyerek folyamatosan üti magát, annak segítség kell. Lehet kísérletezni vele, én régimódi vagyok, a kipróbált és igazolt módszerekben hiszek. Szerencsére a gyógyszerrel kapcsolatos döntést most nem kellett meghozni. Csoda, hogy így elszomorított ez a dolog, de olyasmire tapintott a barátom, ami egyébként is érzékenyen érint.Bosszant, hogy családok költenek iszonyatos pénzeket külföldi vizsgálatokra, meg gyógyszerekre, esetleg azért, mert nem tudják elfogadni a megváltoztathatatlant. Amíg van újabb gyógyszer, addig a gyerek gyógyítható. És mindig lesz újabb költséges gyógymód. Mert az altereknek szintén anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy a dolgaiknak piaca legyen.
Én továbbra is emberekben szeretnék bízni és nem táborokban. Akik eddig segítettek minket, mind megérdemelték a bizalmunkat és tényleg sokat tettek Petiért és a családunkért. Remélem nem jön egy csomó ellenpélda a jövőben, mert akkor kénytelen leszek egy nagy adag oxitocin-marihuánaolaj koktélt elfogyasztani, csak hogy elviselhetőbb legyen az élet :-)))
Megint PECS
2011 február 6. | Szerző: KISMADAR
Mostanában többször írtam arról, hogy a PECS miatt eszem a kefét. Nem értem, miért kerültünk zsákutcába és sajnálom, hogy elhagytuk. Szinte hihetetlen, de a nyafogáson túl csináltunk is valamit a héten. Egészen pontosan 12 szép kártyát Petinek. Tegnap volt alkalom tesztelni, hogy mit szól hozzájuk. Először úgy csináltam, mint régen. Leültünk egymással szemben, nálam a kétféle nasi (sajt és ubi) és köztünk az alaplapon a képek. Csont nélkül ment. Sőt még válogatott is. Hol sajtot kért, hol ubit. Láthatóan örült az egésznek. Bár a PECS módszertanában (ha van neki ilyan 🙂 ) sehol nem olvastam a talpsimiről, azért az is befért.
Az eredményen felbátorodva kiraktam a két képet a hűtőre. Peti fél délután hozogatta őket. Mikor elfogyott az erre szánt sajt adag, levettem a képet és ezért sem lett dühös. A hűtőre egyébként még a joghurt és a víz képe is felkerült délután. A joghurtot használta, a vizet nem. De innivaló általában van neki elérhető helyen. És egész nap jókedvű volt és bújós. Feljövögettünk hozzá, hogy ne legyen magában még könyvet is nézegetett az ölemben, igaz nehezményezte, ha rámutattam valamire és a kezeimet mindig visszaigazította az ölembe. Most aztán gyárthatom a képeket :-))))
Hétfőn voltunk a gyermekpszichiáternél és ő is azt mondta, hogy ha javulást látunk, márpedig az őszhöz képest látunk, akkor nem akarja Petyát gyógyszerezni. ZS- val beszélgettünk erről a karácsonyi baleset kapcsán és feltehetőleg tényleg jobban félek ettől, mint kellene, mert nem igazán vagyok jártas a témában és hozzám leginkább a dolog negatív vonatkozásai jutnak el, de nagyon örültünk, hogy nem kell behatóbban megismerkednünk a témával. Annyira lelkesek voltunk, hogy Ember vezetés közben nem figyelt oda, így megtörtük az autónk elejét. Most először volt ő a hibás egy balesetben. Nincs nagy baj, most egy kölcsön autóval rohangálunk, aminek a fogyasztása a fele a miénknek.
A doktornő is a PECS -et javasolta és, hogy konzultáljunk az Egy Másik Út Alapítvánnyal, ha megint zsákutcába jutunk. Még egy ok, hogy rendesen megtanítsuk Petyót képpel kérni. Már csak azt kéne tudni, hogy a dolog a fejében mennyire komoly, de 16-án talán ez is kiderül.
Vettünk neki egy új harapót is, mert a régiek elvesztek és nagyon érdekeset csinált Petya. Tegnap hozta Ember a boltból a harapókat (kettő van egy csomagban, egy kék és egy sárga. Nyolcas alakjuk van és kis dudorok rajta. Többek közt azért ezt használjuk, mert ez évek óta mindig van). Én kibontottam és leraktam a konyhaasztalra, hogy majd később felviszem az egyiket. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Peti békésen téblábol az emeleten körülöttem és rágcsálja a harapóját. Nem volt dühös, vagy ilyesmi, sokszor rágcsál minket szeretetből is. Jól meg dicsértem, hogy igen, ez azért van hogy harapja.
Én mindenesetre elég nagyot nevettem, majd tovább nyomkodtam a ragasztót, amire ő a flittereket tett. Mondanom sem kell, gyönyörű álarcaink lettek.
Pénteken elég peches nap volt. Mentorszülős megbeszélés volt négytől és hatig el is tartott. Indultam haza. Mire KÖKI -re értem, pont elment a vonatom, plusz egy óra várakozás. Aztán bejelentették, hogy késik. Végül negyven percet késett és nem volt a vonaton fűtés. Máskor szeretek hazasétálni a vonattól, most nem dobott fel nagyon. Azért ennek is megvolt a maga haszna. Majdnem teljesen elolvastam az Ellenpontot. Szerintem meglehetősen autisztikus, főleg az elején, amikor a robotok lófrálnak mindenfelé és meghatároznak dolgokat. Volt egy vicces eset is. A váróban fel szerettem volna írni valamit és letettem a zsákomat egy székre, nem messze egy üldögélő bácsitól. Láthatólag tollat kerestem, de nem volt. A bácsi udvariasan megkérdezte, hogy tollra van – e szükségem. Mondtam, hogy igen. Erre kivett a zsebéből egy csomaggal és nekem adott egyet. Tök fura volt. Pont ott a bácsi a sok tollal, ahol nekem kellett. Hazafelé meg a vonaton egy másik bácsiféle felgyújtotta nekem a villanyt, mondván, ne rontsam a szemem, ha olvasok. Vicces, hogy miközben mindenfelé elidegenedésről, meg gonoszságról írnak az újságok, előfordulnak ilyen dolgok. Valahogy visszaadják a hitemet abban, hogy nem tud végképp elszemélytelenedni ez a mi szép kis világunk.
Kellemes hétvége
2011 január 30. | Szerző: KISMADAR
Mostanában divat kellemes hétvégét kívánni egymásnak. Örömmel jelentem, hogy nekem bejött.
Tegnap neten megkeresett az az anyuka, aki miatt az egyesületünk indításán és a mentorszülőségen elgondolkodtam. Elmesélte, hogy valamennyire rendeződött az életük és csakugyan elmentek a Vadaskertbe. Nem gondoltam, hogy ennyire lehet ennek örülni.
Apja és Panni is nagyon pörögnek. Panni szokott apjától maszkokat kérni, amit ő meg tud csinálni, hiszen dekoratőr. Tegnap egy csőrrel kezdtek, aztán annyira belejöttek, hogy egy komplett papagáj jelmezt készítettek. Nagyon szép lett. Pénteken meg festettek. Még ma is szeretnének valamilyen fura technikával. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken az oviban szívószállal festettek, amit Panni itthon is szeretett volna folytatni. Megengedtem neki. Egy idő után már spriccelve festett, ami után ugyan sokat kellett takarítani, de nagyon szép képek sikeredtek. A gond csak az volt vele, hogy egy idő után mindig összefolyatta a festéket. Apja elmagyarázta neki, hogy az is fontos, hogy mikor hagyja abba a festést. Innentől már ketten festenek. Apjának eszébe jutott, hogy egy csomó technikát ismer és milyen jól fognak szórakozni.
Sétálni is voltak a gyerekek és Ember, amíg én itthon az olyan ügyeimet intéztem, amikhez nem jött jól a gyerekzsivaj.
Apja készített nekem Corel – ben egy sablont, amin könnyen gyárthatok PECS képeket. Nem hagy nyugodni az ezzel kapcsolatos kudarcunk. Ha megint nem megy, még mindig ott a Vadaskert és a Delej utca.
Egyébként Petya most jobb passzban van. Figyelek rá, hogy ne legyen vég nélkül egyedül. Próbálom lecsalogatni az emeletről, de leginkább csak enni jön le.
Ma reggel országos pizsomapartit rendeztünk. Sok szeretgetéssel, meg bújással. Ezután már csak jól folytatódhat a nap :-)))
elérhetőségek
2011 március 5. | Szerző: KISMADAR
Kedves Kétgyermekes és bárki, aki szeretne engem megtalálni, vagy tőlem tanácsot kérni, vagy csak beszélgetni!
Tudom, paranoidnak tűnik, hogy itt nem adok elérhetőségeket, de ez több okból így alakult. Nyugodtan írjatok kommentben kontaktot, vagy keressetek az AOSZ oldalán (www.esoember.hu) a mentorszülők közt. Szívesen segítek bármiben. Mentorszülőként ez feladatom is és jól is esik. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X