szülői és lekvár
2011 január 26. | Szerző: KISMADAR
Vicces dolog történt tegnap. Este fél tizenegy körül üzenetet jelzett a telefonom, amit nem halkítottam le. Általában le szoktam, de ez most elmaradt. Ez azért volt különösen kellemetlen, mert tíz percenként jelezte, hogy megtelt a memóriája. Végül lementem, hogy elnémítsam. (végül nem használtam kalapácsot, pedig megfordult a fejemben) Ekkor derült ki, hogy a főnöknőm írt, kiszáradt a süti, vigyek lekvárt.
Az üzenet apropója az volt, hogy az egyik kedvenc kolléganőm ma ünnepli a szülinapját. Amit ők nem tudtak, az az, hogy nálunk ilyenkor már mindenki alszik és hogy a lekvárt mindig frissen főzöm fagyasztott gyümiből. Törpöltem kicsit, aztán kimentem a barackért. Gondoltam, belógok Anyuhoz és megfőzöm ott. Neki észre sem kell vennie, mert a mi lakásunkkal ellentétben az övében a konyha jól el van szeparálva a szobáktól. Az ötlet jó volt, de Anyu belülről gondosan bezárta az ajtót és benne hagyta a kulcsot. Ez nem jött be. Végül itthon csináltam meg úgy, hogy az előszobából világítottam a konyhába és a fürdőben csináltam a dolgokat, amiknek hangja van, vagy látni kell. A végeredmény tökéletesen kielégítő lett. A kollégák fogták a fejüket, hogy miért nem mondtam, hogy nem de ezt a leányzót tényleg nagyon szeretem, talán mert olyan, mint én voltam régen. Kicsit hebrencs, de azért aranyos. És így legalább befejeztem a könyvemet.
Ma kicsit ideges voltam a szülői miatt. Természetesen a hóesés eredményeképpen szépen elkéstem. Ez különösen jó, mert délután meg korábban el kellett jönnöm. Még szerencse, hogy volt némi plusz órám.
A szülői is megvolt. Ez az ovi az első a praxisomban, ahol nem közlik, hogy vigyem haza a gyereket, mert szülői van. Itt megoldják, hogy azalatt valaki vigyázzon a csibékre. Figyelemre méltó, hogy ezt pl az egészséges gyerkőcöket ellátó oviban miért nem lehet megszervezni. Gondolom, annak is oka van, de ez így logikusabb.
Haragosiék nem jöttek el, a többi szülő pedig kifejezetten kedves volt. Én pocsékul éreztem magam, hiszen majdnem mindenkit megrágott a Petya és érteném, ha dühösek lennének. Ezzel együtt kedvesek voltak, ami nagy megkönnyebbülés.
Itt is utána kérdeztem, hogy kaphatok – e segítséget PECS ügyben és megint a Vadaskert került elő. Ezzel az a gondom,hogy szerintem az elmélettel tisztába vagyok, helyettünk meg senki nem fogja megoldani a dolgot. De lehet, hogy végül a saját megnyugtatásomra fogok beszélni velük. Pedig régebben megfogadtam, hogy én aztán nem fogok orvostól orvosig rohangálni, mert annak nincs értelme.
De ahogy most élünk, azt egyre kevésbé bírom és eddig csak a PECS és a napirend, amit el tudok fogadni, mint “auti gyógymód”, tehát ezt kéne jól csinálni. Hányadszorra is futom meg ezt itt?
Egyébként nagyon korrekt szülői volt, nem volt sok fölösleges habverés. Utána hazahoztuk Petit és Pannit. Ember lelépett dolgozni, Panni átugrott “Nadihoz”, így ketten maradtunk Petyával és egész jól szórakoztunk. Mindig csináltam valamit, utána felmentem hozzá. Így nem volt egész este egyedül. Mikor Panni hazajött, festettem neki egy próba cicaarcot és rém boldog volt, hogy fürdésig viselhette. Én meg attól, hogy simán lejön törlőkendővel.
Fürdés után Peti gyorsan elaludt, Panni meg mondókázott, meg Pettsont nézett, végül elaludt a lábunknál keresztbe. Mivel szívtelen vagyok, átvittem az ágyába. Itt aludtak ketten a macskával. Nagyon nem zavartak, de senkit nem akartam lerúgni az ágyról. Lassan én is eldőlök, mert holnap is van nap, ráadásul Panninak torna, tehát gyorsan be kell érnie az oviba.
holnap szülői
2011 január 25. | Szerző: KISMADAR
Holnap szülői lesz Peti ovijában. Az ovivezető már régebben mondta, hogy jó lenne,ha mindketten ott lennénk. Gondolom, a többi szülő miatt, akiknek a gyerekét a miénk amortizálja. Azt tudom, hogy erre ki akar térni a szülőin. Elméletileg tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk hibásak semmiben és nincs okunk szégyenkezni, de azért aggódom kicsit. Félek, hogy eljön a vehemens szülőpár és csúnya jelenetet rendez. Bár azt hiszem, azóta nem jár a gyerekük oviba, hogy ez az incidens volt. Ez is egy fajta megoldás…
Ma viszont jó nap volt. Délutánra mentem és délelőtt Ember is velem volt itthon. Nagyon jó ketten lenni. Például egészen extra, hogy végigmondhatok egy mondatot anélkül, hogy Panni belekiabálna, hogy aanyaa! Van egy olyan fajta anyázása, amitől falra mászok. Ezt általában akkor használja, ha úgy érzi, nem figyelek rá eléggé. Pl, mikor Apjával próbálok beszélgetni.
Mikor kajáért beugrottunk a boltba, kaptam arcfestéket Panninak. Kíváncsi vagyok, milyen cicát fogok belőle festeni. Azt hiszem, csinálok majd próbát, nehogy élesben bénázzam el.
Este vonattal jöttem haza, amit nagyon szeretek, mert ott nyugi van és olvashatok. A változatosság kedvéért megint Zsoldost. Ha tudnék az ágyban olvasni, nem aludnék éjjel. Így csak a gépet nyaggatom.
Peti elég feszes és elalvás előtt féltem, hogy szakadni fog nála a cérna, de végül nem lett baj. Igaz, a lovon aludt el. Az oviban is aludt egy fél órát. Remélem nem lesz beteg. Őt nem vállalja Anyu. 🙁
Eredmények
2011 január 23. | Szerző: KISMADAR
Hétfőn elmentünk a neurológushoz, részemről zabszemmel a fenékben. Igazán semmit nem tudtunk meg. A konzultáció ugyanis itt azt jelenti, hogy átküld minket egy másik orvoshoz, (akihez február 16-ra kaptunk időpontot) az összes leletünkkel egyetemben. Gondolom, a másik doki visszaír valamit, amit mi visszaviszünk és akkor végre talán ki meri valaki mondani, hogy van – e baj, vagy nincs és merre tovább. A dolog pikantériája, hogy az MR- hez beadtuk a CT leletet is, de azt már nem kaptuk vissza. A doki meg nem értette, miért nincs ott és kicsit úgy beszélt velem, mintha valami trehány alak lennék. (Egyébként az vagyok, de ilyesmit nem nagyon szoktam elkutyulni.) Ezután beugrottunk EP-hez és utána Ember elvitt a Millenárisra. Az igazira. Ez egy bringapálya. Valamikor nagyon modern volt, de most már meglehetősen retro. Kíváncsi voltam rá már rég. Olyan kiállítás van a folyosón, ami régi bringásokat mutat be, meg tornateremszag.
A hét többi része elcsorgott valahogy. Hét elején még mosolyogtam rajta, hogy nincs pénzünk, tehát rántott csirkét eszünk. Múlt hét végére vettem husit, azt csináltam meg, mert így nem kellett másról gondoskodni. A hét második fele ilyen szempontból jobban alakult.
Megint elutasították az egyesületünk bejegyzésére vonatkozó kérelmet, pedig már úgy örültem, mikor megláttam, honnan kapok levelet. 🙁
Tegnap volt az AOSZ éves közgyűlése, amire elmentem. Fura dolog ez. Nem hiszem, hogy az én agyamra van ott szükség, de azt gondolom, hogy ha nem megyek el, annak kicsit olyan “sz@rok rá, csináljátok!” hangulata van. Ezért bosszant, mikor a Facebook – on, vagy másutt “osztják” az AOSZ-t olyanok, akik méla csöndben vannak, mikor az arcukat vállalva dönthetnének, vagy véleményezhetnének dolgokat. Most is volt ott valaki, aki nekem kevéssé tűnik kedves embernek és kiver a víz, ha huzamosabb ideig kell hallgatnom, de ő legalább veszi a fáradtságot és eljön elmondani a mondandóját.
A hét elején egyébként mentorszülő berkekben is volt egy kis érzelmi hullámzás. Történetesen pont DÉ-t vádolta valaki inkorrektséggel. Ebben az ügyben nyilván nem tudok objektív lenni, hiszen É-t nagyon kedvelem, a morgós másik meg nem kifejezetten a szívem csücske, de nagyon elszomorított, hogy már megint piszlicsáré dolgokon megy a vita, pedig lenne mire használni a fölös energiáinkat. Félek, hogy olyan dolgokból csinál a dühösködő presztízs kérdést, amiből nem kéne, de a saját szempontjai szerint neki biztosan igaza van.
Ha már mentorszülőség, megírtam végre azt a levelet, amit a tourette – s családnak kellett elküldenem. Remélem lesz valami haszna, bár így közvetítőn keresztül sokesélyes.
Péntek este Ember fellépett a zenekarával. Elmentem meghallgatni, mert RE ráért. Nem bántam meg. Az első zenekar is jó volt, Emberék meg persze hogy. Most kifejezetten jókedvűek voltak. Ez a felszabadultság lejött a színpadról és mindenkire átragadt.
Tegnap a változatosság kedvéért mi mentünk D – ékhez és nagyon jól sikerült a vendégség. Peti időnként elborult, de nem vészesen. Szépen használja a harapót, de sajnos közben csíp. Nagyon keményen tolja. Olyan a csukóm, mintha megmarcangolt volna egy dühös csivava. D – éknél készült egy csomó nagyon jó kép Petiről és annyira örültem neki, hogy nem csak az autizmus látszik rajtuk, hanem Petya is.
Ma kellemes nap volt. Apja fát vágott a lányával, mi Petivel tettünk s vettünk. Mostam, főztem, ilyenek. A családnak meglehetősen jó főzni. Nagyon hálás közönség. Este Ember emlegette, hogy milyen finom volt az ebéd és én örültem, hogy az “élet apró örömei” típusú közhely ebben az esetben működött.
vidám vasárnap
2011 január 16. | Szerző: KISMADAR
Ez egy nagyon jól sikerült nap volt.D-ék jöttek vendégségbe és jókedvet hoztak. Délelőtt kimentünk a játszótérre, mert olyan szép idő volt. Ebédre Ember rántott husit kért, de végül a tegnapi maradék is elé volt. Délután DÁ és Ember elmentek a keresztanyámhoz fáért. Most megint van egy darabig tüzelőnk. Estig tartott a vendégjárás, utána fürdés és alvás.
A délutánban az volt az érdekes, hogy Petya elég sokszor dühösködött és megint nagyon gyorsan váltott egyik hangulatból a másikba. DÉ ki is vitte a másik három gyerkőcöt a kertbe egy kicsit, amíg Peti megnyugodott. Terápiás takarítást rendeztem. Nekem jó, mert letudom, Petya pedig továbbra is imádja a porszívó hangját. Utána ő is kijött a kertbe, de estig sokszor elveszítette a türelmét. A harapóval viszonylag elvoltunk. Azért jó lenne kikeveredni ebből. Ráadásul ma végre szépen tudtunk napirendezni és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amíg a túlélésre megyünk, szóba sem kerül a fejlesztés, pedig az lenne a cél. Remélem, holnap ilyenkor már okosabb leszek.
eseménytelen
2011 január 15. | Szerző: KISMADAR
Kellemesen unalmas napunk volt. Reggel keltek az aprók korán és mi velük. Délelőtt ÁP jött, Emberrel dekoráltak autót. Hozta a kutyusukat is. Mielőtt megérkeztek, rajzoltam Panninak egy csomó főznivalót. (haltól a dinnyéig sok minden volt) Ezeket színezte és vágta, utána természetesen főzte is.
Eközben én a valódi hozzávalókkal babráltam. Mire elkészültek az urak, pont ebédidő is lett, ebédeltünk. Utána pihenő. Petya bújt mindenkihez, ölelgette Pannit, egyszóval tündéri volt.
Délután sütöttem meggyes piskótát, meg takarítgattam, meg ilyenek. Panni az ollóval játszott és sikeresen belevágott a hajába. Ember el akarta vinni fodrászhoz, hogy csináljon vele valamit, de aztán megkegyelmeztünk. Majd csatolgatom a haját, míg megnő. De elmondtam neki, hogy legközelebb, ha belevág, irány a fodrász. Remélem nem kerül rá sor.
Fürdés előtt még átmentem Anyuhoz Pannival vendégségbe, azt-n vacsi, fürdés, alvás.
Petya ma is fura volt. A dührohamaiból kevesebb van, de intenzívebb. Tényleg nagyon gyorsan kapcsol át. Ember szerint a feje fáj és akár igaza is lehet. Hétfőn kiderül remélem.
harapós
2011 január 15. | Szerző: KISMADAR
Petya megint megharapott egy kislányt az oviban. Ráadásul ezt a gyerkőcöt és a szüleit kifejezetten kedvelem. Nem mintha számítana, hiszen harapni senkit sem szabad, de azért valahogy mégis rosszabb, mint a múltkori.
Csütörtökön szóltak az óvónénik, hogy az ovivezető beszélni szeretne velünk. Szerintem ettől minden szülőnek összeugrik a gyomra, de lehet, hogy csak én vagyok parás. A mi ovivezetőnk kifejezetten korrekt és normális. Elmondta, mi történt és, hogy kénytelenek Petyát elkülöníteni. Eddig is vigyáztak rá, de mostantól külön asztalnál fog enni is. Mondtuk neki, hogy tegyen belátása szerint, biztosan jól teszik amit csinálnak, látszik, hogy értenek hozzá.
Kiderült, hogy az előző szülőpár, akinek a gyerkőcét harapta Peti, megkerülte az ovivezetőt és mindjárt valamilyen felettes hatósághoz ment. Valamilyen fővárosi akármihez. Vesztükre az ottani ember nem volt partner a sunyizásban és ki sem derült volna az egész, ha teljesen más ügyben nem jár ott valaki és nem említi meg neki ez a fővárosi hölgy, hogy hallott az ovi pitbulljáról. Az ovivezető elég dühös és igazából a helyében valószínűleg én is az lennék. Az oviban egyébként rendesek, mesélik, hogy volt már ilyen és túlélték, bár az a gyerkőc inkább pedagógusokat rágott.
Sajna Petya ébredt éjjel és nagyon úgy néz ki, hogy a feje fáj. Két kézzel veri és ordít. A gyógyszer után szépen elaludt. Én most elég szomorkás vagyok, ami nem jó, mert lehúzza a családot is. Remélem a hétvége jól alakul, hétfőn meg csak megtudunk valamit az orvosoktól.
Eredmények
2011 január 12. | Szerző: KISMADAR
Hétfőn elhoztuk Petya MR vizsgálatának eredményeit.Viszonylag ritkán vagyok úgy, hogy magyarul van egy szöveg és nem értem, de ez a vizsgálati eredmény tipikusan ilyen. Azt hiszem, ez nem az én hibám, hiszen nem vagyok orvos.
A neurológus dokival ma tudtam beszélni. Normálisabb volt, mint mikor találkoztunk. Azt mondta, van egy kis elváltozás, de semmi komoly. Menjek be jövő héten hétfőn, vagy kedden dél körül és megbeszéljük, meg konzíliumot hívnak össze. Akkor megyünk. Csak ez valahogy nem hangzik túl biztatóan. Majd meglátjuk.
A psziho dokinénivel is beszéltünk, ő jan 31- re adott időpontot. Még emlékezett ránk legutóbbról. Ő fogja kiadni a szokásos éves igazolásunkat is arról, hogy Petya csodálatos módon még indig auti.
Apja a zseni
2011 január 11. | Szerző: KISMADAR
Legutóbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy még le kell vágnom Petya körmét. Ez sajnos akkor nem sikerült, mert hiába aludt, annyira mocorgott, hogy végül hagytam az egészet, nehogy felébresszem.
Emberem a zseni, másnap megkérdezte, hogy ha a branül berakását a gyerkőc zokszó nélkül viseli, akkor biztosan nem tudjuk éber állapotban vágni a körmét. A felvetés nem nélkülözte a logikát, ezért tegnap este rápróbáltunk. Annyira sikeresek voltunk, hogy Petya összes körme konszolidált állapotba került. Én meg elgondolkodtam, hogy kicsit túlspilázom néha a dolgokat, mint a Gyalog – galoppban a varázsló.
Egyébként ma sikerült lekagylóznom azt a beszélgetést, amivel legutóbb kudarcot vallottam. Persze még van munka vele, de ez volt a neheze. Ha holnap is fent tudok maradni, lehet, hogy befejezem.
Ezen kívül nem sok történik. Rágódom a PECS-en és a napirenden, de nem jutok sehová. Illetve mindig az a lelombozó végkövetkeztetés, hogy nem vagyunk elég következetesek. 🙁
Panni mindenféle verbálsziporkákkal lát el minket. Egyik este bundás kenyeret vacsiztunk, amikor is közölte, hogy bundás kenyér fát vág a szája. Ma meg konstatálta, hogy felébredtek a bokrok. Ugyanis néhány hete kértük, hogy ne rázza le a bokrokról a havat, mert alszanak és így takaróznak be. Az egy dolog, hogy talált egy bokrot, ami “kitakarózott” de már fel is ébredtek. Csak lábra ne keljenek, mint a birnaimi erdő fái. 🙂
részemről no komment
2011 január 29. | Szerző: KISMADAR
A tegnapi bejegyzésemet ÉN nem fogom kommentelni, illetve arról igyekszem nem írni, mert úgy gondolom, az egész mentorszülő hálózatra rossz fényt vetne a nyílt színi torzsalkodás. A dolgot lehetőség szerint hivatalos útra tereltem, majd kiderül, mi lesz belőle.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy mentortársaim értékes emberek, akikhez bátran lehet segítségért fordulni.
Oldal ajánlása emailben
X