Mindenféle

2010 október 10. | Szerző: KISMADAR |

 Legutóbb nem írtam meg egy aranyosat. Peti, mikor beteg volt, nem akarta bevenni a köptetőt. Illetve az azonnali hatással működött nála, ugyanis amint a szájába vette, vissza is köpte. Nem hibáztatom, borzalmas műmálna íze van. Gondoltam, majd leleményesen megoldom. Mindig van neki kikészítve ivóvíz egy pohárban idefenn és egy üvegben is. Beleoldottam a vizébe a köptetőt és távoztam, gondoltam, így majd megissza. Megtanulta lecsavarni  a kupakot és azóta üvegből iszik. :-))))

Azt is elfelejtettem megírni, hogy Ember Anyukája is sokat volt nálunk. Nagyon profi ebben. Nem piszkál, meg ilyesmi, csak van. Nem kötelező vele beszélgetni, meg “viselkedni”. Ő olyan igazi nagymamás fazonnal bír és ez jó. Ha van egy ősz hajú kedves arcú nagymama a lakásban, sz olyan mint egy karácsonyfa. Valahogy melegebb lesz tőle.

Tegnap voltam a mentorszülők esetmegbeszélő találkozóján. Volt sok anyukacsacsogás (amit bevallom, néha nehezen bírok) és volt két elgondolkodtató történet is. Az egyik kedvesebb,  másik majdnem tragikus.

Ami rossz hír, hogy DÁ kórházban van és nem tréfadolog, amiért odakerült. Nagyon hiányzott tegnap és általában sem szeretem a gondolatot, hogy baja van. Persze most orvosok közt van a legjobb helyen és úgy tűnik meg is oldják, de akkor is jobban szeretném, ha itt sörözne velünk.

Ettől eltekintve kellemes sütögetős, takarítós hétvégénk van. Ember fát is vágott megint, így van mivel fűteni. 

Ebédnél némi módszertani vitába bonyolódtunk Emberrel, mert Peti újabban bojkottálja az ebédet. Ha le is veszi a tárgyát, gyorsan lelécel vele. Ráadásul ma fent üvöltött az emeleten, mondjuk nem az ideális vasárnapi ebéd aláfestés. Ember lehozta őt a napirendhez és végigvitte a szabadidő vége- kézmosás- ebéd- soron. Peti felpattant és elszaladt. Rászóltam, hogy ebéd vége, pihenő, amit ő meg is csinált. Kiderült, hogy Ember az asztalnál akarta tartani. Azt hiszem, igaza volt, az oviban is mondták, hogy ez szokott segíteni. Fura, hogy még mindig elvisznek ilyen helyzetben az érzelmeim, pedig nagyon szeretnék racionális lenni. Gondolom, ezért nem lehet senki a saját gyerekének a terapeutája (hivatalosan)

Gyorsan átnézem még a pályázatos dolgokat, aztán jöhet az esti rutin. A gyerekek mostanában dícséretesen jól alszanak, remélem, a jövő hét jól fog kezdődni.