3

2011 május 5. | Szerző: KISMADAR |

 Ma már kicsit nehezebben ébredtem, de azért minden sikerült. Lehet, hogy Petya is nehezebben ébredt, mert sikított reggel, így indult a nap. De az öltözés alatt már vihogott, meg a reggelijét is jókedvűen ette. Panni ovijába úgy ment be, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

Munka közben olyan álmos voltam, hogy majdnem lekoppant a fejem az asztalra. Szerencsére ebből nem sokan vettek észre valamit is. Pedig örültem, mert Ember írt nekem.

Délutánra kiadtam Pannit bérbe. Vendégségbe ment Cs-ékhoz és ott is maradt estig. Ilyenkor ők is hozzák el, úgyhogy csak Petyóért kellett mennem és azt is a lehető legkorábbra időzítettem. Amint hazaértünk uzsi és kimentünk a játszótérre. Itt Peti nagyon meglepett. Először a szokásos rugós hintázását adta elő, aztán magától kipróbálta a mászókát és a csúszdát. A mászóka egy házikó, aminek az emeletére létrán és hálón is fel lehet menni. Tök ügyesen felment a hálón. Utána mentem én is, leültünk az emeletre és vihogtunk. Az egyik fele kis gerendákból van, azon le lehet csúszni és mókásan röcög közben az ember. Ezt Petya az ölemben abszolválta. Magától nem merte, hiába mutattam neki. Ezután jött a csúszda, ahol szintén jól mulatott. A hintába is felült, először az ölembe, aztán egyedül (!) Ez komoly fegyvertény. Nem szokott olyan hintába ülni, amiből nem ér le a lába. Sajnos úgy van kialakítva az ülőke, hogy kicsit előre dől, úgyhogy Petya egy idő után mindig lecsúszott, mert nem mozgatta a testét, úgy ült, mint egy kis fababa.

Pihenni visszament a rugós hintára. Ezután jöttek kiskamaszok és a kerítésen túl fociztak. Nem tudom ezért – e, de Petya kedve elromlott, így végül hazajöttünk. Fura volt, hogy a srácok a rugós hintájához rúgták a labdát és észre sem vették, hogy Petya másmilyen, mint ők. Kérték, hogy dobja vissza nekik át a kerítésen és végül én mondtam, hogy nem fogja. Mikor kivitték a lasztit, nyitva hagyták a játszó kapuját és Peti elindult rajta kifelé. Vissza hoztam, ezen indult a hiszti. Gondolom, ott már levették, hogy mi a pálya. Mondjuk nem bántam volna, ha becsukják a kaput és kíváncsi vagyok, hová készült Peti. Az a baj, hogy közel az autóút, így nem tudtam megnézni.

Mikor hazajöttünk, nekiláttam a csekkeket rámolni. Úgy döntöttem nemrég, hogy csinálom én. A nyári vita óta ugyanis az a faramuci helyzet állt elő, hogy Anyu viszi postára a csekkeket, Ember tudja mennyi pénzünk van és mindenki engem kérdez, hogy hogy is áll a rezsi.

Kaptunk is egy jó kis levelet, hogy kikapcsolják a gázt, ha nem fizetünk be majd’ kétszázezer forintot. Felhívtam a gázosokat és a fizetendő összeg mindjárt a negyedére csökkent. Azt gyorsan el is utaltam. Anyu persze újra átszámol mindent, mert szerinte a gázosok hülyék és ő nem tévedett ezzel kapcsolatban év elején. A vicces az, hogy engem baromira nem érdekel, ki tévedett. A dolog el van rendezve és kész. Szerencse, hogy kaptam hó elején egy kis prémiumot, mert így a bank is menni fog.

Amire ezt elintéztem, meg is nyugodtam. Közben Petya szépen hozogatta a piskóta képét a hűtőről, amíg lehetett. Utána még egy kis móka, pörge-forga, meg ilyenek és vacsi-fürdés-pihenő. Mire Panni hazajött, Petya már félig aludt. Elintéztem Pannit is és szundi. A holnap remélem rendben lesz, a hétvége meg sokkal könnyebb lesz, mert nem kell annyit autózni. Peti néha még mindig karmol, harap, meg marcangol és sikít. Sokkal kevesebbet, mint a rossz időszakban, de én ettől is szívesen elköszönnék. Vannak elképzeléseim, hogy miért csinálja, de annyira szeretném biztosan tudni. Folyton ezeken töröm a fejem. Hogy lehetne megoldani, hogy megmutathassa, vagy lerajzolhassa, vagy ilyesmi. Igazából nem is tud rajzolni, tehát valami mást kell kitalálni.