bacik és oltás
2010 október 23. | Szerző: KISMADAR
A hét eleje elég unalmas volt. Én beteg voltam és Panni is. Ő elég
profin tud lázasodni és nagyon nyomorultan néz ki, mikor épp negyven
fokos. Sokat feküdt és nézte a Minimaxot, mert kínomban újra hangoltam a
tévét. (oké, beismerem, megy a story tévén a kedvenc koreai sorozatom.
mindenkinek vannak gyengeségei és különben is beteg voltam) A
tévénézésben az az érdekes, hogy Panni minden aggodalmam ellenére jól
működik. Azért gondolom, mert ha napközben tévézik, este kifejezetten
kéri a mondott mesét. Persze én örülnék, ha kevesebbet bámulna monitort,
de engem is sokat lát a gép előtt, félek ezt eltolom. Ember szerint kár
ezen parázni, mert egy csomó gyerek úgy él, hogy folyamatosan megy
mellette a tévé. Mondjuk ettől nekem nem lesz jobb.
Mostanában úgy látom, Peti is nézi a tévét. Ez elég meglepő, mert
régebben nem igazán érdekelte. Valamelyik nap a Kolompost mutatták és
teljesen lázba jött. Régebben is szerette a hangszereket és a muzsikát,
még mondta is, hogy bőgő, meg hegedű. Azt gondoltam, csak a villózásra
figyel, de akkor mindegy lett volna neki a hangszer. Persze muzsikája is
volt, de mindenképp biztató.
Ember szerda éjjel próbált, ahogy Panni mondja, Apa próbál
muzsikálni. 🙂 Közben nyakig van a munkában, ezért komolyan aggódtam
érte. De a gyerekek tapintatosak, már két reggel is nyolcig aludtak.
Amikor Ember próbált, Petya megint meglepett. Mi Pannival lent
alszunk, ha ő beteg, mert nagyon nyugtalan éjszaka és nem akarom, hogy
felverjen mindenkit. Még örültem is, hogy Petya nyugodtan, csendben
pihenhet, nem zajongunk körülötte. Ezzel szemben olyan idegesen
csiripelt, hogy nem tudtam, mit tegyek. Panni lent, Peti fent, Ember
soká. Végül ott felejtettem Pannit Pettsonnal, felmentem Petyához,
lefeküdtem a helyemre és benyomtam az Illatszertárt.(Jó kis tévéjáték,
imádom) Nem kellett negyed óra és Petya húzta a lóbőrt. Nesze nekem.
Eddig azt hittem zavarja az esti rituálénk és külön szobát szerettem
volna neki.
Peti tegnap kapott oltást. Én jó para anyukához méltón, napok óta
izgultam ezen. Ember és Petya simán végigcsinálták. A doki néni jó fej,
mert figyel arra, amit mondunk neki, így mindenkinek könnyebb. A
mérlegelést pl törökülésben csinálták, a magasság mérését pedig piskóta
segítségével. Az oltásról megkérdezte Embert, hogy szerinte hová adja és
így vállba ment, nem kellett a combjával küszködni.
Délután kivittem őket a játszóra és Peti a maga sajátos stílusában
odabolyongott a mérleghintára. Odáig jutottunk, hogy egyszer még fel is
emeltem, aztán szépen óvatosan, minden hiszti nélkül leszállt. Előtte
persze ipari mennyiségűt rugóshintázott és figyelt minket Pannival,
például a mérleghintán. Szépen jött képpel kifelé és tárggyal haza.
Itthon is meglepett, mert van egy nagy doboz építőkockája, talán
megablocks, nem tudom. Sokat játszik vele, de max. kukacokat épít.
Mostanában azt sem, csak a kis sztereotip csapkodásait csinálja. Egyik
nap valamiért színre raktam a kockákat és úgy csináltam belőlük tornyot.
Petya a szokásától eltérően nem szedte darabokra, hanem hagyta. Egy idő
után szétszedtem és elpakoltam. Ő persze előszedte és a maga módján
játszott vele. Tegnap este felmentem összepakolni és ott találtam néhány
“építményt ” a java két tagú kukac volt, de volt egy majdnem csupa
sárgából épült valami, amiben egymásra merőlegesen is voltak elemek.
Végigkérdeztem a családot, de senki nem csinálta, úgyhogy Petya volt.
Lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy rájött, hogy
keresztben is teheti az elemeket egymásra, de örülök neki.
Egyébként megint sokszor veszíti el a türelmét és ez nem jó, de nem tudok
mit tenni vele. Általában hagyom megnyugodni magától, fürdés után meg
bekenem kenőccsel a nyomokat (dolobene- ratiropharm azt hiszem így
hívják a kencéjét)
Mostanság mintha idegesítené a napirendje. Beszélni fogok az ovival,
mert szerintem ők képeznek és ez zavaró lehet. Legutóbb a rossz
időszakban azt javasolták, ne változtassunk semmin, így itthon még
javarészt tárgyas a napirend.
Enni nemigen akar, főleg a vacsi a hiszti tárgya. Magyarázat lehet,
hogy egyik reggel elcsórta a kakaót és tisztességesen belakmározott
belőle. Neskakaó, tehát édes. Tegnap meg tömény kakaót kakilt. Az illata
persze nem volt olyan 🙁 Ma reggel viszont boldogan reggelizett.
Panni egy csomó új mondókát tanult az oviban és időnként bedobja őket
a köztudatba. Meg szavakat is gyárt. Valamelyik nap fürdés közben
főzött és magyarázott hozzá. Megkeverem és most rakok bele egy kis borgodomot (?!)
Tegnap csináltam egy tök jó töklámpást. Ember a csodájára járt, lévén dekoratőr, ez komolyan jól sikerülhetett.
Hétvégén itthon leszünk. Mindenkinek jók a leletei, úgyhogy jövő héten már szorgosan munkálkodhatunk. 🙂
táncház és konferencia
2010 október 20. | Szerző: KISMADAR
Csütörtökön elmentünk Pannival megint táncházba. Mondtam neki, hogy
csak akkor megyünk, ha van kedve, de ő szeretett volna. Remélem, nem
csak nekem akart megfelelni. Mindenesetre nagyon vitézül ropta (Meg én
is, mivel anya nélkül egyik csibor sem táncolt) Mikor már épp kezdtem
volna elég magányosnak érezni magam, mert úgy tűnt, mindenki ismer
mindenkit, betoppant Gy és a lányai. Régen írtam már róluk. A nagyobbik
lánya teljesen rendben van, de a kicsi mindenféle galibával jött a
világra. Szerencsére műthető lesz majd, de addig szondával eszik és ez
persze látszik. Mivel én ismerem és szeretem őket, volt időm nézni, hogy
hogyan reagálnak rájuk a többiek.
Nem kell vérdrámára számítani, az emberek alapvetően normálisak,
pláne az anyukák. De az teljesen egyértelmű, hogy még az én generációmat
sem tanította meg senki, hogy mit csináljon, ha fogyi embert lát. A
gyerekek még ösztönösen kíváncsiak és legtöbbjük nem is
tapintatlan.Végül jól kitáncoltuk magunkat és hazaindultunk, örülve a
találkozásnak.
Pénteken egy konferencián voltam, amit a Korai rendezett, „A
szülő mint partner a kora gyermekkori intervencióban” címmel. Vicces,
hogy végül Zs mellett ültem végig. Kifejezetten érdekes volt. Az első
előadást párban tartotta egy szülő és egy szakember. Sok volt benne az
érzelem és nagyon jól megkomponált előadás volt, A második egy sokkal
elméletibb és szárazabb dolog volt, de nekem jobban tetszett. Nem azért
mert, az egyik jobb, vagy rosszabb volt a másiknál, valószínű, hogy az
érintettségemből kifolyólag az érzelemdúsabb előadás kicsit jobban
megviselt. (Elvégre én is háríthatok kicsit)
Az ebéd után szekciókra
bomlottunk és én persze SJ és ME csoportjába ültem be, mert ez szólt a
szülőcsoportokról és az Early Bird – ről. Nekem mindig nagyon
izgalmas, hogy ez nálunk miért nem működik. Mármint ez a csoportosdi. Az
tény, ha belépek egy atui szülőcsoportba, elismerem, hogy a gyerekem
autista. Meg valahogy mintha szégyenkeznének az emberek, ha kiadják
magukat egymás előtt. Az is igaz, amit MF mondott, hogy csak attól, hogy
valaki másnak is auti sráca van, egyáltalán nem biztos, hogy össze
szeretnék vele járni. Szóval nem egyszerű kérdés, ezért volt izgalmas
okos emberek véleményét meghallgatni róla.
Hab a tortán, hogy a számomra
kedves koraisok mind ott voltak. Mindenki, aki segített nekünk Petya
körül. Még a gazdasági néni is, akinek elsőre elég szigorú a külseje, de
két szó után kiderül, hogy kedves. Meg akihez régen zeneterápiára
jártunk, meg aki tornáztatta Petit és az irodás emberek is. Meg egy
csomó ismerős arc, akivel nem kerültünk ugyan kapcsolatba, de mindenki
visszamosolygott és ez jó. Megint rájöttem, mennyit “dobtak”ők rajtunk.
Kezdek szentimentális lenni, úgyhogy kihagyom az ilyenkor szokásos “mit
keresek én egy konferencián ennyi okos ember közt ahelyett, hogy a
gyerekemmel foglalkoznék?” tárgyú sirámot és átevezek a szombatra.
(Bocs, de azt még meg kell
írnom, hogy Zs-t hazadobtuk, mert útba esett és Petya mellé ült be.
Naná! Adagolta neki a piskótát. Peti akkorát mosolygott neki, mint egy
víztorony, ezzel kicsit megnyugtatva engem azzal kapcsolatban, hogy neki
is örömet okozott – e a sok munka és nem csak a mi megnyugtatásunkra
cipeltük heti egy délután fejlesztésre)
Szombaton olyan szép átlagos
család voltunk, mint már régen nem. Ember szülei jöttek vendégségbe
ebédre. Csináltam egy jó csirkepaprikást és izgultam, hogy jól
sikerüljön. A gyerekek szépen játszottak, Ember elszaladt Petya babzsák
foteljéért. Mire megjött, pont végeztem a főzéssel és gyorsan
kitakarítottunk kicsit. A nagyszülők szerencsére csak ez után jöttek.
Nagyapó tévézett kicsit, Nagymama velem konyházott, aztán szabvány
családi ebéd. Tudom, másnak dögunalom, de mivel mi általában “extrák”
vagyunk, kifejezetten szeretem az uncsi szituációkat. Ebéd után
gesztenye torta volt, aminek Petya a tetejét akarta enni. Mi reflexből
mondtuk, hogy gesztenye a szokásos enyhén gyógyped hanglejtéssel és Peti
azt mondta, geszte. Kidumálta magát egy fél évre :-)) Panni teljesen
lázba jött az örömünket látva és megkérdezte, hogy akkor meggyógyult a
Peti. Nagyon röstellem, de elnevettük magunkat és mondtuk, hogy ez nem
olyan egyszerű. Szegény teljesen elkámpicsorodott. Alig győztem
magyarázni, hogy nem bántásból nevettünk.
Egész héten küszködtem valami
náthával, az vasárnapra kiütött. Ember rendes volt, ágyba dugott és nem
hagyott felkelni. El is olvastam Doris Lessingtől Az ötödik gyerek című
könyvet. Már rég óta folyton belebotlok. Az ilyen könyvekkel nem lehet
mást tenni, mint elolvasni őket. Így jártam kamasz koromban a Virágot
Algernonnak – al is. Szóval ez a könyv eléggé bejött, de el is
szomorított. Örülök, hogy nem a hatvanas/nyolcvanas években járunk és
szívből remélem, hogy olyan helyek és helyzetek, amikről ír, ma már
nincsenek. Közben persze félek, hogy vannak. Azt hiszem, ez a könyv
fikció, de akkor is érdekes, hogy az alapból hasonló helyzet,
nevezetesen a fogyatékos gyermek, hányféle lehet. A könyvben a család
azt hiszem, nem szereti a gyereket. Ráadásul beérik évekig egy orvos
véleményével, mikor érzik, hogy baj van. Elég idegen tőlem, de nagyon
jól megírt könyv. Nem tudom, hogy egy normál családban élő ember mit
vesz le belőle és esetleg milyen sztereotipiákra erősít rá. Most a 31 dalt
olvasom, az nem fog nagyon elgondolkodtatni, bár az megmosolyogtatott,
mikor Hornby arról értekezik, hogyan forr ki az ember ízlése. Mostanában
kaptam rá és persze tudom, hogy van egy auti fia.
Hétfőn nem mentem dolgozni, mert
még mindig vacakul voltam, dokibá adott antibiotikumot és vérvételre
küldött, amit ma abszolváltam. Úgy alakult, hogy a váróban DÁ – val és
DÉ- vel beszélgettem telefonon, akik szintén egy váróban ültek, valahol
máshol. DÁ jól van és ennek szívből örülök. Már nagyon jó lenne látni
őket, de amíg lábadozik, fokozottan ügyelni kell, hogy ne kapjon
semmilyen fertőzést, úgyhogy én a takonykórommal a közelébe se mehetek.
Tegnap volt egy randim SJ – vel
az egyesületünk kapcsán egy csomó hasznos infót adott és némi
gondolkodni valót. A fiúk oda is értem jöttek, úgyhogy megcsodálhatta,
milyen szép nagyra nőtt Peti. Vicces, hogy pont abban a szobában ültünk, ahol először találkoztunk.
Ma a vérvétel után ketten
voltunk Emberrel, mert itthon dolgozott. Nem sokkal ebéd után hívtak az
oviból, hogy Panni beteg. Mire a doki nénihez értünk, már kutyabaja sem
volt, de estére megint belázasodott. Elvben csütörtökön már mehet oviba,
de tartok tőle, hogy tovább fog ez a dolog húzódni. Holnap tőle is kell
egy pisit vinnem a laborba. Ma nagyon aranyos volt, mert el volt
foglalva a lázával, ami akkor épp nem is volt. Megmértem, mert kicsit
melegnek tűnt. Megkérdezte, hányas a láza. Megmondtam, erre megkérdezte,
hogy akkor a hányingere hányas. :-))) Ma Petya is kényeztetett picit.
Elég hisztis volt este, kicsit még a fejét is csapkodta. Fura volt, mert
hívtam vacsizni, először a napirendhez, utána felvittem a tárgyat, mert
az néha segít. Ráadásul fentről látta, hogy palacsintát sütök. Az
istennek sem akart asztalhoz ülni. A kanapén persze tolta volna a palát,
de így is olyan a lakás, mint egy ól, neki meg meg kell tanulnia
asztalnál enni. Ezután fürdés és pihenő. Mikor felmentünk, elkezdtem
pakolászni és valahogy a kezébe adtam egy építőt megfogta, elment vele a
dobozáíg és beletette. Nem is emlékszem, mikor láttam tőle ilyet, ilyen
morcosan meg tutira nem vártam. Éjjel meg mellém feküdt az ágyra. Pont
úgy, mint mielőtt a dührohamok kezdődtek. Olyan boldog voltam, hogy nem
tudtam tőle aludni. Igaz, a két gyerektől sem, mert amennyi helyet az
ágyon hagytak, azt leginkább violinkulcs alakban fekve tudtam
kihasználni, tehát van mit pótolnom alvásban. Jó éjt!
Ja! Embernek van honlapja. Mármint a cégének. Ideteszem és mindenki bátran kritizálhatja. :-)) www.kapitanydekor.hu
Peti 6.0
2010 október 13. | Szerző: KISMADAR
Peti ma hat éves lett. Igazi nagyfiú. Emlékszem, mikor megszületett, vagy valamikor akörül gondoltam rá, hogy majd egyszer hat éves lesz, farmergatyában és iskolába megy. Hát, ötven – ötven. Ma reggel farmergatyában indult oviba és tényleg nagyfiús, de olyan módon, ahogy akkor gondoltam, feltehetőleg sosem fog iskolába járni. Legalább nem stresszel majd a szokásos hülyeségeken. Viszont cserébe megtanít engem türelemre és hihetetlenül édes.
Szerintem tudta, hogy mi van ma és nagyon jókedvű volt. Reggel rosszat ébredt kicsit és Panni is. Egy darabig ült az ágyán (Panni) és nem volt hajlandó elindulni a konyhába. El kellett volna mennie Petya mellett. Pont mikor ez bevillant, Peti odébb húzta a lovát és egy kicsit le is szállt róla. Mintha nem akart volna útban lenni Panninak. Megint egy mintha. Tele velük a padlás.
Az oviba sütöttem sütit és egész odafelé jókedvű volt Petya. Mindketten kaptak indulásnál egy sütiszélet és azzal bíbelődtek.
Délután, mikor érte mentünk, tündérke volt. Ajit is kapott, meg egyébként is jó volt a kedve. Pedig nem is tudta, hogy pont előtte vettünk neki tortát, meg egy kis apróságot. Az igazi ajándék ugyanis egy babzsákfotel, de csak szombatra lesz kész. Örültem, hogy Ember nem nézett hülyének, mikor mondtam, hogy valami apróságot azért kéne adni ma. Ő is így gondolta. Úgyhogy vettünk egy kis fejlesztő játékot, utána hazahoztuk Petit. Nekem kellett egy kicsit csavarognom, mert nem lehetett gyertyát kapni, de végül a DM megmentett.
Itthon rendes ünneplés volt, torta, gyertya és ajándék. És mikor mondtam Petinek, hogy ajándék is van felcsücsült mellém a kanapéra és tényleg érdekelte a doboz. Egész este egyikünktől a másikunkig szaladt és bújt, meg babusgatást kért. Csak fürdetés után fáradt el és már rég alszik. Igazi jó szülinap volt.
Dec 13-ra kaptunk időpontot a gasztroenterológiára. Kedves volt a hölgy,akivel beszéltem és nem akadt ki attól, hogy auti srác megy. Remélem, élőben is menni fog a dolog.
Még most gyorsan összeraktam az egyesületünk pályázatát, hogy bemutatkozzunk az Auti Napon. Jó lenne, ha sikerülne. Majd meglátjuk.
DÁ-t megműtötték és azt hiszem a körülményekhez képest jól van. Mondom, hogy szép nap a mai 🙂
pizza és pacemaker
2010 október 12. | Szerző: KISMADAR
Tegnap kiderült, hogy DÁ pacemakert fog kapni, méghozzá gyorsan. Ettől kellő módon megijedtünk és különböző módon reagáltunk. Én tövig rágtam a körmömet és nem akartam DÉ-t zavarni, Ember megkérdezte tőle, szeretné – e ha átmennénk pizzázni. Szerette volna, így tegnap estefelé átgurultunk egy malomkerék méretű pizzával. Úgy tűnt, tényleg jó volt, hogy ott voltunk, bár nem elhanyagolható méretű kupit csináltak a gyerkőcök. Petinél kicsit túlhúztuk a húrt, úgyhogy elég nyűgös volt, mire hazajöttünk. De gyorsan fürdött és elaludt.
Tegnap bementünk a KIKÁ- ba, mert emlékeztünk, hogy ott van olcsó babfotel. Ráfáztunk, mert már nem olyan olcsó, viszont nincs belső huzata. Ahol azonnal van, ott drága, végül vettem egyet a Teszveszen. Sajnos nem lesz meg holnapra, pedig holnap van Petya szülinapja. Persze ő nem fogja rajtam számon kérni az ajándékát de én kicsit szomorú vagyok. Torta azért lesz, annak biztosan örül és az oviba is viszünk sütit, most sül.,
Petyának megint voltak kaki gondjai, de úgy döntöttem, most nem bízom a természetre. Egy jó adag Levolacot diktáltam bele és nagyon büszke voltam rá, mert mutattam, hogy először gyógyszer, utána piskóta. Hagyta, hogy a szájába nyomjam a gyógyszert, bár a javát simán kifolyatta a túloldalon. Utána kérte a piskótát. Láthatóan értette, amit mondok. Viszonylag gyorsan megkönnyebbült és ma már mosolygós volt.
Ma délutánra mentem, így délelőtt volt egy kis időnk közösen. Bementünk a könyvtárba és kiderült, hogy ma van a könyvtár szülinapja, ezért ajándékot adnak, meg lufit, meg ilyenek. Tisztára buli volt. Mindenki mosolygott. Nem tehetek róla, szeretem az ilyesmit.
Mindenféle
2010 október 10. | Szerző: KISMADAR
Legutóbb nem írtam meg egy aranyosat. Peti, mikor beteg volt, nem akarta bevenni a köptetőt. Illetve az azonnali hatással működött nála, ugyanis amint a szájába vette, vissza is köpte. Nem hibáztatom, borzalmas műmálna íze van. Gondoltam, majd leleményesen megoldom. Mindig van neki kikészítve ivóvíz egy pohárban idefenn és egy üvegben is. Beleoldottam a vizébe a köptetőt és távoztam, gondoltam, így majd megissza. Megtanulta lecsavarni a kupakot és azóta üvegből iszik. :-))))
Azt is elfelejtettem megírni, hogy Ember Anyukája is sokat volt nálunk. Nagyon profi ebben. Nem piszkál, meg ilyesmi, csak van. Nem kötelező vele beszélgetni, meg “viselkedni”. Ő olyan igazi nagymamás fazonnal bír és ez jó. Ha van egy ősz hajú kedves arcú nagymama a lakásban, sz olyan mint egy karácsonyfa. Valahogy melegebb lesz tőle.
Tegnap voltam a mentorszülők esetmegbeszélő találkozóján. Volt sok anyukacsacsogás (amit bevallom, néha nehezen bírok) és volt két elgondolkodtató történet is. Az egyik kedvesebb, másik majdnem tragikus.
Ami rossz hír, hogy DÁ kórházban van és nem tréfadolog, amiért odakerült. Nagyon hiányzott tegnap és általában sem szeretem a gondolatot, hogy baja van. Persze most orvosok közt van a legjobb helyen és úgy tűnik meg is oldják, de akkor is jobban szeretném, ha itt sörözne velünk.
Ettől eltekintve kellemes sütögetős, takarítós hétvégénk van. Ember fát is vágott megint, így van mivel fűteni.
Ebédnél némi módszertani vitába bonyolódtunk Emberrel, mert Peti újabban bojkottálja az ebédet. Ha le is veszi a tárgyát, gyorsan lelécel vele. Ráadásul ma fent üvöltött az emeleten, mondjuk nem az ideális vasárnapi ebéd aláfestés. Ember lehozta őt a napirendhez és végigvitte a szabadidő vége- kézmosás- ebéd- soron. Peti felpattant és elszaladt. Rászóltam, hogy ebéd vége, pihenő, amit ő meg is csinált. Kiderült, hogy Ember az asztalnál akarta tartani. Azt hiszem, igaza volt, az oviban is mondták, hogy ez szokott segíteni. Fura, hogy még mindig elvisznek ilyen helyzetben az érzelmeim, pedig nagyon szeretnék racionális lenni. Gondolom, ezért nem lehet senki a saját gyerekének a terapeutája (hivatalosan)
Gyorsan átnézem még a pályázatos dolgokat, aztán jöhet az esti rutin. A gyerekek mostanában dícséretesen jól alszanak, remélem, a jövő hét jól fog kezdődni.
a mási kisfiú
2010 október 8. | Szerző: KISMADAR
Talán már írtam róla, hogy auti srácok kapcsán néha egész fura “UFÓ élményeim” vannak.
Tudtam, hogy valahol a környékünkön lakik egy másik auti fiú, aki kicsit idősebb Petinél. Azt nem tudtam, hol mert a dokinéni (szerintem nagyon helyesen) nem egy pletykafészek.
Néhány hónapja, úgy gondoltam, tudom, hogy melyik az a legényke. Hihetetlenül jó szürke szeme van és elég fura hangulatú arca. Néhányszor már megnéztük egymást, de sosem hallottam beszélni és nagyon drukkoltam, hogy tudjon. (Nem tudom, miért, végülis nekem attól nem lesz könnyebb Petivel, de van ilyen) Ma Peti ovijának a kapujában találkoztunk vele és az anyukájával beszélt. Még most is beleborzongok. Ezt magyarázza meg valaki.
Egyébként jól vagyunk, zajlik az élet. Petya az orrszívásoknak köszönhetően szépen kigyógyult a takonykórból és ritkán dühösködik. Az oviban megpróbálta a kutyaterápiát és a beszámolók szerint kedvelte. Tegnap lovagolni is voltunk kettesben, mert Apja dolgozott. Nagyon korán értünk oda és Petya körbebarangolta az istállót. Láthatóan jól érezte magát és a lovon is ügyes volt.
Múlt hétvégén O-nál és M-nél voltunk, az is jól sikerült. Kicsit féltettem Petit, de teljesen alaptalanul. Boldogan elkanapézott és pakolászta a mindenfélét. Még a könyvekben sem tett kárt.
Egyesületileg fontoskodom sokat, mert lehet pályázni arra, hogy bemutatkozhassunk az auti napon. Jó lenne. Mostanáig ilyesmit írtam, úgyhogy most elég fáradt vagyok. Holnap meg mentorszülősdi lesz, úgyhogy futok aludni.
mindenféle agymenés
2010 szeptember 30. | Szerző: KISMADAR
Tegnap délutános voltam, de egész nap dolgoztam, mert úgy emlékeztem, minuszban vagyok. A többiek nem szokták emlegetni és a főnöknőm sem, talán éppen ezért nem szeretem, ha kevesebbet dolgozom, mint kéne. Szóval elég fáradt voltam és elengedtem az agyamat. Olyan ez, mint amikor már félig alszol (vagy félig ébren vagy) és nem kontrollálod annyira a gondolataidat. Mindenféle kavargott a fejemben a szokásos dolgokról, gyerekek, fogyi gyerekek, meg ilyesmi és egy nagyon fura dolog bukkant elő. Nevezetesen az a gondolat, hogy még mindig sokkal jobb fogyi gyerekkel élni, mint gyermektelenül. Azóta is eszembe jut néha, hogy ez milyen abszurd. De azt hiszem, tényleg így gondolom.
A túlzott agymenéshez egyébként hozzájárulhatott, hogy a napokban elolvastam egy Fournier nevű szerző Hová megyünk papa című könyvét. A szerzőnek két halmozottan fogyatékos gyereke volt és erről ír. Meglehetősen másképp gondolkozik, mint én, vagy legalábbis máshol frusztrálja a dolog. Azon mindenesetre eltűnődtem, hogy az nagyon nem zavar, hogy Petya sosem lesz menő igazgató. Aztán eszembe jutott, hogy mikor vártuk Petyát és még szó sem volt autizmusról, beszélgettünk Emberrel arról, hogy nem feltétlen a mai értelemben sikeres embert szeretnék nevelni, hanem boldogot. Ha autószerelőként boldog, hát úgy. Nem érdekel a diploma és a pozíciók. Azt többször láttuk, hogy Petya képes örülni az élet apró örömeinek és elvben nem kizárt, hogy boldog legyen. Talán ezért nem temetem a vele kapcsolatos ambícióimat.
Most, hogy az emelkedett részeken túl vagyunk, vissza a napi dolgokhoz. Tegnap mondták az oviban, hogy aggódnak Petiért, mert nagyon köhög. Apja is aggódott, így Petya ma már otthon maradt és elmentek a dokinénihez. Jövő csütörtökön mehet újra oviba, vagyis megint jöhet a logisztika. Tegnap volt először zeneterápia az oviban és Peti nagyon jól reagált. Pedig féltették és azt hitték, ki fog borulni
Pannit ma elvittem táncházba. Táncolni ugyan nem táncolt, de wc teljesen elbűvölte, az egymásra rakott székeken pedig vidáman mászkált. Mikor bementünk és meghallotta a hangszereket, elbőgte magát és mikor vége lett a dolognak, azért ordított, hogy ő táncolni akar. Kicsit bosszankodtam, hogy miért pont az én gyerekem ordít, de azért nem nagyon .Itthon kijelentette, hogy máskor is szeretne menni. Nem tudom, én szeretnék-e.
Ma itt volt Ember Anyukája és nálunk is alszik, ráadásul a keresztanyám is beugrott, mert erre járt. Mozgalmas nap volt.
Azt még gyorsan megírom, hogy Ember milyen szuper apa. Régebben Petya félt a porszívótól, ezért nem tudtuk az orrát színi. Fújni nem tudja és ezért minden nátha megkínozza. Embernek eszébe jutott, hogy Peti mostanában kifejezetten szereti, ha bekapcsoljuk a porszívót. Gondolom, azzal a hanggal kizárja a többit. Megpróbálta kiporszívózni az orrát és sikerült. Le sem kellett fogni, csak türelem kérdése volt az egész. Peti még vihogott is egy kicsit és nagy kíváncsian tartotta az orrát. Büszke vagyok rájuk. 🙂
rossz tapasztalat
2010 szeptember 28. | Szerző: KISMADAR
Ma volt az orvosi vizsgálat. A pszichológiai rész jó volt, a doktornő, akit SJ ajánlott, nagyon kedves és türelmes volt, pláne miután Peti az orra előtt harapta meg elég rondán a kezemet. Azt mondta, úgy látja, hogy ez a rossz időszak lecsengőben van Petinél és utólag nehéz kideríteni, hogy mi váltotta ki. Kérte, hogy végeztessünk el neurológiai és gasztroenterológiai vizsgálatokat. Utóbbit a székrekedések miatt. A gasztro – ra nem tudtunk bejelentkezni, de a neurológia teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Petit altatásban szeretnék megvizsgálni (Ha jól emlékszem CT-t csinálnak, de mindig bajban vagyok az orvosi dolgokkal). Egy hihetetlenül bunkó orvoshoz kellett időpontot kérni (nov 29). Az volt a legnagyobb problémája, hogy akkor még nem ebédelt. Tényleg fél öt felé jártunk, de én sem ebédeltem, mert korábban jöttem el a vizsgálatok miatt. Több mint egy órát vártam, hogy aláírja a papírt, amit adtak, holott mikor a nővérke megcsinálta, akkor odavitte hozzá, hogy írja alá. Amíg kizavart a váróba kb háromszor szignálhatta volna. Egy óra elteltével bementem és megkérdeztem, más is aláírhatja – e ezt a papírt, mert a gyerek kezdi verni a fejét lent a kocsiban, akkor megint kizavart (úgy kezdtük, hogy elmondtam, hogy autista, autoagresszív. Akkor is rám förmedt, hogy beszéljek érthetően) Annyi becsület azért volt benne, hogy miután szóltam, kijött és aláírta a nyavalyás papírt. Nagyon rég nem voltam ilyen dühös és megalázott. Azt sem értem, minek kell egy időpont megadásához feltétlenül egy orvos, de ha már kell, hogyan lehet ilyen végtelenül tahó. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy majd a vizsgálat előtt egy branült akarnak Petya karjába tenni. Mondtam nekik, hogy ki fogja tépni, de nem hallgattak rám. Félek, hogy majd egy életre meggyűlöli a kórházakat.
SJ sajnos lemondta a délutáni találkozót, de úgysem értem volna oda. Felszedtem Pannit és jöttünk haza. Ember egész este a gép előtt ült, tehát megint minden megúszott. Tudom, hogy nem tehet róla és nem direkt csinálja, de amikor nyolc körül kiszólt, hogy késő van és Panni nincs ágyban, nem voltam boldog. Pedig nem gonoszságból mondta, csak fáradt lehetett ő is a kórházi mizériától (a várakozás alatt ő autóztatta Petit) és a napokban beszéltünk róla, hogy korábban kéne fektetni a csibéket.
A mai közjátéktól eltekintve jól állunk. Hétvégén volt a munkahelyemen a csapatépítés. Senki ne gondoljon a szokásos “uncsi szállodában kötelezően jókedvűek vagyunk” programra. A főnöknőm és az anyukája látott vendégül minket a saját házukban. Voltunk kirándulni és bobolni a bob pályán és este bográcsban csináltunk paprikás krumplit. Utána társasoztunk. Egyik kollégám nagyon jó képeket készített. Az egyik leányzó, aki fest gyönyörű medálokat csinált gyöngykavicsra. Mindenki választhatott. Én végül egy zöld alapon citromot kértem és Panninak elküldtek egy kisebb hasonló mintájút. Egy másik lány sütit hozott és volt aki házi pálinkát. Ha jól meggondolom szinte csak én nem tettem az eseményhez, de úgy tűnik, ez senkit sem bánt. Elhívtuk RE-t és így Ember is oda tudott jönni estére. Reggel együtt jöttünk haza. Szívesen maradtam volna, de Embernek volt még munkája. A képek alapján a többiek jól érezték magukat.
Itthon a Panni beadta RE-nek, hogy vasárnaponként pizsiben szoktak lenni. Elég jól szórakoztam rajtuk. Aztán sok munka Apjának. Panni egy csomót segített. Valahogy nagyon békés vasárnapunk volt. Peti kicsit megkavarodott, mert Ember a konyhában dolgozott és minden máshol volt, mint általában.
Tegnap D jött látogatóba. Nagyon örültünk neki, mert már régen láttuk. Kiderült, hogy E nem nagyon szeretne sehová menni és végül ő eljött nélküle, mert kíváncsi, hogy vagyunk. Hát így.
a napos oldal
2010 szeptember 24. | Szerző: KISMADAR
Most kicsit Panniról szeretnék írni. Itthon vagyunk kettesben.Nagyon élvezem, hogy ilyen kis okos. Folyton aggódom miatta, mert túl sokat néz tévét, főleg a klasszikus Disney-ket, amikhez még kicsi. Tartottam tőle, hogy sérül a fantáziája és kis monitorfejű szörny lesz belőle. Erre ma azon kaptam, hogy a gesztenyékkel és a hurkapálcákkal valami kis mesét játszik az ágyon. :-)) Ennyit az elméletről.
Tegnap sétáltunk haza a kisboltból és elment mellettünk egy markoló, rajongásának aktuális tárgya. (Persze szigorúan a Hófehérke Barbie-val egy szinten) Elmondtam neki, hogy biztosan élvezte volna, mikor az utcánkat leaszfaltozták, mert akkor mindenféle gép járkált itt egész nap. Megpróbálta utánam mondani. Leasztafartozták. :-))) Másodikra sikerült.
Mivel beteg és nem kell rohannunk, reggelenként olvasok neki mesét. Ezt eléggé szeretjük mindketten. Eddig a könyvtárból kikölcsönzött Hófehérkét olvastam neki, ma a Pöttyös Panni az óvodában – t. Ma majd elballagunk a könyvtárba, hozunk neki másik könyvet. Szeret ott lenni és nem bánom, ha tudja, hogy van ilyen.
Most ismerkedik a kölcsönzés és a pénz fogalmával .Nehezen értette meg, hogy könyvtári könyvet nem megvesszük, hanem kölcsönözzük, de már tudja. Úgy, mint mikor a Koraiból “vendégségbe jöttek” a játékok. A pénzzel még lesz dolgom. A könyvtár mellett van egy játékbolt, annak a kirakatában látta a már említett Hófehérke babát. Nagyon szeretné és tegnap egész nap nyúzott, hogy menjünk és vegyük meg. Elmagyaráztam neki, hogy nincs rá se pénzünk, sem alkalom, de nem értette. Ehhez sajnos még okosodnia kell.
Most, hogy kiömlengtem magam, gyorsan elmondom, hogy Petya tegnap jobb kedvű volt, pedig nemigen “termelt” semmit. Estére aztán kicsit megkönnyebbült nagy sírásokkal, de félek, hogy a java még hátra van.
Tegnap volt szülői és kiderült, hogy egy hét őszi és két hét téli szünet lesz, az eddigiektől eltérően nem lesz ügyelet. Hurrá! De akkor is rendesek az oviban, tehát jobban állunk, mint eddig.
Ők sem értik, hogy egy gyerkőc, aki rendesen fejlesztve volt, miért nem működik. Ember úgy érezte (de ezek csak érzések, tehát tévedhet is), hogy szerintük nem vagyunk elég következetesek. Ez azért vicces, mert egyrészt tényleg nem, másrészt én is sokat töröm a fejem, hogy miért nem működik nálunk az, aminek működnie kéne. A PECS elvben minden ilyen gyerkőcnek tanítható. A napirend szintén. Persze Petya nagyon megváltozott az elmúlt néhány hónapban. Majd a vizsgálat után talán okosabbak leszünk.
Itt volt a keresztanyám is és hozott mindenféle gyerekcipőket. Panni igen boldog volt, mert talált a dobozban egy piros gumicsizmát. Most is abban parádézik a kertben. Utána játszótérre mentünk, ahol nagyfiúkkal és nagylányokkal játszott. Az elején félénk volt, de aztán ugyancsak kinyílt a szája és persze minden rosszaságot eltanult tőlük.
Petit tanítjuk úgy kérni, ahogy az oviban javasolták, vagyis felfelé tartott tenyérrel. Az a baj, hogy nekem ez elég rosszul esik, de túl kéne rajta lépni. Nem kéregetőt képzünk ugyanis, hanem egy olyan eszközt adunk Petyának, ami mindig kéznél van.
puszi és pályázat
2010 október 27. | Szerző: KISMADAR
Szia Erzsike!
Igazából nincs véleményem a külön szobáról, csak szerettem volna megpróbálni. Mi mindannyian a felső szinten alszunk, ami egy szép nagy szoba.
Amikor még nem volt szó autizmusról, meg gazdasági válságról, úgy gondoltuk, hogy ha nagyobbak lesznek a csibék, elfelezzük és kialakítunk nekik két külön szobát, de amíg kicsik, jobb nekik egy térben.
Azt hittem Petit zavarja az esti nyüzsi, de ahogy legutóbb megírtam, ez sem biztos, hogy igaz.
Persze ennek az egyterű dolognak megvan az a hátránya, hogy ha valaki ébred, mindenki hallja. Ha Petya rossz passzban kel, szerintem a külön szoba sem segítene, de azért szívesen kipróbálnám. Hogy ezt technikailag hogyan oldanám meg, nem tudom, de Petyánál inkább az a gond, hogyan vonjam be, nem az, hogy hogyan szeparáljam el. Félek, még profibban vonná ki magát a családból. Ez tisztán feltételezés, tudod milyenek az auti srácok. 😉
Peti megtanult puszit adni. Még mindig nem tökéletes a kivitelezés, de már nem az állát nyomja belénk, hanem nagyon óvatosan ráteszi a száját az arcunkra. Cuppantás nincs, ne ragadtassuk el magunkat! (Minek annyi érzelem, csak a baj van velük:-) )
A másik nagy újság, hogy bemutatkozhatunk az Auti napon! Ráadásul még azt is felajánlották, hogy hírlevélben is szétküldik az igényfelmérőt és az AOSZ oldalára is kikerülhet. Még egyeztetek egyet gyorsan a Koraival, de nagyon örülök. Csak attól félek, hogy esetleg valaki, aki az EarlyBirddel dolgozott innen értesül az egész egyesületi szervezkedésről és ez nem túl elegáns. Nem konkrét személyre gondolok, de biztosan sokan dolgoztak ezzel pl a Koraiban.
Tegnapelőtt és tegnap nálunk volt Ember Anyukája. A hét végén visszamegy Moszkvába és nem tudom, mikor látjuk újra. Ettől kicsit mind szomorúak vagyunk.
Tegnap délután CS-ék néztek be. Mire hazaértem, elmentek, de legalább lefoglalták a gyerekeket és Embert.
Ma magunk voltunk, de Embernek extra sok a munkája. Ezért kivittem az aprókat a játszóra. Peti egész úton odafelé vihogott és ott is tündérke volt. Haza is jókedvűen jött. A szokásostól eltérően nem hagytam, hogy magányosan hintalovagoljon az emeleten. Ezt általában nehezményezi, de most hagyta magát dögönyözni. Már rég töröm a fejem, hogy tudatosan minden délután fel kéne hozzá jönni és akkor esetleg bevonhatnám lassanként játékba is. Csak sajnos ez nem olyan egyszerű, mert házimunka és Panni. De azért igyekszem. Nagyon rosszul érzem magam, mióta a rendszeres délutáni asztali kikopott a rutinból.
Ezen kívül csak a babapásztor kérdés érdemel figyelmet. Mivel az ovit felújítják, nem lesz ügyelet az őszi szünet alatt. RE diplomázik, maradunk mi. Nekem még van két nap szabim, a többi Emberé. Így megspóroljuk a gyerekvigyázó árát, de Embernek segítséget kell hívni, ami ugyanannyiba kerül. 🙁
Ember holnap muzsikál és egy csomó kedves barátunk elmegy meghallgatni. A szívem szakad meg, hogy én nem tudok menni. Ráadásul új számok is lesznek. Ha valakit érdekel, keressen rá a Blues Rádió Budapest – re és megtalálja a pontos helyet és időt.
Oldal ajánlása emailben
X