fogászat és péntek 13
2011 május 14. | Szerző: KISMADAR
Petit csütörtökön elvittük a fogászatra. Szokás szerint nagyon paráztam. Nem kellett volna. Kedvesek voltak és profik. Apja ölében ült Petya a székbe és szépen megnézte a tükrös bottal a száját a dokinéni. Az volt a trükk, hogy nem akarta erővel nagyobbra nyittatni a száját, mint amekkorára eleve tátotta. A vége az, hogy apróbb lukak vannak Petya fogain, de ezek feltehetőleg nem okoznak fájdalmat. Viszont hátul tényleg nő két maradó foga, ezekre már nagyon kell vigyázni.
Elmondta azt is, hogy Petyának üres fogkefével, vagy nagyon nagyon kevés gyerekfogkrémmel mossuk a fogát, így nem fog túl sok fluort nyelni akkor sem, ha nem tud öblíteni. Tegnap már napirendben volt a fogmosás és egész jól ment, bár ez a köpés dolog nem akar összejönni.
Miután végeztünk a fogászaton, Petyát bedobtuk az oviba. Mi elmentünk ügyintézni, de szerét ejtettük egy ikeás ebédnek. Egyre inkább fontos lenne, hogy ne nyitott polcon tartsuk a könyveinket, mert Petya nagyon rájuk kapott. Vannak saját könyvei, de valahogy jobban vonzódik Apja művészeti albumaihoz. Nem bánnám, de szétnézi őket és a szívem szakad meg a szép könyvekért.
Persze az egész csak ábrándozás, nincs pénzünk szekrénysorra. Bár az IKEÁ-ban van olyan, ami olcsóbb, mintha leszabatnánk bútorlapból. És különben is jó tudni, hogy mennyi pénzről beszélünk.
Választottam magamnak névnapi ajándékot is, mert tegnap volt a névnapom és Embernek nem volt ideje erre. Így végül lecserélhettem az öreg és szakadt pénztárcámat olyanra, amilyet szerettem volna.
Tegnap jó nap volt. Végül tortát is kaptam, mert Panni közölte, hogy az jár és tényleg mindenki szokott kapni itthon névnapra is tortát. Csak nem cukrásztortát, hanem házit. Ráadásul meglepiből Apja korábban végzett, mint vártam és vacsira már itthon is volt. Ez a legtutibb ajándék. 🙂
Azt még gyorsan elmesélem, hogy jártam pont tegnap. A munkám során nagyon sokat kell telefont felvennem és persze bemutatkozom. Tegnap is így dolgoztam és egy telefonáló igyekezett a nevemen szólítani. Csak teljesen mellé mellé ment, mert Mariannak hívott. Ezen jót mulattam, hogy pont a névnapomon. Erre a kollégáim is ránéztek a naptárra és kaptam műsoron kívüli mosolyokat.
Ja és beszélgessünk kicsit Peti felnőtt koráról. Szóval nem tudom, tud – e majd Petya önállóan élni. Most úgy gondolom és arra készülők, hogy nem. Ha másképp alakul, csak jó.
Nem tudom pontosan, hogyan működik egy nagy intézet, csak elképzeléseim vannak róla, amik lehetnek tévesek. Azt gondolom, hogy egy olyan intézményben, ahol adott esetben több száz embert látnak el, nem jut idő és energia az extrákra. Félek, hogy az egyéni szükségletekre nem tudnak odafigyelni. Nem biztos, hogy van idő és türelem egy kis plusz játékra a kanapén, vagy még egy ölelésre, mikor kéne. Azt már csak a félelmeim játsszák le a fejemben, hogy egyszerűbb lehet a legyógyszerezett emberekkel bánni, ezzel kapcsolatban egyéni tapasztalatom nincs. Ha valakit érdekel a téma, a TASZ oldalán az Intézetek helyett programot nézze meg. Ott ezzel foglalkozó szakemberek írnak erről úgy, ahogy nekem is tetszik.
A lakóotthonokkal más a helyzet. Tavaly is egy ilyenben nyaraltunk és idén is oda készülünk. Kevesebb lakó, több szabadság, több odafigyelés. Bár gondolom ezt is lehet rosszul csinálni, de a miskolci jó. Inkább elhiszem, hogy egy olyan helyen, ahol saját szobája van a lakónak és nem harmadmagával osztozik egy szobán, inkább boldog lehet. Ezeknek az otthonoknak a léte most veszélybe került. Nem vagyok szakember, nem tudom pontosan milyen pénzeket nem kapnak meg, de félő, hogy szép sorban tönkremennek. Abszurd, mert évekkel ezelőtt kötelezte magát Magyarország az Únió felé, hogy a nagy létszámú tömegintézményeket lakóotthonokkal váltja ki és az ezzel kapcsolatos határidő azt hiszem már le is járt. Ráadásul egy ilyenbe bekerülni komoly anyagi megterhelés a családnak. De megéri, ha biztonságban és szeretetben tudhatom majd Petit.
Többen mondták már, hogy butaság ezen gondolkodni már most, de szerintem nem. Az anyagi vonatkozások miatt komolyan spórolni kell rá. Ráadásul mivel kevés az ilyen hely, időben jelentkezni is kell, ha találunk olyat, amelyik befogadná Petit. Szóval nagyjából tíz év múlva meglátjuk mi lesz, de nem akkor kell elkezdeni gondolkodni, mert akkor bajban leszünk.
a kerítést festő bácsi
2011 május 12. | Szerző: KISMADAR
Ma reggel ballagva vittem Pannit oviba. Visszafelé megfigyeltem egy bácsit, aki a kerítést festette. Szoktak ilyet csinálni az öreg bácsik tavasszal, általában kupaksapkában és olyan mackóban, aminek a lépésbetéte térdnél van. Az jutott eszembe, amiről már többször írtam itt is. Nevezetesen, hogy fog – e Ember öreg korunkban kerítést festeni. Leszünk – e amolyan szöszölős öreg házaspár?
Az általános közízléssel ellentétben én ugyanis nem az örök fiatalságra, vagy annak látszatára “gyúrok”, hanem a nyugodt, békés öregkorra. Szuper lenne megnézni Embert öreg bácsinak. Megbeszélhetnénk a nyavalyáinkat, néznénk hogyan cseperednek a gyerekeink és drukkolnánk, hogy ne rontsák el nagyon és ha eljön az ideje, nyugodtan és békében távoznánk.
Ennek elvben nem akadálya Petya állapota. Ha úgy alakulnának a dolgok, ahogy én szeretném, akkor Petya tizenhat és húsz éves kora körül elköltözne egy lakóotthonba. Persze nem egyik napról a másikra, ez is egy folyamat. Jó lenne, ha nem lenne messze ahol lakik, hogy sűrűn láthassuk és hazajöhessen, ha szeretne. Ha így lesz, megöregedhetünk békében.
A másik forgatókönyv egészen mást tartalmaz. Eszerint Petya vagy bekerül egy intézetbe, ahol feltehetőleg hamar gyógyszerezni kezdik, innen már csak vegetál, vagy velünk marad, amíg élünk és mi egyre fáradtabban, elhasználtabban és elszigeteltebben próbálunk gondoskodni róla és kapaszkodunk egymásba, míg valamelyikünk végképp kidől. Ezután pedig vagy intézet, vagy Panni vállalja a tesóját.
Őszintén remélem, hogy az elkövetkező tíz – tizenöt évben kialakul valami olyan rendszer, ami lehetővé teszi Petyának a méltó felnőttkort, nekünk pedig a békés öregkort.
De, hogy ne csak ilyen melankolikus dolgokról írjak, elmesélem azt is, hogy reggel az illatokon i jól szórakoztam. Ugyanis most van a bodza és az akác ideje és én már messziről érzem az illatukat. Ráadásul a mellettünk lévő bolgárkertész két üvegházra valót termeszt valami illatos virágból, aminek nem tudom a nevét, de volt belőle a ballagási csokromban. Már nyitott ablaknál alszunk, úgyhogy éjjel, mikor felébredtem, ennek a virágnak az illatát hozta be a szél. Nagyon fincsi volt. 🙂
nagyfiú
2011 május 11. | Szerző: KISMADAR
Petinek mozog a foga. :-)))) Nagyon édi, mert láthatólag zavarja kicsit a dolog, de szórakoztatja is. Ettől aztán fura arcokat vág, meg mosolyog. Sajnos kakibaja is van, ami elrontja a kedvét és megint volt két elég fárasztó éjszakánk. Ha sejtéseim nem csalnak, a probléma lassan megoldja önmagát, köszönhetően a mai lovaglásnak, talán ma éjjel már nyugtunk lesz.
Holnap megyünk Petyával fogászatra. Persze őt altatni kell, ezért nem túl egyszerű az egész. Holnap megnézik, meg talán vizsgálgatják, azután kapunk egy időpontot, amikor majd tényleg betömik a lukas fogát. Kicsit piszkálja a csőrömet, hogy ez megint két nap szabi, ami egészséges gyereknél nem lenne. Csak azért izgulok a szabin, mert szeretném, ha jutna nyaralásra is.
Végre az is elkezdett szerveződni, mert kapcsolatba tudtam lépni Barátheggyel. Nagyon olcsó a szállás, meg minden, de a mi pénztárcánkhoz mérten még ez is súlyos. Mindenképp megoldjuk, de törhetjük a fejünket, hogy hogyan.
Az egyesületünk bejegyzését ismét elutasította a bíróság, formai okok miatt. Szerintem ez konkrétan kicsinyeskedés. Folytatjuk tovább, de már nem tudom, hogy sírjak – e vagy nevessek ezen az egészen. Egy közhasznú szervezet nyolc hónap alatt nem tud megalakulni. Végülis tényleg nincs szükség rá, autizmus terén kiemelkedően jó az ellátottság és a támogatottság nálunk.
Megkaptuk Petyáról az ovi pedagógiai véleményét amit az Autizmus Alapítvány számára kértünk. Nagyon korrekt papírt adtak, ráadásul újabb dokumentumunk van róla, hogy Petya szép. 🙂 Az értelmi képességeire vonatkozó rész kicsit elszomorított, de az ott leírtak is helytállók, bármennyire szomorú is ez nekem.
Ma jött meg a szakértői véleménye is. Az is rendben van, eltekintve attól, hogy szerintük Petya az Autizmus Kutatócsoport felügyelete alatt áll. Kíváncsi vagyok honnan szedték ezt. Majd megírom nekik, hogy ez bizony mellé.
együtt a család
2011 május 9. | Szerző: KISMADAR
Ember jött is hajnali fél háromkor. Mostanában behajtom a riglit, ha már nem megyünk ki, mert Petya túlzottan vágyik a szabadba. Ennek következtében az egész zenekar megtekinthette a szép cicás pizsimet.
Ember ugyanis felcsörgetett, hogy eresszem be, mert nagyon hajtja a szükség és az egyik zenészpajtit is. Lementem, hogy jó feleség módjára beengedjem, de nem volt sehol, csak a cuccok áztak az esőben. (a cuccok erősítők, meg gitárok, meg ilyesmik) Azokat gyorsan behordtam, mert nem tesz jót nekik a sok víz, aztán keresni kezdtem a szenvedőket. Azt gondoltam, kínjukban a bokrokra fanyalodtak. De csak a busznál kvaterkáztak.
Tegnap még pihengettünk, amennyire tudtunk és ma már visszazökkentünk a rendes kerékvágásba.
Fura nekem, hogy megint az történt, ami évekkel ezelőtt. Simán megoldottam az életünket Ember nélkül. Most, hogy itthon van, megint csúsznak szét a dolgok. Pedig nem csinál semmi rosszat. Az egész valahogy velem lehet kapcsolatban. Gondolom amíg magam vagyok tudom, hogy mit kell megcsinálnom és be is osztom az időmet. Ha Ember is itthon van, óhatatlanul számolok vele, anélkül, hogy ebben megegyeznénk. Ennek az okfejtésnek az a vége, hogy folyamatosan csak magammal kéne kalkulálnom, ez viszont nem megy.
A gyerekek nagyon örülnek, hogy Ember itthon van. Petya nagyokat vihog rá és Panni is láthatóan boldog. Remélem eltart egy darabig ez az idill.
Lehet, hogy Petyára a nyáron az óvónénije fog vigyázni. Kérdés, hogy eljön – e annyi pénzért, amennyit fizetni tudunk neki. Remélem igen. Jó lenne, ha olyan valakivel lenne, aki tud vele napirendezni, meg bánni.
1
2011 május 7. | Szerző: KISMADAR
Olyan napunk volt, amilyet vártam. Petya reggel korán ébresztett, de a reggeli és az öltözés után még lustálkodott kicsit, így én is.
D-ék jöttek hamar és nekiláttunk a sütögetésnek, meg tűzrakásnak és egyéb élvezetes szabadtéri programoknak. Közben még a holnapi ebédet is elő tudtam készíteni. A gyerekek jók voltak, szokás szerint rámoltak, meg kiabáltak, meg játszottak, meg nasiztak, meg ilyesmi. Egyébként a szétdobált játékok összeszedése nem tartott éjfélig, ahogy DÁ jósolta, már kész is vagyok vele. Panni volt fura, mert ott felejtette magát a TV előtt és csak ebédre jött ki, akkor is hisztisen. Mondjuk az én hibám is, hogy hagytam, neki. Ehhez képest ebéd után már boldogan rohangált Á – val (a kisebbikkel) a kertben. Egy kicsit a játszótérre is kimentünk. Megint voltak ott mások is, érdekes volt látni, kinek mikor esik le a tantusz. Peti rásegített kicsit, mert bevágta a legrondább hisztijét, mert nem vehette le a szandált. A gond az, hogy a játszó kommunális, tehát időnként elég ronda szemetek vannak, nem is beszélve a macskák nyomairól. Egyébként sem jó, ha megtanulja, hogy házon kívül mezítláb, mert nem tudom mi lenne belőle. Most az a szabály, hogy itthon lehet mezítlábazni.
D-ék estig maradtak, aztán vacsi – fürdi – pihi. Petya lefekvés előtt már fáradt volt és hisztizett. Kénytelen voltam lessokolni. A legkeményebb fegyveremet vettem elő, énekeltem neki. Ettől kínjában mindjárt jóvá lett és nem raplizott tovább. Végül ő is mellettem aludt el. Átraktam az ágyába, most is ott van. Vicces lenne, ha X hónap után megint ágyban aludna.
Miután a vendégek elmentek, felhívott egy régi barátnőm, kérdezte, hogy vagyunk. Elmondtam és úgy vettem ki a szavaiból, hogy rendesnek tart, amiért “elengedtem” Embert. Magam maradtam a kettőre és majd jól “ki kell pihennem magamat”.
Ez az elengedés dolog már máskor is előkerült, néha csak azért, mert Ember fellépett, vagy kocsmázni ment valakivel. (Kocsmázás alatt max. elfogadható mennyiségű sör fogyasztását értem átfolyó rendszerben, de főleg lelki életet) Én ezt sosem értettem. Ember nem a részem, vagy a tulajdonom, oda megy ahová akar. Mivel rendes, kíváncsi a véleményemre (vagy úgy csinál :-))) ) és vigyáz, hogy ne bántson. És ennek a mesének itt a vége. Visszataszító lenne, ha én akarnám megszabni, hogy ő mit csinál. Sajnos néha még így is túlságosan belemászik a család az életébe, de ez elkerülhetetlen. Ráadásul ő most azt hiszem pihen, de mindenképp feltöltődik és erre nagy szüksége van.
Hogy ki kell-e pihennem magamat, azt nem tudom, mert ugyan sokat nyafogtam, de nem érzem fáradtnak magam.(Majd holnap reggel) A két gyerkőc az enyém is, fura dolog megterhelő munkaként gondolni a velük töltött időre. Ráadásul néha kifejezetten szórakoztatók. Petya pl amikor jókedvű és bújik, Panni meg mikor be sem áll a szája.
Szóval szép napunk volt, még rendezkedtem is kicsit, hogy Ember jobban elférjen a dolgozójába. Holnap kiderül tetszik – e neki.
Megyek aludni, mert ahogy Panninak is levezettem, mielőbb elalszik, annál gyorsabban lesz holnap reggel és jön Apa.
Murphy
2011 május 7. | Szerző: KISMADAR
Naná, hogy Petya ma még a szokásosnál is korábban kelt! Nehogymá’ szombaton tovább aludjunk csak azért, mert lehetne.
2
2011 május 6. | Szerző: KISMADAR
Ijesztően jól mennek a dolgok Ember nélkül. Ma is felkeltünk és mindenki időre beért. (Mondjuk nálam az időre azt jelenti, hogy a szokásos késéssel)
Délután vásároltam, összeszedtem mindenkit hazajöttünk, uzsi, játszótér, kis szabadidő , vacsi, fürdés, pihi.
A játszótéren Petya libikókázott. Mivel Panni is jött, egész jó volt. Most voltak más anyukák is és érdekes volt megfigyelni a viselkedésüket. Levették, hogy mi a helyzet és nagyon kedvesek voltak. Az egyikük még a kisbabáját is ki akarta venni a babahintából, hogy Petya átülhessen, de mondtam neki, hogy most a rendeset tanulja. Panni mindenkivel kedves volt. Még a focizó “nagyfiúkkal” is szóba elegyedett és csodák csodája, azok válaszoltak neki. Sajnos a végére Petya elfáradt és hisztizve jött haza. Illetve itthon már megint vihogott, de a játszón harapott, meg ledobta magát a földre. Pedig mutattam neki a hazamenés tárgyát. (Erre még mindig nincs képünk.)
Petya ma már teljesen profin vette a Panni oviba szállítását. Nagyokat nevetett, meg ilyenek.
Amikor ma hazaértünk és megálltam a ház előtt a kocsival, akkorát sóhajtottam, hogy na. Azt gondoltam, már nem zavar különösebb módon a vezetés, de nagyon megkönnyebbültem, hogy most majd kicsit nem kell. Kicsit úgy érzem, hogy letudtuk a dolog nagy részét. Holnap D-ék jönnek, úgyhogy jó nap lesz, vasárnap pedig már Ember is jön. Azt hiszem, nem végeztem rossz munkát. Autóztam és túléltem, a terelések ellenére. Nagyobb rendben tartottam a lakást mint általában (ezt én sem értem). Napirendeztem és játszótereztem Petivel. Bevásároltam többször is. Mentorszülősködtem és nyaralást szerveztem. Dugulást és pénzügyi vészhelyzetet hárítottam el és magam főztem a kávémat. Hős vagyok, nem vitás! De azért nagyon jó lenne, ha Ember hazajönne. Már csak kettőt kell aludni.
3
2011 május 5. | Szerző: KISMADAR
Ma már kicsit nehezebben ébredtem, de azért minden sikerült. Lehet, hogy Petya is nehezebben ébredt, mert sikított reggel, így indult a nap. De az öltözés alatt már vihogott, meg a reggelijét is jókedvűen ette. Panni ovijába úgy ment be, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
Munka közben olyan álmos voltam, hogy majdnem lekoppant a fejem az asztalra. Szerencsére ebből nem sokan vettek észre valamit is. Pedig örültem, mert Ember írt nekem.
Délutánra kiadtam Pannit bérbe. Vendégségbe ment Cs-ékhoz és ott is maradt estig. Ilyenkor ők is hozzák el, úgyhogy csak Petyóért kellett mennem és azt is a lehető legkorábbra időzítettem. Amint hazaértünk uzsi és kimentünk a játszótérre. Itt Peti nagyon meglepett. Először a szokásos rugós hintázását adta elő, aztán magától kipróbálta a mászókát és a csúszdát. A mászóka egy házikó, aminek az emeletére létrán és hálón is fel lehet menni. Tök ügyesen felment a hálón. Utána mentem én is, leültünk az emeletre és vihogtunk. Az egyik fele kis gerendákból van, azon le lehet csúszni és mókásan röcög közben az ember. Ezt Petya az ölemben abszolválta. Magától nem merte, hiába mutattam neki. Ezután jött a csúszda, ahol szintén jól mulatott. A hintába is felült, először az ölembe, aztán egyedül (!) Ez komoly fegyvertény. Nem szokott olyan hintába ülni, amiből nem ér le a lába. Sajnos úgy van kialakítva az ülőke, hogy kicsit előre dől, úgyhogy Petya egy idő után mindig lecsúszott, mert nem mozgatta a testét, úgy ült, mint egy kis fababa.
Pihenni visszament a rugós hintára. Ezután jöttek kiskamaszok és a kerítésen túl fociztak. Nem tudom ezért – e, de Petya kedve elromlott, így végül hazajöttünk. Fura volt, hogy a srácok a rugós hintájához rúgták a labdát és észre sem vették, hogy Petya másmilyen, mint ők. Kérték, hogy dobja vissza nekik át a kerítésen és végül én mondtam, hogy nem fogja. Mikor kivitték a lasztit, nyitva hagyták a játszó kapuját és Peti elindult rajta kifelé. Vissza hoztam, ezen indult a hiszti. Gondolom, ott már levették, hogy mi a pálya. Mondjuk nem bántam volna, ha becsukják a kaput és kíváncsi vagyok, hová készült Peti. Az a baj, hogy közel az autóút, így nem tudtam megnézni.
Mikor hazajöttünk, nekiláttam a csekkeket rámolni. Úgy döntöttem nemrég, hogy csinálom én. A nyári vita óta ugyanis az a faramuci helyzet állt elő, hogy Anyu viszi postára a csekkeket, Ember tudja mennyi pénzünk van és mindenki engem kérdez, hogy hogy is áll a rezsi.
Kaptunk is egy jó kis levelet, hogy kikapcsolják a gázt, ha nem fizetünk be majd’ kétszázezer forintot. Felhívtam a gázosokat és a fizetendő összeg mindjárt a negyedére csökkent. Azt gyorsan el is utaltam. Anyu persze újra átszámol mindent, mert szerinte a gázosok hülyék és ő nem tévedett ezzel kapcsolatban év elején. A vicces az, hogy engem baromira nem érdekel, ki tévedett. A dolog el van rendezve és kész. Szerencse, hogy kaptam hó elején egy kis prémiumot, mert így a bank is menni fog.
Amire ezt elintéztem, meg is nyugodtam. Közben Petya szépen hozogatta a piskóta képét a hűtőről, amíg lehetett. Utána még egy kis móka, pörge-forga, meg ilyenek és vacsi-fürdés-pihenő. Mire Panni hazajött, Petya már félig aludt. Elintéztem Pannit is és szundi. A holnap remélem rendben lesz, a hétvége meg sokkal könnyebb lesz, mert nem kell annyit autózni. Peti néha még mindig karmol, harap, meg marcangol és sikít. Sokkal kevesebbet, mint a rossz időszakban, de én ettől is szívesen elköszönnék. Vannak elképzeléseim, hogy miért csinálja, de annyira szeretném biztosan tudni. Folyton ezeken töröm a fejem. Hogy lehetne megoldani, hogy megmutathassa, vagy lerajzolhassa, vagy ilyesmi. Igazából nem is tud rajzolni, tehát valami mást kell kitalálni.
4
2011 május 4. | Szerző: KISMADAR
Ma is jól mentek a dolgok. Sikerült kicsit összekapnom a lakást, bár sajnálatos módon estére megfogyatkozott a türelmem. Ezt mindkét gyerek észrevételezte a maga módján. Petya bemutatott némi önagressziót, Panni beszélt. Ennek kapcsán szóba került a káromkodás is és hogy vannak az embernek olyan tulajdonságai, amikre nem büszke és elvben javítani próbál rajtuk. Néha elgondolkodom, hogy egy négy és fél éves gyerkőc megérthet -e ilyesmit, de azt hiszem igen.
Találtam egy nagyon jónak tűnő blogot. Ide teszem, hogy ne csak nekem jusson.
http://atmenetiallapot.freeblog.hu/archives/2011/04/08/Utazas_a_spektrumon_-_autizmusmesek/
Estére kiutaltam magunknak egy pizza vacsorát. Ez nagyon népszerű volt. Már megint, vagy még mindig, sokat töröm a fejem Petyán és a képes kommunikáción. Persze a nyomtató ügyel rá, hogy ilyenkor fogyjon ki. 🙁
szeptember
2011 május 14. | Szerző: KISMADAR
Azt elfelejtettem reggel megírni, hogy Petyát várólistára vették, hogy altatásban betömjék a fogait. Erre legkorábban szeptemberben kerülhet sor, ha akkor még egyáltalán fognak ilyesmivel foglalkozni. Szeptember? Addig ki is hullanak a lukas tejfogai. Abba meg nem is szeretnék belegondolni, hogy már a második helyről hallom, hogy veszélyben van a fogyi gyerekek altatásos fogászati ellátása. Persze ha akut dologról lenne szó, lefognák és megcsinálnák, de azt mondta a nagyon kedves doktornéni, hogy ezt nem szeretik csinálni és itt most nem is indokolt.
Oldal ajánlása emailben
X